SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Három éve már, hogy önök azzal hitegették az embereket: még pár nap, és elkezdjük az egészségügy nyomorának felszámolását. Kormányzásuk elején lelkesen hozzá is láttak, de egy apró hiba becsúszott, az egészségügy felszámolásához kezdtek hozzá. Ebből a kórházak sem maradhattak ki, minden eddigit felülmúló megszorítások történtek a kórházi ellátásban.

Aztán jött a Gyurcsány-kormány, jött a lendület, és a felelős kormányzás. Az emberek egy része azt hitte, hogy végre valami jó történik. Nos, változás történt, de a kórházak helyzete rosszabb lett, mint eddig bármikor. Kórházaink állapotáról a közelmúltban egy olyan felmérés látott napvilágot, amit még a kormányzás helyett működő szocialista dumagépezet sem tudott elfeledtetni. A helyzet kétségbeejtő. Kórházaink adóssága egy év alatt 25-ről 30 milliárd forintra nőtt. Az intézmények több mint fele adóssággal küszködik, és ami még ennél is rosszabb, minden harmadik kórházat csőd közeli helyzet fenyeget.

Közel 30 milliárd forintot vett el a kórházak kasszájából a szocialista kormányzat. Ezt az összeget önök az idén sem adták vissza, sőt még annak a pénznek egy részét sem adják oda a kórházaknak, amely a törvények, jogszabályok alapján járna. Ezzel súlyos, több milliárd forintos bevételkiesést okoznak.

A Kórházszövetség - ugye, szakmai szervezet - állásfoglalása szerint a Pénzügyminisztériumot időhúzó magatartása, szakmailag nem indokolható szűklátókörűsége miatt súlyos társadalmi és politikai felelősség terheli. Szerintem ugyanúgy felelős az is, aki hallgat, aki nem tesz semmit a kórházakért, csak hagyja, hogy a pénzügyminiszter diktálja a feltételeket.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Gazdag fantáziára van szükség hozzá, de tegyük fel, hogy az önöké valóban felelős kormányzás; ön szerint egy felelős kormányzat megteheti-e, hogy ilyen súlyosan kockáztatja a betegellátást? Önök olyan lendülettel mennek előre, hogy még csak meg sem hallják azokat a segélykiáltásokat, amelyek a betegektől, a kórházakban dolgozóktól és a kórházi vezetőktől érkeznek. Egy felelős kormányzat mikor menti ki a fuldoklót a vízből? Akkor, amikor kétségbeesetten jelzi, hogy baj van, vagy akkor, amikor már belefullad? Önök milliárdokat tudnak irodabútorokra, telefonokra, gépjárművekre költeni, dumapropagandára költeni, de betegeik gyógyítására nem szánnak ilyen összegeket.

Államtitkár Asszony! Úgy tűnik, hogy az önök által hozott felelős döntés mindig a nem, hol a határon túli magyarokra, hol a kórházakra, hol a betegekre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérdezem, miért hagyják, hogy az eladósodott kórházak tovább csússzanak lefelé a lejtőn.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)