DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian nagy örömmel hallgattuk, én is nagy örömmel hallgattam Mécs Imre képviselőtársunk helyzetelemzését az iraki problémákról, de nem biztos, hogy az a mai feladatunk, hogy elemezzük az iraki helyzetet. Ma itt egy olyan általános vitát kellene lefolytatnunk, amely arról szól, hogy a kormány döntött-e vagy nem. Erről persze nehéz általános vitát folytatni, hiszen ez egy ténykérdés, hogy a kormány ebben az ügyben döntött, hogy vissza kíván küldeni közel kétszáz magyar katonát Irakba. Nyilvánvaló, hogy ez az ő felelőssége és az ő döntési kompetenciája is.

Az alkotmány sokat idézett 40/C. §-a szerint valóban a kormány számára biztosítja ezen alkotmánymódosítás, hogy engedélyezze “a magyar, illetve külföldi fegyveres erők 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti,ö - két pontot szeretnék még idézni itt, az a) és a b) pontot - „ a) az Észak-atlanti Tanács döntésén alapuló alkalmazását, illetőleg b) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló más csapatmozgásaitö. Tehát ez a kormány hatásköre.

A 40/C. § (2) bekezdése a következőket írja: “A kormány az (1) bekezdés alapján hozott döntéséről haladéktalanul beszámol az Országgyűlésnek a köztársasági elnök egyidejű tájékoztatása mellett.ö Ezt idézte az államtitkár úr az előbb, valóban helyesen. Véleményünk szerint az idézetben a hangsúly a “döntésö szón van, amit a kormány hoz meg.

Hadd idézzek azonban a Házszabály 89. §-ából, amely egyrészt tisztázza, hogy a beszámoló a Házszabály alkalmazása során jelentésnek tekintendő. Ebben nincs is vita közöttünk.

 

(18.50)

 

A jelentés azonban tartalmát tekintve miről is szólhat? Szólhat valamely megtett intézkedésről, szólhat bizonyos elvégzett vizsgálatról vagy valamely szerv tevékenységéről. (Iváncsik Imre: Intézkedés!) Ebben az esetben, amiről most mi itt beszélünk, a kormány javaslatáról vagy beszámolójáról, jelentéséről, egy döntésének a jelentéséről, talán az intézkedés tárgykörébe illeszthető leginkább, amelyet a kormány saját hatáskörben tett meg, azaz döntött egy adott kérdésben, amely döntésről éppen most tesz jelentést az Országgyűlésnek. A Házszabály ugyanezen 89. § (4) bekezdése feltételes módban teszi lehetővé, hogy az arra jogosult törvényjavaslatot és határozati javaslatot is benyújthat. Tehát fontos kitétel a feltételes mód ebben az esetben.

Az eddigiekben elmondottak persze csak látszólag formai vagy úgymond házszabályi kérdések, valójában mi úgy látjuk, hogy mély politikai tartalmuk van. Nem biztos, hogy jó lenne, ha precedenst teremtenénk arra, hogy az Országgyűlés elvonja a kormány alkotmányban biztosított jogkörét, de arra sem szolgáltathatunk példát, hogy a kormány számára megteremtsük a kibúvás lehetőségét az általa hozott döntés alól.

Tehát a Házszabály 114. § (2) bekezdése az alábbiakat írja: “A jelentés elfogadásáról az Országgyűlés határozattal dönt.ö Ezt a bekezdést a 71/1997. számú országgyűlési határozat 35. §-a illesztette be a Házszabályba, az alábbi indoklással: “A Házszabály nem ad konkrét eligazítást arra, hogy a jelentést az Országgyűlés milyen formában fogadja el, illetve adott esetben utasítsa el. A javaslat ezért az országgyűlési határozati formát tartalmazza. Így a jelentés elutasítása esetén mód nyílik arra, hogy a határozat tartalmazza az új jelentés elkészítésének szempontjait.ö

Tisztelt Országgyűlés! A fentiek egyértelművé teszik, hogy az Országgyűlés határozattal történő döntése kizárólag azokban az esetekben kívánatos, amelyekben igaz vagy hamis állítások mérlegeléséről van szó a múlt valamely eseményével kapcsolatosan. Tehát igaz vagy hamis állításokról van szó. Nem vonatkozhat viszont olyan kérdéskörre, amikor egy jövőbeni esemény elindításáról történt döntésről szól a jelentés, mert ezzel a döntéshozó döntési jogát kérdőjeleznénk meg, ez pedig nekünk nem áll szándékunkban. Tehát a kormány döntött ebben a kérdéskörben, köszönjük a tájékoztatást, de nem tartjuk szerencsésnek azt, ha itt az Országgyűlés erre a döntésre még ráerősít - nem szükséges. Ellenkezik mindenféle joggyakorlattal és mindenféle normális eljárással.

A tisztelt képviselőtársaimat szeretném emlékeztetni arra, hogy az alkotmánymódosítás célja pontosan az volt, amikor a NATO-kérések teljesítéséről beszéltünk, hogy az ilyen fölösleges vitáktól, az időhúzástól mentsen meg minket a Jóisten, tehát gyakorlatilag gyorsan, határozottan tudjon dönteni a kormány. Ez volt a célja az alkotmánymódosításnak. Arra szeretném kérni a kormányt ezúton is, hogy éljen ezzel a lehetőségével. Meghozta a döntését, hogy ez most helyes, vagy nem helyes, erről mindenkinek megvan a maga véleménye, hogy most visszaküldenek a magyar nép akaratával szemben magyar katonákat Irakba, ezt neki kell vállalnia; és a döntésről majd a választók 2006-ban meghozzák a maguk álláspontját, hogy a kormány helyesen döntött-e vagy sem. De ez nekünk most itt nem feladatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)