DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Mintegy száz nappal az athéni olimpia előtt minden sportszerető magyar ember örömmel nyugtázhatja azt, hogy egyre több kiváló magyar sportoló kvalifikálja magát a nyári játékokra, a megmérettetés, a sikeres megmérettetés után egyre többen vehetik magukra az olimpiai válogatott nemzeti formaruháját. Mindazok, akik ezt tehetik, általában tisztességes és mindig kemény versenyben szerzik meg ezt a jogot, azt a jogot, hogy egy egész országot képviseljenek ezen a nagy fellépésen, Athénban, az olimpián, és vívhatják ki maguknak azt, hogy egy egész nemzet büszke lehessen rájuk, a nemzet minden tagja, szeretném hangsúlyozni, függetlenül politikai meggyőződéstől.

Éppen ezért érzem elszomorítónak, hogy a magyar olimpikonok nemzeti ruhája most egy politikai hirdetésben jelenik meg: a Fidesz választási kampányplakátján egy olimpiai formaruhába öltözött úriember ölel magához kisgyerekeket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az ember ilyenkor legszívesebben a Magyar Olimpiai Bizottsághoz fordulna, és arra kérné a szervezetet, hogy határozottan lépjenek fel az olimpiai eszme politikai célú áruba bocsátása ellen - csakhogy a kampányplakáton éppen a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét láthatjuk. Az csak megmosolyogtató, hogy Schmitt Pál és a Fidesz az SZDSZ hat évvel ezelőtti szlogenjével kampányol, de természetesen azt nem tehetjük kötelezővé, hogy mindenkinek legyen eredeti ötlete. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Azt azonban talán joggal elvárhatnánk, hogy legyen önmérséklete, legyen önmérséklete annak, aki egy évvel ezelőtt lett a Fidesz alelnöke. Akkor mindannyiunkat megnyugtatta az a nyilatkozata, amely szerint soha nem fogja összekeverni a pártpolitikát és az olimpiai mozgalom képviseletét. (Tóth István: Nem is keverte!) Nos, a fogadalom eddig tartott.

Miniszter Úr! Mit kíván tenni, hogy az olimpiai mozgalom jelképei ne válhassanak a politikai kampány eszközévé?

Kérem válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)