SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Már a kisebbségi bizottsági vélemény során elmondtam, hogy az eredeti törvényt, az eredeti autópálya-törvényt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség megszavazta annak idején, pontosan azért, mert mi is - Tóth képviselőtársam szavaival élve - fontosnak tartjuk az autópályák gazdasági hatását, fontosnak tartjuk, hogy azok az autópályák, amelyek megépülnek a közeljövőben, olyan területeket érjenek el, ahol esetleg Magyarországnak fejletlenebb területei vannak, esetleg a munkanélküliség magasabb, a gazdaság alacsonyabb színvonalon van, így a befektetések, az autópálya-fejlesztések során tovább terjedhet az az ipari terület, az az ipari beruházás, befektetési lehetőség, amely az országnak azon részeit jellemzi, ahol már az autópálya megtalálható.

Arról is volt szó a gazdasági bizottságban, hogy sokszor ezeket az autópályákat ilyenkor ugródeszkának használják a befektetők. Olaszországban, Spanyolországban, Németországban vagy akár Ausztriában is van erre példa, és úgy tűnik egyébként, félretéve azt, hogy valóban fontos, hogy ezek az autópálya-szakaszok megépüljenek, arra is figyelmet kell fordítani most már, hogy egyes befektetői csoportok csak arra várnak, hogy Magyarországon megépüljenek az autópályák a határig, főleg a keleti határainkig, Kárpátaljáig, illetve Erdélyig, és onnan menjenek tovább a sokkal olcsóbb munkaerőhöz, a sokkal olcsóbb termelési lehetőséghez, kihasználva Magyarország adott esetben jó infrastruktúráját. Tehát erre is oda kellene figyelni.

Viszont ami nincs benne továbbra sem a törvényben, és annak idején is hiányoltuk, az az önök választási ígérete. Önök 800 kilométer autópályát ígértek ebben a ciklusban. Hol van? Semmi sem tükrözi. Tudom, hogy a választási ígéretektől önök szeretnek elvonatkoztatni, szeretik elfelejteni, meg hogy a gazdasági helyzet így alakult, úgy alakult, erre való hivatkozással nem oldják meg és nem valósítják meg az ígéreteket, de akkor is ez egy ígéret volt, nem tették meg. Jó, ha 370-380 kilométer megépül; jó, ha ennyi megépül, de úgy tűnik, hogy még annyi sem.

Hogy miért is gondoljuk azt, hogy nem fog megépülni, azt a következő percekben el fogom mondani, de előtte kiemelném ennek a törvénynek az egyik legnagyobb trükkjét, amit az Országgyűlés elé állít. Két hónappal ezelőtt hoztuk meg a Magyar Köztársaság ez évi költségvetéséről szóló törvényt, ahol is a kormány által a 2005. évben újonnan vállalható egyedi kezességvállalás mértékét 125 milliárdban állapította meg a költségvetés és a parlamenti többség. Most ebben a törvényben még 100 milliárdot tesz hozzá, azaz 225 milliárdra emeli föl ezt a határt. Nem kaptunk választ sem a bizottsági ülésen, sem most államtitkár úr bevezető szavaiban, hogy miért van erre szükség, kinek az érdekét szolgálja ez az emelés.

A bizottsági vitában elhangzott több képviselő szájából is, ellenzékiek és kormánypártiak is egyetértettek azzal, hogy valóban, az autópálya-finanszírozásnak többféle módja van, és Magyarország azt az utat választotta az utóbbi években, hogy egyrészt költségvetésből, másrészt hitelből és magántőke bevonásával, harmadrészt pedig EU-forrásokból építi az autópályákat. Itt szeretném megjegyezni, hogy ennek az arányát pedig egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban tartják jónak a gazdasági szakemberek. Ezzel szemben Magyarországon a költségvetés egyre kevesebbet szánt autópálya-építésre, a hitelfelvétel egyre inkább előtérbe került, a magántőke bevonása egyre inkább előtérbe került, és az EU-támogatásokról pontosan a kormánypárti képviselők mondták ki, hogy 2007-ig ne is gondolkozzunk, majd 2007-től kezdve bizonyos esetek együttállása, fennmaradása esetén számíthatunk arra, hogy 2007-től kapunk EU-forrást, de addig nem. Ez azt jelenti, hogy a magyar állam, a magyar emberek olyan eladósodási folyamat részesei lesznek, amelyet már az elmúlt évek is mutattak, a 3500 milliárdos további eladósodás, ez most tovább folytatódik. Szeretnénk erre választ kapni, hogy miből, mennyiért épülnek azok az autópályák, azok az autópálya-szakaszok, elkerülő utak, gyorsforgalmi utak, amelyek az 1. és a 2. számú mellékletben föltüntetésre kerültek. Nem kapunk erre konkrét választ, és ez a legnagyobb baj ebben a kérdésben.

Még egy nagyon fontos paragrafussal állt elő a beterjesztő, és azt kell mondani, ez egy másik elrejtett trükk ebben a törvényjavaslatban, ez pedig ahhoz kapcsolódik, hogy a magántőkének nincsen kockázata. Nincsen kockázata, mert az 1. § kimondja, hogy a központi költségvetési támogatást a kormány a magántőke bevonásával piaci forrásból finanszírozni kívánt szakaszok esetén határozatában visszafizetendő állami támogatásnak minősítheti. Feltételes móddal. Nagyszerű trükk, mert valakinek visszaminősítheti, valakinek annak minősítheti, valakinek nem. Valamelyik beruházónak, befektetőnek annak minősítheti, valakinek nem. Ettől kezdve a magántőkének igazából nincsen kockázata, tisztelt hölgyeim és uraim. Egy pillanat alatt a kormány melléáll készfizető kezesként, és kifizeti helyette azt, amit ő kockázatvállalás gyanánt bevállalt, és igazából nem teljesíti. Azt kell mondanom, hogy ez a törvénymódosítás, ami most előttünk van, nagyon sok jó területet átölel, mert valóban az építési engedélyezési folyamatot fölgyorsítja. Ez nagyon helyes és nagyon jó, valóban a célkitermelő helyek megjelölésével, kijelölésével összességében valóban környezetvédelmi szempontokat emel be a törvénykezésbe és tart nyilván. Valóban a kisajátítási törvényt segíti és gyorsítja, egyes spekulációs folyamatokat adott esetben leállít. A gond néha ott keletkezik környezetvédelmi szempontból, hogy például a kohászati salak alkalmazása nagyon helyesen bekerült a törvénybe, de azok az önkormányzatok, ahol átszállítják ezt a kohászati salakot, illetve azok a közutak, ahol ez a 2 millió tonnányi kohászati salak kikerül az autópálya-építésbe, viszont elszenvedik ezeket az építéseket, és sehol nem kapnak kompenzációt az önkormányzatok, a közútkezelő kht.-k költségvetésében pedig nem jelenik meg ez az útrombolási folyamat és annak a felújítási költsége.

 

(21.10)

Befejezésképpen szeretnék egy idézetet felolvasni önöknek Puch László szavaiból, aki a gazdasági bizottságban a következőt mondta: „ A finanszírozásra szeretném felhívni a képviselő urak figyelmét, a jelenleg kialakult finanszírozási modell nagyjából megegyezik a '99-2000 között kialakult finanszírozási modellel.ö

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért támadták önök folyamatosan a polgári kormányt? Ezért támadták azt a gyakorlatot, amelyet az előző kormány megpróbált megvalósítani, és azáltal autópályákat építeni, és magyar cégeket bevonni az autópálya-építésbe? Itt már többen mondanák egyből, hogy persze a Vegyépszert, nemcsak a Vegyépszert, hanem a Betonútépítő Rt.-t, és sok más cég is bekerült a magyar autópálya-építésbe, magyar pénzből, magyar költségvetésből vagy pedig hitelfelvételből.

Önök most ugyanezt a folyamatot próbálják folytatni, csak két különbség van. Az egyik az, hogy míg a polgári kormány alatt 1,2-1,3 milliárd forintért épültek kilométerenként az autópályák, most már ez a költség 2,2-2,5 milliárd forint/kilométer, a másik különbség pedig az, hogy a magyar cégek ismét kiszorultak ebből a lehetőségből, ismét háttérbe szorultak, és nagy nemzetközi konzorciumok viszik el előlünk a pályázati lehetőségeket.

Ezen indokok miatt tartózkodó szavazatunkkal jeleztük azt, hogy ezt a törvényi változtatást nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)