HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot tulajdonképpen három dolog indokolja. Az első indok az európai uniós csatlakozásunkból adódó jogharmonizációs kötelezettség, aminek március 23-ig kell az előírások szerint eleget tennünk. Aztán indokolja még a törvény tárgyalását egy alkotmánybírósági határozat, és indokolja az adatvédelmi biztos egyik állásfoglalása. Foglalkozik még a törvény természetesen mással is.

Az eddigi vita, illetve hozzászólások során úgy tűnik, mintha ennek a törvénynek a módosításán kellene számon kérnünk a magyar fuvarozók versenyképességét az európai uniós piacon, holott ez a törvény nem erről szól. Nem tagadom, és nem mondom, hogy nincsenek ilyen vonatkozásai, de alapvetően ez a közúti közlekedésről és annak biztonságáról szóló törvénymódosító javaslat, és ennek próbál meg eleget tenni ez az előttünk fekvő előterjesztés.

De ha már szó van itt a versenyképesség helyzetéről, akkor érdemes lenne más törvényeket is megnéznünk, és nemcsak a Gazdasági Minisztérium, hanem a Pénzügyminisztérium illetékességét is néven nevezni. Hiszen a versenyképesség legfontosabb akadálya - képviselő úr mondta, hogy az IFA-program sikeres volt - az áfaprogram negatív értelemben, és az az áfateher, ami terheli például a fuvarozást, a szállítókat, az bizony egy nagyon komoly versenyhátrány. Tehát azt gondolom, hogy kezeljük helyükön, és nevezzük nevükön a dolgokat. Ennek a törvénynek a feladata a közlekedés biztonsága európai előírásokhoz való illesztésének, a hazai törvények európai uniós törvényekhez való illesztésének a megvalósítása.

Azt hiszem, hogy ezt a feladatot nem is rosszul oldja meg ez a törvény, tehát nem olyan rossz ez, mint ahogy első nekifutásra látszana. Azt mondja: először kell teljesíteni a közösségi irányelvekhez való illesztést, március 23-ig, ezt nagy valószínűséggel meg tudjuk tenni. Aztán az Alkotmánybíróság a közúti közlekedéssel kapcsolatos tavaly decemberi határozatában olyan utalást tett, ami minket megint a törvénymódosításra késztet, és természetesen az adatvédelmi biztos állásfoglalása is kötelező előírás számunkra, valamint a közösségi jognak a belső joghoz elsőbbsége van, nekünk ezt figyelembe kell venni.

Itt a gépjárművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó közösségi szabályok előtérbe helyezése - mint ágazati szabályoknak a munka törvénykönyve helyett a közúti közlekedési törvénybe való beiktatása - a cél, és azt gondolom, ez teljesül is. Itt egy új fogalommal ismerkedünk meg, a közösségi szabályozásnak megfelelően a rendelkezésre állási idő fogalma is bevezetődik, illetve bekerül, amely sem munkaidőnek, sem pihenőidőnek nem tekinthető, annak nem része. Szintén a közösségi szabályokhoz kapcsolódóan nemzeti szintű végrehajtási szabályok szükségesek: a gépjárművezetők vezetési és pihenőideje megtartásának ellenőrzésére szolgáló eszközzel, a menetíró készülékkel vagy köznapi nevén a tachográffal kapcsolatos előírások.

Itt egy hibára, illetve egy rossz gyakorlatra kell felhívni a figyelmet, ez pedig nem más, mint hogy a törvény csak utal arra, hogy majd megoldja, és a minisztériumot hatalmazza föl a hatóság felállítására, de úgy, hogy a törvényből a részletek nem derülnek ki. Tehát a törvényalkotó szándékával szemben a korlátozást, a lehetőségeinek korlátozását kihasználva tulajdonképpen a minisztérium kerül olyan helyzetbe, hogy az fogja meghatározni, hogyan fog a hatóság a szakmai követelményeknek megfelelni.

(20.10)

Az adatvédelmi biztos hivatalból vizsgálta az M5-ös autópálya AKA által felügyelt szakaszát, és úgy tapasztalta, hogy ez kilóg abból a rendből és abból a sorból, ami egyébként az autópályákra Magyarországon érvényes. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést a törvényjavaslat jól kezeli.

Az Alkotmánybíróság - és ez egy elég fontos téma - 2005. június 30-ával megsemmisítette a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló rendelet egyes előírásait, amik a járművezető-képzésben részt vevő szakoktatók és vizsgabiztosok hatósági névjegyzékből való törlésére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság és a mi álláspontunk szerint is természetesen e tevékenységek gyakorlói a névjegyzékből való törlésükkel a foglalkoztatáshoz való jogukat is elveszítik, ezért ezt másképp, külön kell szabályozni, amire a törvény többé-kevésbé sikerrel kísérletet is tesz.

Összefoglalva: ha lefejtjük a törvényről azon követelményeket, amelyek nem ezen a törvényen kérhetők számon, csak érintőlegesen, többek között a versenyképesség kérdését, és ezt a helyén próbáljuk meg vizsgálni, és csak abból a szempontból vizsgáljuk az előterjesztést, hogy a közlekedés biztonságának, az Európai Unió előírásainak megfelel-e, akkor azt lehet mondani erre a javaslatra, hogy ez egy jó szándékú és nem is elhibázott kísérlet, ami nyilván módosító javaslatok figyelembevételével, befogadásával támogatható és a végén elfogadható lehet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)