DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Önök egy fikciót kezdenek, és aztán azt mintegy állandóan maguk előtt hajtva görgetik, görgetik, és megpróbálják minél nagyobbra hizlalni ezt a hólabdát, és utána azt mondják, hogy tárgyszerűen, kérem, tárgyszerűen. Hát tessenek önmaguknak először ezt mondani, hogy tárgyszerűen! Valakinek most azt mondjuk, hogy leírt egy cikkben, és utána innentől kezdve…!

Engedjenek meg néhány gondolatot a kereskedőházzal kapcsolatosan is. Azért vagyok kénytelen erről beszélni, mert a vizsgálóbizottság szóbeli indoklásaiban az előterjesztők megemlítették. A nem privatizálható állami tulajdonba tartozott, most megpróbáljuk majd megint oda visszajuttatni. Kovács képviselő úr mondott erre is néhány okos gondolatot a megyei lapban: nem kellett volna onnan kivenni, és akkor nem kell visszatenni. Nem vett onnan ki senki semmit, tehát ilyen alapon a jelzett kft. sem gyarapodott erre vonatkozóan. Vásárlás történt, ami a Forráshoz került, Leisztinger Tamásékhoz, és utána úgy kellett visszavásárolni, hogy százszázalékos állami tulajdon legyen. Tehát itt történnek bizonyos dolgok, csak arra nem tetszenek figyelni tárgyszerűen, hogy kik végzik, és hol, mikor történtek ilyen akciók, amelyeket önök itt feltesznek.

Megyei területfejlesztési tanácselnöki koromból tudok néhány gondolatot elmondani. Voltak támogatások, amelyek kiegészítő támogatásként működtek a megyében; senki semmi ilyen jellegű kéréssel nem fordult a tanácshoz, pályázat volt, és a pályázat megnyerte a pénzt. Tehát erre vonatkozóan azt hiszem, ha ilyeneket mondanak önök, hogy vajon visszaélt-e vagy nem élt, kérem szépen, meg lehet nézni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ha ez mosolyra fakasztja Kovács Tibor urat, annak nagyon örülünk, mert akkor ezek szerint valami jókedvet is tudtunk neki szerezni. Neki ezt nem nagyon sikerül a másik oldalon. (Tállai András: Ő mindig vigyorog, kínjában vigyorog.)