LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! A fogyasztó-felhasználó dilemmáról beszéltem, de hallgatva Deák képviselőtársamat az jutott eszembe, talán lehet, hogy helyesebb lett volna a szolgáltató és a kiszolgáltatott kifejezést használni. Amikor mi megtettük a javaslatunkat, azt az 1,8 millió kiszolgáltatott ember érdekében tettük. Rendkívül sajnálom, tisztelt államtitkár úr, hogy egy jó szándékú javaslatot ön egész egyszerűen röviden és tömören csak populistának nevez. Legalább megfontolásra ajánlom önnek, hogy az az 1,8 millió ember, aki távfűtött lakásban él, megérdemli, hogy egy ilyen törvény tárgyalásakor próbáljunk rájuk is figyelni és próbáljunk nekik is segíteni.

 

(23.40)

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ezeket a szavakat az elmúlt két és fél esztendőben nagyon sokat hallottuk: szolidaritás, esélyegyenlőség és szociális érzékenység. Abban mindannyian egyetértünk, hogy magasabb, lényegesen magasabb a távhőszolgáltatás ára, mint az egyedi fűtésű lakások fűtés- és melegvízköltsége.

Ha egyáltalán nem tekintik ezt a javaslatot jónak, akkor tegyenek jobb javaslatot, de azt szeretnénk, hogy elinduljon egy gondolkodás ebben az ügyben, és annak a nemzeti távhőprogramnak, amelyről beszéltem, az is lenne a célja, hogy ennek a végén, a kifutás végén a hőenergia-megtakarítással el lehetne érni azt, hogy egy idő után már nem kell a költségvetésnek, mondjuk, kiegészítő támogatást nyújtani a távhőszolgáltatásban élőknek. Egy kicsit több felelősséget és komolyabb hozzáállást szeretnénk csak elérni akár az államtitkár úr részéről, akár a kormány részéről.

Bízom abban, hogy az önök frakciójában is vannak olyanok, akik legalább megfontolásra érdemesnek tartják ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.