DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriella képviselőtársamnak szeretnék egy gondolatot a figyelmébe ajánlani. Azért teszem ezt pontosan neki, mert politikai nézetkülönbségeink ellenére is az eddigi munkája során megtapasztaltam, hogy az ilyen tárgyú törvények iránt ő tényleg mély empátiával érez, és ezért szeretném elmondani azt a véleményemet, hogy a problémája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy nem a család békéjének a helyreállítását fogja sajnos elősegíteni. Mert ha már egyszer egy ilyen súlyos beavatkozásra sor kerül egy családban, hogy egy távoltartó intézkedést hoznak, leszögezem, kétségtelen, hogy ez fizikailag megvédi azt a családtagot, akit bántalmaztak, de a családnak mint közösségnek, mint természetes párkapcsolatnak vagy természetes kapcsolatnak, személyi kapcsolatnak az egysége ennek a távoltartó határozatnak a következtében gyakorlatilag meg fog szűnni.

Tehát ne legyenek illúzióink afelől, hogy ahol már egyszer ilyen súlyosan beleavatkoztak a családi kapcsolatba, ott nem olyan egyszerű dolog ez, hogy, mondjuk, hat hónap után hazatér az apuka, és mintha mi sem történt volna, folytatódik a békés családi együttélés. Ezek a távoltartó határozatok arra lesznek jók, hogy fizikailag megvédjék a bántalmazottat, de a család érdekeit, a család egységét nem fogják szolgálni. Azt gondolom, hogy ez az intézkedés vagy ez a törvényjavaslat nem is alkalmas arra igazán, hogy ez egy családvédelmi eszköz legyen. Ez nem egy családvédelmi eszköz, ezt ki kell hogy mondjuk, ez egy kifejezetten áldozatvédelmi törvény, hogy úgy mondjam, de nem családvédelmi törvény. Ez egy nagyon fontos szempont.

Azt gondolom, hogy nekünk szem előtt kellene tartani azt is, hogy milyen eszközökkel lehet a család normális békéjét megteremteni vagy a normális együttélést fenntartani.