VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tóth István képviselőtársam imént elmondott bizottsági kisebbségi véleményéhez szeretnék kapcsolódni egy rövid gondolat erejéig. Ő a célkitermelő helyeket kapcsolta össze az önkormányzati utak tönkretételével, holott a célkitermelő helyek létesítése éppen azt a gyakorlatot szüntetné meg, hogy nagy távolságról, előre kijelölt bányákról és egy helyről szállítsanak nagy mennyiségű anyagot, ehelyett az autópálya nyomvonalához közel több helyszínről, akár közutak érintése nélkül közelítsék meg az autópályát, nevezetesen úgy, hogy nem nagy mennyiségű, horribilis anyagot egy helyen, tájsebeket okozva, hanem kisebb mennyiségűt, majd a humuszt visszapótolva, a természetet szinte eredeti szépségében, nem egy esetben korrekcióval visszaállítva lehetne működtetni.

A tájsebekről pusztán annyit, hogy ez az ország tele van tájsebekkel, szörnyűbbnél szörnyűbb tájsebekkel. Pedig a célkitermelő helyeket még csak ezután akarják létesíteni. Tehát nem ennek a döntésnek a következményei, hanem egy olyan gyakorlaté, amely előre kijelölt, előre kialakított, az autópálya logikáját követő feltárásokon keresztül hozta létre azokat a fejlesztéseket, amelyek egy célt, a kifejezett haszonszerzést és nem a gyors, ütemes, a tájra is ügyelő megvalósítást szolgálják.

Én tehát azt javaslom, hogy építsünk be a szabályozásba minden olyan elemet, amely engedélyezéshez köti, felelőssé teszi a megfelelő visszaállításért, de ne ilyen előítélettel, és ne ilyen elzárkózóan, hogy az bizonyosan csak rosszat és a lehető legrosszabb hagyományok újbóli felélesztését jelenti. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)