DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdem azzal a mondattal, hogy a cserkésztörvények között, amit a '30-as évek óta mondok, az egyik cserkésztörvény így szól: “A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket.ö

Most innen, az Országgyűlés fórumáról szólítom meg azokat, akik hallgatnak bennünket, azért, mert ma cserkészek, vagy valamikor cserkészek voltak. Tehát a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, kíméli a növényeket; ez része volt a magyar világnak, a magyar életnek, a magyar jóérzésnek. Arra, hogy most erről itt törvényt alkotunk, én bólintok, jó, de ne gondoljuk azt, hogy most találjuk fel a spanyolviaszt. A jó érzés, ahogy hallottuk, magam is jól tudom, benne van a parasztemberben.

Vigyázzunk ugyanakkor arra - szeretném magunkat emlékeztetni, és majd a törvények végrehajtóit -, hogy bizony van itt valami olyan, amire vigyázni kell, mert lehet, hogy valaki túlzott szentimentalizmusból vagy pedig bosszúvágyból olyasmiket mond a szomszédjáról, hogy megverte a macskáját vagy valamit - erre már a vezérszónoklatokban hallottam utalást -, de én is szeretném ezt aláhúzni, mert ez nemes, jó szándékú valami, de megadja a lehetőséget arra, hogy itt-ott síkos lejtőre csússzon a társadalom vagy a kis közösség, vagy a szomszédság. Erre jó lesz vigyázni. Gondolom, a módosítók során erre majd többen vigyázunk is.

Köszönöm szépen. (Taps.)