LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr arra kért bennünket, hogy tárgyalja meg az Országgyűlés a Szociális Kartáról szóló jegyzőkönyv megerősítésének országgyűlési határozati javaslatát. (Folyamatos zaj.) Ezt komolyan veszem, de arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy legalább erre a három percre egy picit figyeljenek ide, mert az élet megint nagy dramaturg volt.

Az országos fogyatékosügyi programot az előbb elfogadtuk, annak a vitájában is a fogyatékkal, fogyatékossággal élők akadálymentesítési programjáról beszéltünk, és számomra az is természetesnek tűnik, hogy nem a Bokros-program kormányát támogató Országgyűlés hirdette ki az Európai Szociális Kartát, hanem a polgári kormányzás alatti Országgyűlés vállalta ezeket a kötelezettségeket az 1999. évi C. törvényben.

Azt is meg kell említeni, hogy számos más szociális kötelezettségvállalás közepette vállaltuk ennek a Kartának az elfogadását. Gondoljunk csak arra, hogy családok tízezreinek adtuk vissza a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt és díjat, a fogorvosi ellátást, a tandíjmentes továbbtanulás lehetőségét, a gyermeknevelők adókedvezményét, a mainál többszörös összegben megkezdtük az akadálymentesítés programját, és mindezek közben a minimálbért is növeltük.

A hazai szociális tennivalók sokaságára hivatkozva lett volna tehát bőven indokunk arra, hogy halogassuk akkor, annak idején az Európai Szociális Karta kihirdetését, mégsem ezt tettük. Az uniós vívmányok ugyanis védik az állampolgárokat abban az esetben, ha szociális vonatkozásban kedvezőtlen fordulat történne.

Akik nem akarják elfogadni ezeket az Európában már 17 esztendővel ezelőtt elfogadott kiegészítő cikkelyeket, azok nyilván nem is akarják ezeket a vívmányokat itthon bevezetni. Most éppen 12 milliárd forint többletkiadás hevenyészett kimutatásával próbálja a kormányzat indokolni a 4. cikkely elfogadásának az elhalasztását. Ugyanis az idősek joga a szociális védelemre című 4. cikkely érdemét tekintve teljesül Magyarországon.

(17.40)

A kormány szerint a legnehezebben teljesíthető eleme az idősek szükségleteinek és egészségi állapotának megfelelő lakás biztosítása, illetve állami segítségnyújtás a lakások ilyen szükséglet szerinti alkalmassá tételére.

A 4. cikkelyt elhagyni szándékozza a kormányzat. Ez az indoklás arról szól, hogy évente mintegy 40 ezer nehezen mozgó idős ember támogatásigényét mintegy 12 milliárd forintra becsüli, és erre a szerinte hatalmas összegre hivatkozva kéri ennek a célnak a feladását. Méltatlan ez a hozzáállás az idősek jelzett problémáihoz, részben azért, mert valamilyen mértékben, legalább 3-4 milliárd forint erejéig nemzetközi szinten vállalt kötelezettség nélkül is segíteni kell az érintettek helyzetén. Tehát ezt az elkerülhetetlen segítséget is figyelembe véve már nem 12 milliárd a fogyatékossággal élők többlettámogatási igénye, hanem csak 8-9 milliárd forint. Ha számításba vesszük azt, hogy hány esetben ennek az összegnek a többszörösét is megszavazta a tisztelt Ház szakmailag is vitatott célokra - hadd említsek csak egyet közülük, a harci gépek levegőben történő üzemanyag-felvételét lehetővé tévő rendszer költségigényét -, akkor kitűnik, hogy ebben az esetben sem forráshiányról van szó, hanem pusztán egy számunkra, a Nemzeti Fórum számára elfogadhatatlan rangsorolásról.

Költségvetési értelemben tehát csak ezrelékben fejezhető ki a Karta 4. cikkelyének az elfogadását követő kiadási többletigény. Bármely szociális szakértő előtt nyilvánvalóvá válik, hogy nem a pénzügyi források elégtelensége akadályozza meg a 4. cikkely aláírását, hanem a kormányzati rossz rangsorolás. Ezért javasolom az Országgyűlésnek “Az idősek joga a szociális védelemreö című 4. cikkely elfogadását, s ez ügyben módosító javaslatot nyújtottam be.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a független képviselők soraiban.)