DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamentben a foglalkoztatási bizottság mellett a rehabilitációs albizottság folyamatosan figyelemmel követi és kíséri azt, hogy hogyan és milyen módon alakul a feltételrendszere a valamilyen fogyatékkal élő emberek számára nemcsak a foglalkoztatásnak, hanem mindannak a feltételrendszernek, amit általában úgy szoktunk hívni, hogy rehabilitáció.

Fontosnak tartjuk azt, hogy akkor, amikor az Európai Unió teljes jogú tagjai vagyunk, áttekintsük, hogy az elmúlt tizenöt évben mit tettünk meg annak érdekében, hogy a nagy számban közöttünk élő, nem minden képesség birtokában lévő emberek sorsát hogyan tudja egy társadalom segíteni. Azt gondolom, a társadalom érettségi fokát mutatja az, hogy a rehabilitációs folyamatban milyen eszközök és feltételrendszer segíti a közöttünk fogyatékkal élőket.

Ahogyan említettem már, fogyatékkal élni azt jelenti, hogy valamelyik képességének a hiányában van az illető: vakokkal, siketekkel, hiányos végtaggal élőkkel vagy értelmi fogyatékosokkal nagyon sokszor találkozunk. Az a kérdés, hogy számukra hogyan tudjuk megteremteni annak a feltételrendszerét, hogy a meglévő képességeikkel úgy tudjanak élni, hogy valóban integrálódni tudjanak a társadalomba. A rehabilitációnak folyamatosan az a célja, hogy ezt a képességet ki tudják bontakoztatni.

Az elmúlt időszakban a törvénykezés során az esélyegyenlőségi törvény, a rehabilitációhoz kapcsolódó feltételrendszert rendeletekkel szabályozva, a szociális törvény megteremtette a feltételeket. Én konkrétan most a foglalkoztatás területén vagyok kíváncsi arra, hogy az elmúlt időszakban mit tett a kormány annak érdekében, hogy az európai normákat is figyelembe véve, a munkahelyi és a foglalkoztatási rehabilitációban tudjunk segíteni a fogyatékkal élő embereknek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)