MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Úgy látszik, ön nem hall és nem olvas. Úgy gondolom, ebben a pozícióban ez elég komoly felelőtlenség, mert akkor hallhatott és olvashatott volna bőven az Airport Rt. ügyeiről.

Nos, érdekes az ön érvelése, hiszen mindig azt szokták mondani Airport-ügyben, hogy majd a privatizáció után az új tulajdonos azt tesz, amit akar - ön most ezt megcáfolja. Szerintem, államtitkár úr, sokkal inkább igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy nem véletlen az, hogy szakszervezeti és üzemi tanácsi vezető lesz az, aki megkapja majd ezt a céget, hiszen egy ilyen nagyságrendű privatizáció esetén szükség van a szakszervezetek hallgatására, hiszen egy olyan aranytojást tojó tyúkot kívánnak önök levágni, eladni, ahonnan a privatizáció után vélhetően nagyon sokaknak el kell majd távozniuk.

Tehát megvan a hallgatás ára: szakszervezeti és üzemi tanácsi vezetőket kell olyan pozícióba juttatni, amellyel adott esetben majd az önök privatizációs szándékát fogják tudni segíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a vélekedés, és mivel ön kitérő választ adott a kérdésre (Az elnök ismét csenget.), ez csak alátámasztja ezt a vélekedést. (Taps a Fidesz soraiban.)