MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány az alkotmány 40/C. §-ának, valamint az Országgyűlés Házszabályának megfelelően és eleget téve az előírásoknak, írásban számolt be a NATO iraki kiképző missziójában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntéseiről. Az Országgyűlésnek a beszámolót határozatban kell elfogadnia.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1511. és 1546. számú határozata alapján hozott országgyűlési döntésnek megfelelően a Magyar Honvédség szállító zászlóaljjal vett részt a lengyel vezetésű körzetben az iraki béketámogatásban, és nemzetközi elismerést kiváltó logisztikai tevékenységgel járult hozzá az iraki nép biztonság és stabilitás iránti szükségleteinek a kielégítéséhez, valamint a humanitárius segítségnyújtáshoz.
A magyar szállító zászlóalj - noha további tevékenységére nagy szükség lett volna, és általános szempontból is kívánatosnak tűnt jelenlétének legalább a januári választások lebonyolításáig történő meghosszabbítása - 2004 karácsonyára hazaérkezett. A kormány már ekkor kinyilvánította azon szándékát, hogy pozitívan kíván reagálni az Észak-atlanti Tanács 2004. szeptemberi döntésére, amely szerint a NATO tevőlegesen részt kíván venni, sőt végrehajtani az iraki biztonsági erők kiképzését és továbbképzését.
A kormány helyesen mérte fel a NATO-műveletek jelentőségét, a szövetségesek - közte az iraki katonai és békefenntartási tevékenységek korábbi ellenzői is - széles körű közreműködésének örvendetes tényét, a magyar részvétel kedvező nemzetközi és politikai megítélését, valamint a Magyar Honvédség Irakban és másutt szerzett tapasztalatait, pozitív katonai szakmai hozadékát, és úgy döntött, hogy bizonyos értelemben túllép az eddigi őrző-védő, logisztikai jellegű részvételen, és ha úgy tetszik, harcoló erőkkel és kiképző állománnyal működik közre abban a NATO-műveletben, amelynek konkrét és alapvető célja a NATO oktatási és doktrinális központjának létrehozása és működtetése.
Az új misszió a politikai és általános katonai hozadékán túlmenően több, a Magyar Honvédség tekintetében új és örvendetes jelleggel bír. Az egyik, amiről már előbb is szóltam, a korábbi ellátó-biztosító feladatok kibővítése elsősorban kiképzési, valamint vezetési-irányítási tevékenységgel. A másik, hogy az önkéntes jelentkezés fenntartása mellett már kiképzett, összeszokott, harcra kész, hadra fogható kötelék, lövész század kerül kiküldésre, majd hasonlóval váltásra, ami a 2003-ban megindított érdemi haderőreform pozitív hatását, a honvédség képességorientált előrelépését, reális katonai erejét és értékét tükrözi. Ez kellő válasz lehet a korábbi kishitűeknek, a károgóknak, a “már nincs is magyar haderőö kárörvendő szurkolóinak. Íme, itt a bizonyíték, van magyar haderő, ez már az önkéntes Magyar Honvédség, melyre a haderő ígéretes jövőjét - a szűkített erőforrások ellenére - kellően lehet alapozni, mely már ma is megérdemli a társadalom megbecsülését, növeli a honvédség presztízsét és elismertségét.
A kormány döntésével összefüggésben a beszámoló még decemberben készült. Nem tudom szó nélkül hagyni ezt az immáron tagadhatatlan, noha első, de fontos tényt, a sikeres januári iraki választásokat, még akkor is, ha a helyzet most is nagyon nehéz, időnként ma is ropognak a fegyverek, robbantják fel magukat és támadnak a merénylők, robbannak a bombák és vannak áldozatok. Éppen ez a bonyolult, ellentmondásos, örvendetes és egyúttal veszélyes helyzet mutatja, hogy helyes volt az Országgyűlés döntése a tavaly befejeződött magyar iraki szerepvállalásról, és úgy gondolom, nagyon fontos az új szerepvállalást kifogástalanul megoldani.
Mindezek alapján a Magyar Köztársaság kormányának a NATO iraki kiképző központjában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntéséről szóló beszámolóját az SZDSZ-frakció nevében elfogadom, az elfogadásról szóló országgyűlési határozatot támogatom, és javaslom ezt képviselőtársaimnak is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)