HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. “A családok helyzeteö a címe, de a családokon belül a Magyar Demokrata Fórum már vizsgálta a nyugdíjasok helyzetét, a munkavállalók helyzetét, és a sors különös fintora, hogy most egy időbe esik a miniszter úr napirend előttijével a mi napirend előttink is. A Magyar Demokrata Fórum lényegesen másképpen látja az ifjúság helyzetét, mint ahogyan ezt a miniszter úr és általában a politika szereplői vélik.
Az elmúlt tizenöt esztendő, a rendszerváltást követő tizenöt esztendő igazán nagy vesztesei a gyermekek, hiszen a gyermekszegénység mindennapjaink jelene és sajátja. Mára odáig jutottunk, hogy a gyermekek 40 százalékára jut kevesebb, mint 21 800 forint havonta, a családi pótlék reálértéke 1989-hez képest 40 százalékot csökkent, amellyel vajmi keveset segített a Medgyessy-kormány pár száz forintos emelése.
A hazánkban folyamatosan növekvő gyermekszegénységre már a nemzetközi szervezetek is felfigyeltek. A gyermekszegénység helyzetét tekintve a világ 23 fejlett ipari országa közül hazánk a 22. helyen áll, derül ki az UNICEF tavaly készült felméréséből. Mondhatjuk erre, hogy gazdaságunk megszenvedte az átalakulást, és hasonló a helyzet a többi volt szocialista közép-kelet-európai országban - de ez nem igaz. A Magyarországgal azonos vagy hasonló gazdasági fejlettségű Csehországban és Szlovákiában lényegesen jobb a gyermekek helyzete.
Az MDF egy hárompontos gyermekjóléti csomagot vagy programot terjeszt elő, amelynek az a célja, hogy a magyar politikai elit végre tegyen valamit a helyzet orvoslásáért, hiszen az ország jövője a felnövekvő generációkban van, amelyeket egy normális országban nem szabad magukra hagynunk.
A családi pótlék ennek a pontnak az első része. A családi pótlék összege eddig a mindenkori kormány politikai döntésein múlott. Ennek az MDF javaslata szerint véget kell vetni. Az átlagjövedelemhez kötött családi pótlékra van szükség, azaz a mindenkori átlagjövedelem egy bizonyos százalékának kell lennie a családi pótléknak.
(13.30)
Ha ez megvalósul, a gyermekszegénység elleni harc egyik leghatékonyabb eszköze, a családi pótlék megszűnik kiszolgáltatottnak lenni a politikai elit akaratának, és követi a munkaerőpiac valós történéseit. A családi pótlék mint tradicionálisan legmeghatározóbb családtámogatási eszköz esetében az UNICEF ajánlása az átlagjövedelem 10 százalékát jelöli meg. Magyarországon az alkalmazásban állók havi átlagkeresete 2003-ban nettó 88 751 forint volt, azaz a családi pótléknak nettó 9 ezer forintnak kell lennie gyermekenként, a jelenlegi 4600-6500 forinttal szemben. Ha ezt valaki túl nagy összegnek tartja, akkor példaként Csehország említhető, ahol évek óta az átlagbér 9 százaléka a családi pótlék.
A második ilyen pont a gyermekügyi ombudsmani hivatal, amelyet svéd mintára kellene felállítanunk. Svédországban '93 óta működik a hivatal, az intézmény, a felállítását szabályozó törvény szerint az ombudsmani hivatal létrehozása semmiképpen sem jelenti azt, hogy csökkenne a kormány minisztériumának, a helyi önkormányzatoknak, illetve a civil szervezeteknek a hatásköre és felelőssége. A gyermekügyi ombudsman hivatalának legfontosabb feladata a gyermekeket és a fiatalokat érintő ügyek folyamatos nyomon követése, a véleményezés, különös tekintettel a gyermekek és a fiatalok jogos szükségleteinek kielégítésére.
A harmadik az adótörvény módosítása. Itt csatlakoznék a miniszter úr által felvetettekhez. Nagy szükség van a civil szervezetekre a gyermekszegénység felszámolásában, azonban az ő működésüket is biztosítani kell. Ezért a Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy a következő esztendőtől egy harmadik 1 százalék is felajánlható legyen az adóból, és ez a harmadik 1 százalék kizárólag a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkozó szervezeteket támogassa.
Végül engedjék meg, hogy Ludwig Erhardot idézzem, aki azt mondta: “A szegénység a legbiztosabb eszköz arra, hogy az emberek elsatnyuljanak a mindennapok kis anyagi gondjai közepette. A zsenik talán felülemelkednek a nyomorúságon, de a szegények az anyagi gondok miatt egyre kevésbé lesznek szabadok.ö Kérem, tegyünk meg közösen mindent annak érdekében, hogy Ludwig Erhard gondolatai Magyarországon a következő évszázadban ne válhassanak valósággá.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)