DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Érdeklődők! A pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes törvények módosítása során érdemes talán egy kicsit nagyobb áttekintést is tennünk, hiszen olyan törvények kisebb-nagyobb módosításáról van szó, amelyek alapvetően meghatározzák a hazai pénzintézeti rendszert, a pénzügyi közvetítők működését. Azt mondhatjuk, mint ahogy a magyar rendszer három nagy pillérre alapozódik, egyrészt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényre, a tőkepiacról szóló törvényre és a biztosítóintézetekről és biztosítási tevékenységről szóló törvényre, ezek ezekben a módosításokban napirendre kerülnek, és foglalkozni kell velük.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtized, illetve az új évtized első évei jelentős módosításokat hajtottak végre az eredeti törvényeken, és alapvetően a magyar pénzügyi közvetítők jól működnek, prudensen működnek, és hála annak a törvényalkotási folyamatnak, amely végigkísérte az elmúlt tizen-egynéhány évet, egy stabil, jól működő rendszer alakult ki Magyarországon. Nyilván egy-két apróbb, nagyobb betegséggel azért még tarkítva, de még egyszer azt mondom, hogy egy hosszas, végigkínlódott folyamaton keresztül egy jól működő szabályozás van ma Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ebben a mindenkori parlamenteknek, a Pénzügyminisztérium munkatársainak... - és ritkán szoktuk kiemelni, de engedjék meg, hogy megtegyem, Klemencsics Márta nevét, aki ezeknek a törvényeknek nagy ismerője, benne van az ő munkája, benne van a munkánk.
Bizonyos értelemben elégedettek is lehetünk ezzel, hiszen azt hiszem, hogy egy jól működő rendszert tudhatunk magunkénak, különösen akkor, ha megnézzük a 2003-as évet, amely azt bizonyítja, hogy a pénzügyi szolgáltatók igen jó évet zártak, rekordévet zártak. Ez nyilván az ő szemszögükből pozitív dolog, lehet, hogy a fogyasztók szempontjából nem mindig, hiszen esetlegesen alacsony betéti kamatokkal és magas hiteldíjakkal találkoznak. Alapvetően mégis azt mondatja velünk, hogy jól működik, jól funkcionál ez a rendszer.
Persze, ha csak ezek a kérdések lennének ebben a törvénycsomagban, akkor sok szót nem is lehetne róla mondani, hiszen szakmai részek módosulnak benne, több-kevesebb sikerrel, de van egy-két olyan gondolat, különösen a záró- és átmeneti intézkedésekre és javaslatokra kell gondolni, amelyek sajnos az egész törvényjavaslat támogathatóságát megkérdőjelezik.
Látni kell azt, hogy a szakmai részek, mint ahogy mondottam, alapvetően támogatandóak, viszont egy-két ponton azért itt is módosításra kell majd szorítkoznunk. Szeretném kiemelni annak a munkának a szerepét, amelyet a felügyelet végzett a pénzügyi intézményrendszer felügyeletében, úgy gondolom, hogy mind szakmailag, mind pedig morálisan kiváló munkát végeztek. Bizonyítja azt, hogy végül is Magyarországon nagy pénzügyi csőd nem volt az elmúlt, mondjuk, tíz évben, a Postabank problémáit leszámítva, és a Kereskedelmi és Hitelbank brókercégének ügyeit leszámítva jelentősebb probléma nem volt; ezekre is a felügyelet idővel felhívta a figyelmet, és megtette azokat a szükséges lépéseket, amelyeket a törvény számára biztosított.
Nyilvánvalóan nem szabad szó nélkül elmennünk a mellett az ügy mellett, amely az ingatlanszövetkezetekről szólt. Azt kell mondanunk, hogy mivel ezek nincsenek a hitelintézeti törvény hatálya alatt, ezért természetesen ezt a felügyelet törvényi felhatalmazás alapján nem végezheti. Nyilván megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket törvényi felhatalmazás híján meg lehet tenni, fölhívta a fogyasztók figyelmét, többször fölhívta a kormány figyelmét, s ha jól emlékszem, körülbelül egy évvel ezelőtt hasonló helyről én is fölhívtam a kormány figyelmét arra, hogy itt bizony olyan hozamígéretek hangzanak el, amelyek nem reálisak. Kértem is a hathatós intézkedést ebben, sajnos a mai napig nem történt ebben semmi. Bízom benne, hogy, mondjuk, a szövetkezeti és az új szövetkezeti törvény, amit saját magam jegyeztem, támogatásra kerül, és egyszer a kormány is napirendre engedi tűzni a parlamentben. Tehát bízom benne, hogy erről is tudunk szót váltani, és támogatni fogják a képviselő urak és hölgyek ezen javaslatot.
Visszatérve a törvényjavaslatra, úgy gondolom, hogy előbb érdemes foglalkozni azokkal a részekkel, amelyek valóban a szakmai részét erősítik a fent említett törvényjavaslatoknak. Először is a hitelintézeti törvény egyes passzusaiban a fontosabb elemeket szeretném kiemelni. Egyetértek Szabó Lajos képviselő úrral is, rendkívül fontos az, hogy a betétbiztosítás erősítése ebben a javaslatban is szerepel. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, különösen itt a csatlakozás után, hogy egy jól működő betétbiztosítási rendszer legyen. Az elmúlt években voltak vitáink a tekintetben, hogy milyen formában kell a moral hazard kérdését kezelni, milyen nagyságrendű legyen a betétbiztosításban szereplő összeg nagysága. Úgy gondolom, hogy ezek azért nyugvópontra kerültek, és a mostani javaslat is az irányba megy, hogy a betétesek minél biztonságosabban tudhassák megtakarításaikat.
Viszont szerepel egy kardinális kérdés, hogy azt mondjam, elvi kérdés, és nemcsak a hitelintézeti törvényben, hanem a tőkepiaci törvényben is, sőt a biztosítóintézetekről szóló törvényben is, mégpedig az az elvi kérdés, hogy fióktelepnek, amely EU-székhellyel működik valamely más tagállamban, kell-e és mekkora felügyeleti díjat fizetnie. Számomra eldöntendő kérdés, és sajnos az indoklásban sem olvastam erre vonatkozólag semmilyen útmutatást, hogy ezek a fióktelepek kívánatosak-e Magyarországon, vagy sem. Ha kívánatosak, akkor nem értem, hogy miért kell kevesebb felügyeleti díjat fizetniük a jogi személlyel működő gazdasági társasági formában működő intézményeknek, hiszen úgy gondolom, hogy egyfajta versenyhátrányba kerülnek a már piacon lévő intézmények, amelyek nem akarnak fiókteleppé átalakulni.
Bizony, nagyon nagy kérdés az, hogy ezek után fönntartható-e az az állapot, hogy a fióktelepeket erőltetjük, mert az a veszély is bekövetkezhet, hogy a most intézményesülten működő, akár külföldi, akár hazai tulajdonú vállalkozások, hitelintézetek, biztosítótársaságok, befektetési szolgáltatók fiókteleppé alakulnak. Ez semmiképpen sem lehet cél a magyar pénzintézeti rendszerben, hogy egy viszonylag lazább szabályozással és a munkaerő-kvalifikáltságban is jóval kevesebb tömeget foglalkoztassanak. Tehát ezért szeretném fölhívni államtitkár úr figyelmét is arra, hogy erre a kérdésre a módosító javaslatok során mindenképpen célszerű visszatérnünk, hiszen ez egy elvi kérdés. Megítélésem szerint a fióktelepeknek magasabb felügyeleti díjat kell és célszerű fizetniük, hiszen épp ezt a versenyhátrányt kellene kiküszöbölnünk a már intézményesülten működő piaci szereplőkkel szemben.
Szintén fontos elemnek érzem a módosítások során azt a kitételt, hogy szerződéssel, már a hitelintézetekkel kapcsolatos szerződésekkel kapcsolatos jogvita esetén a magyar jogot kell alkalmazni, és a tájékoztatást is magyar nyelven kell megadni. Úgy gondolom, ez nagyon fontos kérdés fogyasztóvédelmi szempontból is, és remélem, hogy nem csak írott malaszt marad a törvény betűje. A jelzálog-hitelintézetekről szóló törvény is módosul, ezt nyilván bizonyos értelemben a hitelintézeti törvénynek egyfajta leágazásaként kell hogy tekintsük. Azt hiszem, nagyon fontos kérdés az, illetve nagyon fontos mondat az, amikor végre kimondásra került, hogy a jelzálog-hitelintézet által e törvény alapján kibocsátott, névre szóló, átruházható értékpapírt kell tekintetünk jelzáloglevélnek. Ez nem mindig volt ilyen egyszerű, a jelenlegi szabályozással ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartom.
Nagyon célszerűnek érzem azt, amit talán evidenciaként lehet kezelni a közgazdaságtanban, hogy a jelzáloglevelek mindenkori fedezetét a jelenérték alapján kell megállapítani és biztosítani. Többféle módszer lehetséges, de a közgazdasági elmélet mindenképpen a jelenértéket ajánlja. Nagyon örülök annak, hogy a törvényben is ez így kimondásra került. A tőkepiaci törvénnyel kapcsolatban képviselőtársaim is kiemelték már azt a részt, amely arra vonatkozik, hogy a befektetési tanácsadó, termékértékesítő és üzletkötő fogalma meghatározásra került, hiszen ezek a gyakorlatban sokszor átfedésre adtak alkalmat, a törvényi és jogi szabályozásban ez nem mindig volt ilyen világos.
(17.50)
Én úgy gondolom, hogy ez világos eligazítást ad az elkövetkezendőkben. Fontos elemnek érzem azt, hogy a befektetési alapkezelő az alap hasznára vonatkozó ígéretet kizárólag a tőke megóvására vonatkozó ígérettel együtt tehet. Tehát nagyon fontos elem az elkövetkezendőkben, hogy hozamgaranciát nem igazán lehet vállalni, csupáncsak tőkegaranciát, és reményeink szerint ez szintén komoly fogyasztóvédelmi elhatárolás lesz az elkövetkezendőkben.
Érzek egy apróbb pontatlanságot a megfogalmazásokban, hiszen az ígéretet bankgaranciával köteles biztosítani a hozamot, illetve a tőkét garantáló szervezet, de nem “vagyö, hanem “ésö kell oda, hiszen pénzügyi eszközökkel és befektetési politikával nem lehet helyettesíteni a bankgaranciát. Remélem, ezzel az államtitkár úr is egyetért. Tehát az ilyen értelmű módosító javaslatom már bekerült, és úgy gondolom, egy fontos módosításról van szó ebben az esetben is.
Sajnos, ugyanazt kell elmondanom a fiókteleppel kapcsolatban, mint a hitelintézetekkel kapcsolatban, hiszen a fióktelepek esetében a mérlegfőösszeg 0,25 ezrelékének 30 százaléka a fizetendő felügyeleti díj. Itt: “A befektetési szolgáltató a fióktelep esetében a felügyeleti díj mértékének 50 százalékát...ö - ugyanez a helyzet. Én úgy gondolom, hogy nem szabad a már intézményesülten működő befektetési szolgáltatókat hátrányosabb helyzetbe hozni, mint a fióktelepeket. Én azt hiszem, inkább a fióktelepekkel kell megfizettetnünk a magasabb felügyeleti díjat.
A biztosítóintézetekről, a biztosítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatban is, úgy gondolom, vannak pozitív elemek. Nagyon üdvözlendőnek tartom azt, hogy kimondásra került, hogy a százfős taglétszámot meghaladó biztosítóegyesület köteles igazgatóságot és felügyelőbizottságot is választani. Nyilvánvalóan ez egyfajta strukturálódást és a felelősség, a kötelesség elhatárolását is tartalmazza, hiszen egy százfős egyesület már elég komoly létszámmal és tőkeerővel is működhet. Nyilvánvalóan meg kell találni ennek a szervezeti struktúráját. Fontos, hogy törvényileg is kimondjuk, hogy ezt meg kell nekik hozni, meg kell nekik lépni.
Hasonlóképpen hasznos javaslatnak érzem a cégjegyzésre vonatkozó szabályok pontosítását, elsősorban az együttes aláírás kérdését. Elengedhetetlen egy jól működő pénzintézet vagy biztosítótársaság esetében az, hogy ezek korrektül legyenek szabályozva.
Fontos elem a belső ellenőr alkalmazása - szintén egyet tudunk vele érteni. Fogyasztóvédelmi szempontból szintén fontos elem az, hogy életbiztosítást kötő személy esetében 30 napon belül indokolás nélkül felmondhatja az életbiztosítást, kivéve természetesen azt, ami eddig nem volt benne a szabályozásban, hogyha hitelfedezeti életbiztosításról van szó, vagy maga az életbiztosítás a hat hónapot nem haladja meg.
A kötelező felelősségbiztosítással kapcsolatban is fontos elemek vannak - én azt hiszem, ezek is üdvözlendőek, és reményeink szerint biztosítani fogják a törvények jobb alkalmazhatóságát.
Egyetlenegy apróságra szeretném felhívni a figyelmet, a magyarnyelvűség itt, a biztosítóintézeteknél is fontos kérdés. Attól viszont, úgy gondolom, nem kellene eltérnünk, hogy a felügyelet mást is engedélyezhet, tehát a magyartól mint hivatalos nyelvtől történő eltérést - úgy gondolom, ez egy felesleges szűkítés. Hasonlóképpen, ahogy említettem a fióktelepek felügyeleti díjának kérdését, itt is dűlőre kellene jutnunk.
Én úgy gondolom, ezek voltak azok a részek, amelyek, még egyszer mondom, üdvözlendőek és támogathatóak is. Sajnos, bekerültek ebbe a szakmai törvényjavaslatba olyan javaslatok is, különösen az MFB-vel kapcsolatban, amelyek nem állják meg a helyüket. Mire gondolok itt? Elsősorban arra, hogy a kormányhatározat alapján az állami és helyi önkormányzati tulajdonban lévő vagyon értékesítése során annak megvásárlásához szükséges hitelek refinanszírozásában részt vehet az MFB, ami, úgy gondolom, azt fogja jelenteni, hogy amennyiben egy bizonyos kijelölt kör hitelen keresztül kívánja privatizálni az adott, most még állami tulajdonban lévő társaságot, ilyen formában biztosan forráshoz fog jutni, hiszen refinanszírozásra kerül ez a hitel; és bizonyos értelemben könnyű beavatkozást is okozhat.
Az pedig végképp érthetetlen a számomra, hogy tartós forgóeszköz-finanszírozást is biztosíthat, hiszen az MFB célja nem a forgóeszköz-finanszírozásról szól, hanem közép- és hosszú távú állami beruházások, befektetések megvalósításáról. Ha ezt egy kicsit meg lehet erőszakolni tartós forgóeszközzel is, nyilvánvalóan a kormány által kedvező helyzetbe hozni szándékozandó cégek feltőkésítéséről van szó - forgóeszköz által történő feltőkésítésről is szó van jelen esetben.
Az pedig a számomra végképp érthetetlen, hogy osztalékot miért pont 50 százalékig fizethet, ha már fizethet. Eddig nem fizethetett az MFB, eredménytartalékot kellett képeznie, amennyiben keletkezett adózás utáni eredménye. Sajnos, az indoklásban sem találtam erre vonatkozóan semmilyen épkézláb magyarázatot. Remélem, hogy az elkövetkezendő vita során az államtitkár úr vagy képviselőtársaim erről nagyobb felvilágosítással szolgálnak nekem.
Ami pedig a legérdekesebb része az MFB-ről szóló javaslatnak, amit nem is igazán értek, hogy miért itt szerepel, és miért rontja le az előző javaslatok színvonalát, az az, hogy az eddig az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozó, száz százalékban állami tulajdonú cégek, mint az Exim Bank, vagy pedig a MEHIB Rt., vagy pedig a Kisvállalkozási Pénzügyi Rt., átkerülnek a Magyar Fejlesztési Bank Rt. felügyelete alá, száz százalékban. És mindezzel egy időben az Exim Bankról szóló törvény módosítása kapcsán privatizálásra is lehetőség nyílik, tehát végül is csak 25 százalék plusz 1 szavazat maradna az állam kezében, ami azért is érdekes, mert az állam által nyújtott készfizető kezesség az Exim Bank kötelezettségvállalásaira továbbra is fennmarad. Tehát kvázi ez úgy fog kinézni, hogy adott esetben a privatizált, tehát magántulajdonban lévő Exim Bank és MEHIB Rt. esetében állami kezesség van bármilyen magántulajdonú kihelyezés után. Én úgy gondolom, hogy ez példátlan dolog, hihetetlen veszélyes dolog, és a költségvetés hiánya szempontjából is beláthatatlan következményekkel bír. Arról nem is beszélve, hogy óriási mozgásteret nyújt a kormány számára a tekintetben, hogy milyen gazdaságpolitikai célokat akar vagy kíván megvalósítani. Nagyon veszélyesnek érzem ezt a tendenciát. Bízom benne, hogy ezt sikerül újra átgondolni, és ezeket sikerül kigyomlálni ebből a törvényjavaslatból.
Persze, azokkal a témákkal már végképp nem lehet mit kezdeni, amik a költségvetés módosítására vonatkoznak, vagy a nemzetközi kulturális alapra vonatkozik, amit nem is értek - talán a Nemzeti Kulturális Alap szerencsésebb fordulat lenne. Én bízom benne, hogy csak elírásról van szó.
Amit hallottunk itt a közalkalmazotti sztrájkbizottsággal kapcsolatos megállapodásról: az az érzése az embernek, hogy most volt valami pénzügyi törvény, akkor szuszakoljuk bele, mert valami köze talán csak van a pénzhez, de ilyen értelemben bármilyen törvényjavaslatot vagy módosító javaslatot be lehetne tenni ide a záró- és átmeneti rendelkezésekbe.
Összességében azt tudom mondani, hogy a törvény szakmaisága, ami a három nagy törvényre vonatkozik, kielégítő lenne, akár még támogatható is lenne. Sajnos, a záró- és az átmeneti rendelkezésekben olyan szabályok kerülnek megfogalmazásra, amelyeket így, a jelen körülmények között még nem tudunk támogatni. Amennyiben a módosító javaslatainkat a parlament többsége is el tudja fogadni, abban az esetben látok esélyt arra, hogy megegyezésre jussunk, a jelen formájában még nem, de van még időnk, hogy megbeszéljük ezeket a nyitott kérdéseket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
Előző Következő