DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Medgyessy-kormány a bérbefagyasztásra vonatkozó vérfagyasztó tervét, úgy tűnik, sikeresen teljesítette, így a bérből és a fizetésből élők számára a megélhetés az év eleje óta jóval nehezebbé vált. Ez, a szocialista kormányzati ciklusok történetét ismerve, nem is lenne kirívó dolog. Azonban önök két évvel ezelőtt még jóléti rendszerváltást ígértek. Ezt a legtöbb választópolgár úgy értelmezte, hogy jövedelme a Medgyessy-kormány politikájának következtében nőni fog, és a Horn-éra nadrágszíj-megszorításait végleg elfelejtve, boldogan költhet jóval többet mindennapjaiban.

Most viszont jön ön, és mutatóujját szigorúan felemelve megdorgálja a túl sokat fogyasztó embereket. Sőt, az ön minisztere, Draskovics Tibor kijelenti, hogy a jóléti rendszerváltozás bizony már megtörtént. Ma már mindenki látja, hogy az MSZP egyre határozottabban igyekszik kihátrálni a valódi jóléti rendszerváltás ígérete mögül. Kérdezem, miért tévesztették meg önök az embereket 2002-ben azzal, hogy már rövid távon komoly előrelépést képesek produkálni. Kérem államtitkár urat, számoljon utána! Ha a következő száz év alatt évente csupán 0,4 százalékkal emelkednek a reálbérek, mint ahogy ezt most látjuk 2004-ben, akkor vajon még ebben az évszázadban utolérhetjük-e akár a portugál életszínvonalat? Engedje meg, hogy kételkedjem ebben.

A probléma gyökere azonban valószínűleg abból adódik, hogy önök egészen mást értenek jólét alatt, mint a normális emberek. Az MSZP elnöke, Kovács László például január 5-én a Nap-keltében a következő módon értelmezte a jólét fogalmát: “Jólétben él az az ember véleményem szerint, akinek van szabadon elkölthető jövedelemrésze.ö - mondta a pártelnök úr. Tehát a létfenntartáson felül van egy bizonyos összeg, kisebb-nagyobb, amit arra költ, amire akar. No, itt van a kutya elásva.

Vegyük akkor ennek alapján egy rokkantnyugdíjas esetét, akik, mondjuk, a havi 30 ezer forintja mellett még rendelkezik egy 50 ezer forintos bankbetéttel is. Vajon jólétben él a példában szereplő nyugdíjas? Mi az, hogy! - állítják a szocialisták, Kovács Lászlóval az élen. Hiszen a létfenntartáson túl van 50 ezer forintja, amit arra költ, amire akar. De tegyük hozzá, ezt is csak addig teheti, amíg nem érkezik az agyafúrt Draskovics Tibor a kamatadóval, vagy mondhatnánk, a kisemberek betétjének adójával, és el nem viszi a szegény nyugdíjas kicsiny kamatjövedelmének akár 20 százalékát. Így fogja megsarcolni a szociálisan érzékeny pénzügyminiszter a kisemberek szerény megtakarításait azért, hogy a költségvetésen tátogó lyukakat betöltse.