GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy Róbert képviselő úr említett bizonyos tévhiteket, túl azokon, amiket korábban én is említettem. Ezekkel szeretnék ebben a kétpercesben röviden foglalkozni.

Azt mondta a képviselő úr, hogy téved, aki azt gondolja, hogy jelenleg a törvény nem bünteti az ilyen jellegű cselekedeteket, és téved, aki azt gondolja, hogy jelenleg a rendőrségnek nem lenne joga fellépni. Ebben a tisztelt képviselő úrnak teljesen igaza van, de azt is tudjuk mindannyian, hogy valahogy a jog betűjével szemben a szokás mégiscsak az, hogy családon belüli ügybe a rendőrség nem avatkozik bele, amíg nem folyik vér a küszöb alatt a lakásból kifelé. Ugyanis ez egy tipikusan olyan élethelyzet, ahol jókora különbség van aközött, amit a jog betűje leír, és aközött, ami az élet mindennapi valóságában zajlik.

(19.50)

Azt mondta a képviselő úr - és ebben teljesen egyetértek vele -, az is tévhit, hogy ezek után a bántalmazottaknak, az esetleges áldozatoknak nem kell majd nagyon nagy bátorság ahhoz, hogy a rendőrséghez forduljanak. Természetesen ezek után is nagy bátorság kell majd hozzá, de ez a távolságtartó rendelkezés éppen ehhez ad nagyon komoly segítséget. Hiszen lehet, hogy egy ilyen döntés - ezt mondják nagyon sokan, akik nálunknál jóval szakavatottabb ismerői ezen jelenség pszichológiájának és szociológiájának -, éppen ez a külön eltöltött egy hét, tíz nap, esetleg hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy ez a döntés megszülethessen, hogy legyen bátorsága az anyának a gyermekei és a saját biztonsága érdekében meghozni ezt a döntést. Ha tetszik, ez a távolságtartó intézkedés ad esélyt arra, hogy ehhez a nagy bátorságra valló lépéshez picikét segítséget kapjon az illető, legyen ideje átgondolni, és legyen ideje bátran meghozni ezt a döntést.

Köszönöm szépen.