BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A súlyosan fogyatékos hozzátartozót otthon gondozó, ápolási díjra jogosultak régi fájdalma, hogy a szociális ellátórendszerünk az áldozatos munkájukat nem ismeri el munkaként.

Ma Magyarországon 53 ezer forint a minimálbér, ennyit kap minimálisan az, aki 8 órát dolgozik. Ugyanakkor ez az otthoni ápolás, amely az érintettek számára 24 órás szolgálat, a jelenlegi szabályozás szerint 23 200 forintos díjazással van elismerve. Az ilyen helyzetben élő emberek kényszerhelyzetben vannak, okkal érezhetik magukat rabszolgának. Érezhetik ezt azért is, mert nincsen választási lehetőségük, nem tudnak munkát vállalni ilyen családtag mellett, és ilyen körülmények között a család egyre jobban elszegényedik. Nagyon sok esetben a házasságot is megviseli ez a körülmény, következésképp egyedül kell a feladatokkal megbirkózni. Nem jelent megoldást az sem, ha valaki végül is rászánja magát, hogy megfosztja a gyermekét az otthon nevelkedéstől, és intézménybe akarja adni, mert az intézményi férőhelyek száma nem elég, sokszor 8-10 évet is kell várni ezekre.

A kérdésem lényege az, hogy mikor lesz végre elismerve a súlyosan fogyatékos személyek otthoni ápolására fordított munka munkaként.

Tisztelettel várom államtitkár asszony válaszát. (Szórványos taps.)