PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Majdnem teljesen megnyugodtam, amíg az első három hozzászólást hallottam, hiszen az első 30 percben, amit kihasználtak képviselőtársaim, szinte teljes egészében a kérdés megoldására koncentráltak, és nem azt keresték, hogy mi az, amin konfrontálódni tudunk, mert az pillanatok alatt a felszínre hozható, és úgy gondolom, hogy annak túl sok értelme nincsen, hisz higgyék el, én is kellőképpen föl vagyok vértezve adatokkal, és tudom mondani, hogy milyen történések voltak az ezt megelőző négy évben, hol kellett volna érzékenynek lenni, és miért most - csodálatos mód - fejlődik ilyen erőteljessé ez az érzékenység, hogy ezzel szolidárisak akarunk lenni meg egyéb ilyen dolgok.

Valahol Ékes képviselőtársammal értek egyet, hogy van egy probléma, ezt meg kéne oldani. Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy két etapban összehívtam az összes érdek-képviseleti szervezetet, tehát a szolgáltatókat és a érdek-képviseleti szerveket. Több mint húszan voltak ott: a nagycsaládosoktól kezdve az ilyen-olyan fogyasztókig, a távfűtésfogyasztók szervezete, aki létezik ezen a pályán, mindenki ott volt, és higgyék el, abszolút nem érdekli őket az a vita, amit mi itt lefolytatunk.

Három dolog érdekli őket. Egy: mikor jutnak el odáig - és kezd kinyílni a szemük, és kezdik észrevenni, ami idáig nem jutott eszükbe az elmúlt 15 évben ,- hogy az érdekképviseletükkel valakinek foglalkozni kell. Ez alapkérdés. Ez a törvényben megfogalmazásra került? Megfogalmazásra került!

Idáig erről nem hallottak; hallani hallottak, csak nem tudták elképzelni, hogy egy monopólium, egy cső végén lévő valaki kivel szemben tudja egyáltalán a saját maga érdekeit érvényesíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, majd folytatom.