DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy attól még a vétójog vétójog marad, hogy gyenge vétójog. Ebben egyetértek Wiener képviselő úrral, hogy ez a lehetséges vétójogok leggyengébb formája, de azért a Ház számára mégiscsak azt a kötelezettséget szabja meg vagy azt a kötelezettséget rója a Házra, hogy újra tárgyalja meg a törvényjavaslatot.

Egyébként, hogy mennyire megerősítésről van szó: ha már Wiener képviselő úr az 1946. évi I. törvénycikkre hivatkozik, akkor még legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy egy korábban volt közjogi szokás még az 1946. évi I. törvénycikkben is megjelenik: nevezetesen az államfő a törvényt nemcsak egyszerűen aláírta, hanem megerősítési záradékkal is ellátta. Vagyis egy néhány soros ünnepélyes mondat került a törvény végére, melyben az államfő deklarálta, hogy a törvénnyel egyetért, azt megerősíti, és azt mind maga megtartja, mind pedig az állampolgárokkal megtartatja. Ez is valóban alátámasztja azt, amit Wiener képviselő úr itt nem vitat, hogy az államfő aláírási joga az egykori uralkodói szentesítési jog maradványa. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Nem, nem, nem!)

Úgyhogy amit a képviselő úr mondott, nem tudott meggyőzni arról, hogy az általam kifejtettek ne lennének helyénvalóak.