DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek önnel helyzetértékelésének megfogalmazásában, amely szerint az erős forint rontja a magyar export versenyképességét, és relatíve olcsóbbá teszi az importot. Habár hozzáteszem, hogy talán célszerűbb is egyensúlyi árfolyamról beszélni, mert az, hogy erős forint és gyenge forint, sokszor félreérthető, és a közvélemény számára nehezen megítélhető kitételeket jelent. Ezért talán célszerűbb általában az egyensúlyi árfolyamról beszélni.

Az ugyanis vitathatatlan, hogy a jelenlegi árfolyam az agrárium számára, miután nettó exportőri pozíciója van, tehát többet exportál, mint amennyit importál, kifejezetten hátrányos. Az export-versenyképesség csökkenése a hazai piacon is árleszorító hatású ráadásul, ami tovább rontja a mezőgazdasági termelés jövedelemtermelő képességét. Az árfolyamveszteség és élelmiszer-ipari piacvesztés miatt az élelmiszeripar csak csökkentett mennyiségben és alacsony áron tud alapanyagot felvásárolni, ezt látjuk és érzékeljük.

Ez elsősorban az ország kedvezőtlen térségeiben élő zöldség- és gyümölcstermelőket érinti érzékenyen, ami különösen problematikussá teszi ezt a kérdést. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a helyes árfolyam-politika a makrogazdaság általános feltételrendszerének figyelembevételével határozható meg, és nem szolgálhat csupán szektorális célokat. Az árfolyam megfelelő szintjét a gazdaság általános versenyképesség-feltételei és a külső egyensúlyi folyamatok alakulása határozza meg. Ennélfogva elő kell segíteni a szükséges struktúraváltást, és megfelelő versenyképességi kényszert is kell közvetítenie.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Meggyőződésem szerint az árfolyam-politika nem szolgálhat szektorális célokat, de úgy ítélem meg, hogy az árfolyam mai szintje a nemzetgazdaság egészének versenyképessége szempontjából valóban túl erős. De miként is alakult ki ez a helyzet? Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank néha késlekedve, néha pedig túlzottan gyorsan reagált a gazdaságban és a piacokon bekövetkezett változásokra.

(9.10)

Ha az MNB kamat- és árfolyam-politikája körültekintőbb, akkor a piaci folyamatok talán más irányt vettek volna, és valószínűleg árnyaltabb megközelítésre lett volna szükség a folyamatok megítélésénél is, ezáltal elkerülhető lett volna a gazdaság számára egyértelműen káros hektikus kamat- és árfolyam-alakulás.

A restriktív monetáris politika, az infláció erőltetett mérséklése, az árfolyam túlzott erősítése nemcsak az agráriumnál, hanem általában is versenyképességi és növekedési veszteségeket okozott, ahogy már említettem, az így támasztott követelmények meghaladták a gazdaság alkalmazkodóképességét. Ezt ma az adatok már egyértelműen mutatják. A mai kamatszint ugyanis nem vezethető le a makrogazdaság jelenlegi helyzetéből. A magyar jegybanki alapkamat ma az Európai Unióban a legmagasabb, mindez növeli a költségvetés kamatkiadásait. Számításaink szerint 2005-ben akár a GDP 5-6 ezrelékét, azaz több mint 100 milliárd forintot is kitehet ez a többlet, és súlyosbítja a költségvetés kiigazítási terheit.

A tavaly júniusi sáváthelyezést megelőző szintjéhez képest ma 6 százalékponttal felemelt irányadó kamatot a monetáris tanács csak 2 százalékponttal csökkentette, holott az árfolyam olyan erős, mint akkor volt, miközben a dezinfláció kedvezően alakul. A változatlan adótartalmú index lényegében nem növekedett, a 15 európai uniós tagállamban tapasztalható folyamatokat követte. A magas kamatok miatt terjed a komoly kockázatokat is rejtő devizahitelek felvétele. Ennek veszélyeivel ma még sokan nem számolnak.

Annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok kibontakozhassanak, állandósulhassanak, elengedhetetlen, hogy a kormány és a jegybank között koordináció és kooperáció, a véleménycsere folyamatosan érvényesüljön, a gazdaságpolitika konzisztenciája javuljon. Erre a kormány részéről határozottan megvan a szándék, ezt ezúton is szeretném kijelenteni. Ugyanis a kormány továbbra is elkötelezett a felzárkózás gazdasági programjának megvalósításában, a fenntartható gazdasági növekedésben, a gazdaság versenyképességének erősítésében, az államháztartás hiányának további fokozatos csökkentésében, a jövedelmi folyamatok és a termelékenység összhangjának tartóssá tételében. A benyújtott költségvetés kellő bizonyságul szolgál erre meggyőződésem szerint. De az is természetes, hogy ezek olyan gazdaságpolitikai célok, amelyeket közösen kell elérni, ugyanis a kormány eddig is tiszteletben tartotta, és ezután is tiszteletben tartja a jegybank függetlenségét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)