DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim jó része elsősorban a környezetvédelmi és általános sürgősségi, gyorsasági, rugalmassági szempontokat vetette föl, illetve képviselőtársam, Horváth János pedig már azon, a gazdaság irányába terelődő kérdéseket veti fel, hogy mivel is jár egy autópálya-építés, annak milyen gazdasági és más következményei vannak.

(22.40)

Én is azokra a paragrafusokra szeretném helyezni a hangsúlyt, amelyek a pénz, a költségvetés, a gazdálkodás szabályait, az átláthatóság kérdéseit vetik fel. Azt gondolom, ez messze kényesebb rész. Az eddigi vitának azon területeire érdemes hangsúlyt helyezni, és én nem vitatom, hogy a környezetvédelmi és más szempontok is legalább ennyire fontosak, de tudjuk nagyon jól, hogy az többnyire költségtényező egyébként, hiszen jó esetben elég erős ma is a hatósági engedélyezési jogkör, amely kellő körültekintéssel e törvénytől függetlenül is előírja azoknak a természet- és tájkároknak a helyreállítását, amelyek minden építkezéssel, így egy autópálya-építkezéssel is kapcsolatosak.

Viszont önellentmondásba kerül a kormányzat, mert itt több képviselőtársam is az átláthatóságról mint egy fontos, és a parlament általi ellenőrzésnek a lehetőségéről szól. Kérem szépen, én azt tudom mondani, hogy nem növeli sem ez a törvény, sem ezek a módosítások ezt az átláthatóságot, semmivel sem lesz a kormányzat jobban ellenőrizhető, hiszen csak mondok néhány példát, ami mutatja azt, hogy a parlamenten kívüli területeken döntően befolyásolhatja az állam vagy az állam nevében eljáró kormányzat, vagy a kormányzat nevében eljáró szerv, mint például a KVI esetében, hogy milyen pénzügyi gazdálkodási feltételeket teremt az autópálya-építések és annak üzemeltetése kapcsán.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos leszögeznünk az általános vitában, hogy az úgynevezett magántőke-bevonási szándék, bizony úgy tűnik, pont a költségvetési tételek bizonytalansága miatt a kormányzat is irányváltásra szorult és kényszerült, és bizony egyre inkább abba az irányba kell mennie, amit egyébként 2002 előtt a kormányzat gyakorolt, magyarul, állami szervezeten keresztül végzi el a szükséges beruházásokat, de a számoknál maradva, bizony közel kétszer annyi bekerülési összegért. És ez önmagában is figyelemre méltó, hiszen alapvetően síkvidéken történő beruházásokról van szó, és ezen beruházások, az egyébként a parlament által is elfogadott koncessziós szerződések olyan alapvető, sok tíz milliárd forintot érintő tételeinek a módosítására teremt lehetőséget, amelyeket feltehetően a koncessziós partnerek a pályázatok során már azon törvényi keretek között kellett hogy megtegyék, nem pedig ezen módosítások keretében.

Ezért alapvetően fel kell tenni azt a kérdést, hogy a megváltozott közgazdasági, gazdasági szabályozóknak - értsd a beruházók számára olcsóbb beruházási, alacsonyabb költséghányaddal bíró beruházási lehetőségeket, amit törvény módosítása teremt meg - mennyi közhasznossága jelenik meg. Mennyivel lesz olcsóbb ettől a beruházás a kormányzat, az állam, a parlament és a fogyasztók, az autóutak, autópályák használói számára? Ennek bemutatása professzor úrnak, Horváth professzor úrnak nagy területe, a közpénzek és a közjavak áramlásának a kérdésében, bizony jelentős terelőlemezek beépítése történik, csak a 2. §-ban megjelenő fizetési kötelezettség fedezetét az állam biztosítja.

Ez önmagában is elég tág keretet biztosít, de igazából ami az igazi nagy elmozdulás, és úgy tűnik, hogy a szerződő feleknek... - egyébként közismert, akik már ilyen szerződésekkel foglalkoztak, állandóan törekvése, hogy puhítsák számukra a feltételeket, a 11. §-ban megfogalmazottak, és látszólag szerintem elég kevés ember van, aki akár itt, akár a nyilvánosság előtt az értékcsökkenés elszámolásának a rejtelmeiben mint számviteli kategóriában jártas, pedig ez egy olyan mondatot fogalmaz meg, amely egyértelművé teszi azt, hogy azt a zárt, közgazdaságilag és megtérülés szempontjából zárt rendszert, ennek a felelősségét, amelyből a magántőke még valamit is vállalhatna, az egyszerűen lehetőséget teremt a kormányzat számára, hogy átalakítsa, és bizony a kincstári vagyonkezelő számára a vagyonkezelési szerződésben részletezett feltételekkel, illetve annak módosításaival, tegyem ezt hozzá, elengedheti, elszámolt értékcsökkenési bevételében pedig meg nem térülő összeg erejéig a kezelt vagyonnal összefüggő hosszú lejáratú kötelezettségeket elengedhet.

Ez azt jelenti bizony, hogy azokat a költségtényezőket, amelyek egyébként virtuálisan az értékcsökkenési kulcsok megállapításával számvitelileg keletkeznek, annak a reális pótlásához kapcsolódóan pénzügyi elengedésre nyílik lehetőség, tehát úgymond haszonszerzésre. Ez lehet, hogy önmagában egyébként ugyanolyan jó út és közgazdaságilag is értelmes megoldás, csak ennek van haszna, és ezt a hasznot próbálom keresni, hogy az a közjó javára hogyan jelenik meg. Erre nem kapunk választ, erre nem látjuk a lehetőséget.

Ezért lenne fontos, ha a pénzügyekhez értő, költségvetéshez értő Pénzügyminisztérium is jelen lenne, és kellően szakszerű válaszokat adhatna a számok nyelvén. Az a kevés ember, aki számvitelileg is átlátja ezt a rendszert, meg kellene adni, hogy mind a szakértői a frakcióknak, képviselőknek, mind pedig érdemileg az átláthatóság jegyében világos kép legyen, hogy tulajdonképpen miről fognak szavazni a képviselőtársaim. Mert én azt tudom mondani - Herényi Károly is erre utalt -, hogy bizony ez a törvény egyre átláthatatlanabbá teszi az útépítéseket és azok feltételeit, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy a gazdaságban a kiszámítható és hosszú távon, különösen ilyen 20-35 évre szóló szerződések esetében a fix, határozott, legdöntőbb költség- és bevételi összegeket szabályozó részeknek meg kell jelennie.

Ezzel nincs is probléma, mert a magánkoncesszorok megkötötték ezt, a szerződéseket, én úgy látom, hogy a kormányzat, a parlament többségének a felhasználásával, részben tájékozatlansága felhasználásával abba az irányba tereli, hogy áthárítsa a felelősséget a parlamenti döntéshozatalnak, és így a kormányzat nem kérhető számon, hiszen azt mondhatja, hogy a parlament elfogadta azokat a kereteket, amelyen keresztül viszont javíthatja az ésszerű... - most maradjunk a szabályszerű és ésszerű kategóriánál, és nem pedig a csalás és egyéb más kategóriánál; vagy a rossz teljesítés, rossz minőség, nem erről beszélek, hanem ami konkrétan, valóban innovációval, pénzügyi és műszaki innovációval eredményt elér, az hol jelenik meg a közjavak számára. Lesz-e ettől olcsóbb a beruházás? Lesz-e ettől több út, mondhatnánk azt, akár mellékút vagy főút, akár az autópályákra jut-e több pénz?

Ez azért különösen fontos, és ez pedig a mellékletekhez kapcsolódó észrevételünk, mert ez a melléklet egy rendkívül csonka melléklet, mindannyian érezzük. Nekem mint Szarvas város országgyűlési képviselőjének is azt kell mondanom, miután Kondoros és más települések kimaradnak ebből a kérdéskörből, miközben legalább annyira indokolt lenne, nincs mód ma ezt megtámogatni, mert sajnos nem tudta megteremteni ez a törvényi keret sem azt, hogy a Békés megye közepe felé tartó útépítéseknek megfelelő kereteket szabjon. Ráadásul csak ígéretet teremt még ez a melléklet is, és annak is csak egy rövid szakasza, amely, úgy ítéljük meg, nem a legpraktikusabb, nem a leghasznosabb és a legcélravezetőbb megoldást keresi, ez alapvetően, ha most pénzügyesként mondom, egy dologra jó: sokat dumálunk a dologról, de pénzügyi teljesítése és ezek szerint megvalósítása nem történik meg.

Ébresztő, Bács-Kiskun megyei, Szolnok megyei és Békés megyei képviselők! Ebből nem lesz útépítés így sohasem, ha ilyen törvényekkel hagyjuk magunkat megtéveszteni. Ezért határozottan azt kérem, hogy azt a módosító javaslatot, amely ezen szakasz autópályává fejlesztése minősítésének, másrészről pedig a teljes szakasznak... - egyébként nem nemzetközi összefüggéseiben, hiszen Békéscsaba és Kecskemét között még nincs országhatár, remélem, nem is lesz a jövőben sem, semmiféle nemzetközi egyeztetést nem igényel, valójában meg kell szavazni, el kell fogadni, erre szeretném kérni képviselőtársaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(22.50)