RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Eörsi Mátyás szavait figyeltem, aki többször ellentmondásba keveredett önmagával. Azt mondja, hogy hát az mégiscsak elképesztő, hogy a rezidencián taggyűlést tartottak. Aztán utána azt is mondta, hogy az is hihetetlen, hogy Orbán Viktor ezt nem cáfolta egyszer sem. Én ott álltam Orbán Viktor mellett, amikor széles sajtónyilvánosság előtt - minden kereskedelmi tévé bejátszotta ezt egyébként - azt mondta: „ Soha semmilyen taggyűlésen nem vettem részt, ezért erről jegyzőkönyv sem készülhetett.ö Azt gondolom, hogy ez világos és egyértelmű beszéd volt, egyértelműen kiállt a nyilvánosság elé, és ezt elmondta.

Valóban, ha semmilyen taggyűlésen nem vett részt és erről jegyzőkönyv sem készülhetett, akkor értelemszerűen a jegyzőkönyvben foglaltak sem állhatják meg a helyüket. Lehet, hogy Eörsi Mátyás aznap nem nézett éppen televíziót - minden televíziós híradásban benne volt -, másnap nem olvasott újságokat, de egyértelmű és világos beszéd volt, világos cáfolat.

Ez persze nem akadályozza meg önöket ebben; ez az ügy itt nyilván politikai érdek, amiben egyébként közpénz nem tűnt el, törvénytelenség nem történt - ezt egyébként már hosszú ideje folytatják -, és az egész vizsgálóbizottság körülbelül arról szól, hogy 2000-ben gondolt-e vagy mondott-e Orbán Viktor olyat, hogy majd három év múlva történni fog valami vagy sem.

Ezek után önök képesek azt a szégyenletes címet adni a vizsgálóbizottságnak, hogy az Orbán család gazdagodásával kapcsolatos kérdések. Miről is van szó? Például Eörsi Mátyás képviselőtársam említette, hogy hát micsoda elképesztő dolog, hogy törvények, Hegyalja-törvény előkészítéséről beszéltek. Tekintsünk el attól, hogy Szász Attila, aki az Élet és Irodalomban ezt mondta, a Tokaj Kereskedőháznak talán a felügyelőbizottságában az Élet és Irodalom szerint valamiféle funkcióval rendelkezett, és nyugodtan mondhatta akár erre vonatkozóan is, de tekintsünk el ettől. Van egy nyilvánvaló kérdés: készült törvény, Eörsi képviselő úr, vagy pedig nem készült törvény? Ez a beszélgetés, amit felidézünk, 2000-ben történt.

 

(19.30)

Volt törvény vagy nem volt Hegyalja-törvény? Volt olyan törvénymódosítás az Orbán Viktor által vezetett kormány elkövetkező két évében, ami ez után a jegyzőkönyv után volt, ami alátámasztja ezt az állítást, vagy pedig nem volt? Önök erről azért nem beszélnek, mert egészen pontosan tudják, hogy nem volt semmiféle törvénymódosítás Tokaj-Hegyalja kérdésében. Világosan le lehet egyszerűsíteni a feladatot: nem volt ilyen törvénymódosítás. Úgyhogy meglehetősen ingoványos talajra keveredtek ezen a területen is.

Eörsi Mátyás képviselő úr elfelejti, hogy volt, amikor ebben a parlamentben politikustársak gazdasági érdekeiben módosították, mondjuk, a jövedéki törvényt, és Zwack Péternek elengedtek meglehetősen nagy mennyiségű adótartozást. Ezt egyébként ön, kedves képviselő úr, megszavazta. De ezt ne a Fideszen kérje számon, ezt önök, az SZDSZ és az MSZP képviseletében szavazták meg. (A kormánypártok soraiból érkező közbeszólásra:) Mennyi, másfél milliárd forint, vagy mekkora? (Tállai András: Három!) Tehát meglehetősen nagy adótartozás elengedéséről szól. (Demeter Ervin: Eörsi is igennel szavazott!) Úgyhogy azt kérem, azért, mert önök így működnek, abban az esetben, ha a tények ennek ellenkezőjét nem támasztják alá, akkor ezt a polgári oldalról ne feltételezzék.

Ha önök tudják azt, hogy a Hegyalja-törvény módosítása bekerült a parlament elé, akkor ne beszéljenek mellé, hozzák elő, és mutassák be azt a törvényt. Ilyen törvény 2000-től 2002-ig nem került a parlament elé. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezzel sok mindenre választ is kaptunk.

Az Orbán család gazdagodásáról szól a vizsgálóbizottság. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes az Élet és Irodalom-cikket alaposan elolvasni. Az Élet és Irodalom-cikkben például említik, hogy a Tokaj Kereskedőház nagymértékű állami támogatást kapott a 2000-2001-es években, és az Élet és Irodalom-cikk egyértelműen leírja, hogy ezekben az években a Sárazsadány Kft.-től egyetlen kilogramm szőlőt sem vásároltak fel. Önök annyira nagy súllyal idézgetik állandóan az Élet és Irodalmat, de úgy tűnik, hogy ezt a mondatot önök kihagyták, kifelejtették. Mondom, az az Élet és Irodalom, amire önök hivatkoznak, világosan és teljesen egyértelműen leírja ezt.

Akkor az a kérdés, hogy mi szól Orbán Viktor családjának a gazdagodásáról. Merthogy, ugye, az nem szól arról, hogy majd esetleg lesz egy ilyen törvény. Az is meglehetősen érdekes gondolat, hogy arról vitatkozunk, három vagy öt évvel ezelőtt gondolt-e olyat Orbán Viktor, hogy három év múlva privatizálni kellene - mert erről folyik a vita - a Tokaj Kereskedőház egyes részlegeit vagy nem kellene. De ha még ezt netán el is mondta, mint ahogy egyébként ezt nem mondta el, de ebből akkor sem lehetett semmilyen pluszjövedelemhez, pluszgazdagodáshoz jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy felfújt ügy. Semmifajta gazdagodásról nincs szó ebben az ügyben, semmiféle közpénz nem tűnt el. A Tokaj Kereskedőház gazdálkodását egyébként négyszer vizsgálták ebben a kormányzati ciklusban, az ÁPV Rt., az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága, vizsgálódott ott még egy független ügyvédi iroda, vizsgálódott Keller László közpénzügyi államtitkársága is. És az az igazság, hogy nyilvánvalóan Keller Lászlót ismerjük, tehát mindenki feltételezni tudja róla, hogy ha ilyen adatok a kezébe kerülnek a közpénzügyi államtitkár úrnak, elolvassa alaposan a vizsgálati jelentéseket, akkor azt gondolja államtitkár úr, hogy na, a Fidesz politikusait ne hozzuk rossz hírbe, és ezért Keller László mindent elkövet, hogy ezeket a vizsgálati adatokat eltitkolja. Nyilvánvalóan önök is ilyennek ismerik Keller Lászlót, úgyhogy valószínűleg ez tényleg így is történhetett.

Tehát még egyszer mondom, érdemes elolvasni a kereskedőházról szóló Élet és Irodalom-riportokat, mert az beszámol arról, hogy jelentős mennyiségű közpénz eltűnt egyébként a Tokaj Kereskedőháznál, mégpedig akkor, amikor privatizálták a Tokaj Kereskedőházat, majd nem sokkal később visszavásárolták azt. Az Élet és Irodalom egészen pontosan leírja, hogy ezekkel a szavakkal jelentette be a megfelelő rt., amely egyébként Leisztinger szocialista milliárdos részbeni érdekeltségi körébe tartozott, hogy jelentős haszonnal túladott a nemrégen privatizált Tokaj kereskedőházas részvényeken.

Tehát abban az esetben, ha önök valóban meg akarják nézni, hogy milyen közpénz tűnt el és hol tűnt el közpénz, akkor szerintem eltévesztették a vizsgálóbizottságot, mert akkor a 2002-es privatizációt, majd visszavásárlást kellene megvizsgálni, ahol körülbelül százmillió forintos nagyságrendben veszett el közpénz, és az állam visszajutott ugyanahhoz a tulajdonhoz, ami az övé volt.

Az Élet és Irodalom egyébként ebben a cikkben, ha alaposan olvassák, sehol nem állít olyat, hogy itt közpénz elveszett, ilyen állítás nincsen benne. Ehelyett azon vitatkozunk most, gondolhatott-e öt évvel ezelőtt Orbán Viktor olyat, hogy három év múlva majd mi lesz. Erről folyik a vita. De valóban, végignézve a gazdasági folyamatokat, azt a hercehurcát, amit önök különböző hatalmi pozíciók elosztása kapcsán most véghez visznek, annak alapján érthető, hogy miért kell felfelé játszani ezt a vitát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), miért van szükség arra, hogy ezzel elfedjenek olyan dolgokat, amit nem szeretnének, ha látnának az állampolgárok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és szórványos taps a függetlenek soraiból.)