DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Köszönöm a szót, elnök asszony. A levelet megkaptuk. A levelet egyébként a pénzügyminiszter úr is megkapta, merthogy mind a két tárcához íródott, és a Pénzügyminisztérium válaszolt is rá, amennyiben az alapot illeti, hogy az milyen technikákkal valósítható meg, illetve adott esetben nem valósítható meg.

Minden olyan javaslatát, amelyik a kortárs művészetek és kultúra támogatását célozza, örömmel fogadjuk. Az ördög a részletekben van, hogy vajon az Európai Unió lehetőséget ad-e arra, hogy az áfakulcsokat mi kedvünkre módosítsuk. Vannak olyan szabályok, amelyek ezt számunkra nem teszik lehetővé, ez azonban nem jelenti azt, hogy mi ne akarnánk bármit is megtenni, amit lehetséges a kortárs művészetek támogatására. Tehát ebből a szempontból nyitott kapukat dönget a képviselő asszony, és további javaslatait is örömmel várjuk.

Ami viszont a nemzet képzőművésze javaslatot illeti, itt úgy gondoljuk, és úgy gondolom én is, hogy ez egy komplex vizsgálatot érdemlő kérdés. A kiemelkedő életművel rendelkező alkotók elismerésének új formájára, különböző életjáradékszerű juttatással járó címek bevezetésére az utóbbi időben több művészeti területről is érkezett javaslat. A nemzet képzőművésze megtisztelő cím adományozása azonban számos tisztázandó kérdést hordoz magában. A már meglévő nemzet sportolója, a nemzet színésze, a Magyar Állami Operaház mesterművésze, illetve a magyar mozgókép mestere mind elismerés, amelyet olyan szervezet vagy intézmény alapított, amely kiemelt állami támogatással rendelkezik. Közös a kiváltó ok is: meg kell becsülnünk azokat, akik évtizedeken keresztül sokat tettek a magyar kultúráért, illetve a magyar sportért.

Az is tény, azt is tudjuk, hogy a magyar kultúra körülrajongott egyéniségei közül számosan életük végére, életük utolsó évtizedeire méltatlan helyzetbe kerültek, rossz anyagi helyzetben élnek. Azt gondolom azonban, hogy egy szociális kérdést nem feltétlenül egy kulturális cím adományozásával, a kulturális tárca keretei között lehet egyedül megoldani, vannak más megoldási lehetőségek is.

Rengeteg kérdés merül fel tehát egy ilyen cím alapítása kapcsán: valóban a kultúra támogatására fordítandó összegből kell-e a képzőművészek szociális helyzetén javítani, vagy egy átfogó támogatási rendszer kidolgozásával lehetne-e többet segíteni? A társadalom megbecsülésének ilyen formában kell-e kifejezésre jutnia? Illetve: mi alapján lehet a művészeti ágak között dönteni, ki érdemel ilyen állami elismerést, és ki nem? Ha elindul egy ilyen folyamat, akkor az precedensértékű lesz, szerzett jogokról lévén szó, az végeláthatatlan spirált, dominóeffektust von maga után, és alaposan meg kell gondolnunk, hogy az adófizetők pénzét ilyen jellegű juttatásokra vagy pedig kimondottan szociális juttatásokra költjük-e.

(13.30)

Tehát összetett feladatról van szó. A sokrétűen tagolt művészeti területen jó és társadalmilag elfogadott, támogatott megoldás csak szakmai konszenzus alapján születhet meg.

Miniszterként azt szeretném, hogy legyen ilyen szakmai konszenzus, ezért a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés elkezdődött. Schneider Márta helyettes államtitkár asszony már részt is vett egy ilyen egyeztetésen. Fontos tehát minden oldalról képet alkotni egy új díj alapításának következményeiről.

Mielőtt bevállalnánk egy ilyen díjat, hogy a nemzet képzőművésze, először fel kell mérnünk, hogy milyen következményekkel járhat; és még egyszer mondom: nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a kulturális dicsőséget ne keverjük össze a szociális gondok megoldásának feladatával.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)