DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Csak sajnálni lehet, hogy Selmeczi képviselő asszony hiányzott az egészségügyi bizottság március 30-ai üléséről, ahol az egészségügyi bizottság, kormánypárti és ellenzéki képviselők és a szakmai szervezetek képviselői teljes terjedelmében, mélységében, képviselői felelősségük tudatában megtárgyalták a fekvőbeteg-intézmények gazdálkodási helyzetét, közte a kórházi adósságokat és a konszolidáció lépéseit is.

Természetesen nem kérem számon a képviselő asszonytól a szakmaiságot, ezért a parlament plenáris üléséhez fordulok, hogy néhány kérdésben tiszteljen meg figyelmével, hogy legalább a tények ismeretében hozhassa meg döntését az interpellációra adott válaszomról.

Az első tény: méltánytalan a vád, amelyben az egészségügy felszámolásával illeti a kormányt a képviselő asszony, mert ezt a tények markánsan cáfolják. A számokról, képviselő asszony: a gyógyító-megelőző ellátásokra 2001-ben 410 milliárd forintot, míg 2004-ben 677 milliárd forintot költöttünk. A növekmény, képviselő asszony és tisztelt képviselőtársaim, 60 százalék, miközben a háromévi infláció 17 százalék volt.

Ezért hát megkérdezhetném, ki dumál az egészségügy tönkretételéről (A Fidesz soraiból: Te!), amikor az abszolút növekmény eléri a 40 százalékot. (Moraj a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP soraiból. - Dr. Répássy Róbert: Elégedettek is a betegek! - Az elnök csenget.) Ez a kérdés, képviselőtársaim.

A gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható növekmény 2005-ben 6 százalék, miközben a prognosztizált infláció 4,3 százalék. Tehát a reálnövekedés is meghaladja az 1,3 százalékot. (Dr. Répássy Róbert: Az orvosok is elégedettek!)

Ebből következik természetesen, hogy a bizonyítékok arról szólnak, a fekvőbeteg-ellátást végző intézmények adóssághelyzete, ami 1997 óta súlyos problémaként nehezedik a kórházakra, trendjében nem romlott, és nagyságában, ami pedig a reáladósságot illeti, igazából csak könnyítést értünk el 2002-ben a kórház-konszolidációs programmal. A szállítói tartozások 2002 végén, amelyek határidőn túli, lejárt szállítói tartozásokban mérhetők, nem nőttek.

Természetesen azt is el kell mondani, hogy az intézmények likviditási helyzete eltérő. Vannak kórházak, amelyeknek adóssága nőtt, ez az objektív helyzet, és vannak kórházak, amelyek tartalékokat is tudtak képezni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizony ám!) Miközben a szállítói kintlévőségek, a lejárt határidejű tartozások változatlan nagyságrendűek, ma mintegy hétmilliárd forintra tehető azoknak a kórházaknak a tartaléka, ahol az eredményes gazdálkodás és a hatékony menedzsment is működik.

Mindent összevetve: az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző ellátási kiadásai nagymértékben növekedtek az elmúlt négy évben, de amit a képviselő asszony minden populizmussal együtt sem tudott elfedni, hogy az a tevékenységünk, hogy a kórházak stabil gazdálkodási helyzetben maradjanak, nagyon kemény erőfeszítéseket igényel. Az adó- és járulékfizetők pénzével minden intézménynek felelősen kell gazdálkodnia. Mi megtettük a költségvetésben, képviselőtársaim, arra a lépéseket, és természetesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egészségügyi miniszter úr kezdeményezte a pénzügyminiszternél…