KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Már eléggé messzire kerültünk az eredeti címtől, ezért én a szakmai jellegű dolgokhoz szeretnék egy-két szót hozzátenni.

Hörcsik Richárd azt mondta, hogy a hegyaljai ember hozzászokott, hogy tisztes áron megveszik tőle a szőlőt. Adott időszakban Magyarország másik 95 ezer hektáron termelő szőlőtermelője mondhatta ugyanezt, ha Eger, Villány, vagy mondjuk, a kunsági borvidék arányosan kapott volna pénzt, akkor nem szóltak volna egy szót sem, de ők nem kaptak egy fillért sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak ez a baj?) Ebből adódóan joggal mondták azt, hogy biztos azért, mert a miniszterelnök úr feleségének is van ott érdekeltsége. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Másrészről, amikor Koncz Ferenc úr felveti, hogy mi van a megegyezés… (Dr. Répássy Róbert: Neked hol van szőlőd?) Majd mondom négyszemközt, hogy hol van, jó? (Dr. Répássy Róbert: Na mondjad!) Amikor Koncz úr felveti, hogy mekkora volt az eredeti terület a szlovák részen, akkor vesse föl azt is, hogy a magyar területen az 5200 hektár nem sok-e kicsit a történelmi területhez képest. (Koncz Ferenc: Kevesebb, kedves barátom!)

Másrészről, amikor előjött a kereskedőház privatizációja a mi részünkről, kérem, a kereskedőház privatizációja úgy volt kialakítva, hogy lehetőleg a termelők, menedzsment kerüljenek pozícióba, vagy ha jön tőkebefektető, olyan jöjjön, aki piacot fog teremteni annak a tokajinak is, amelyik nem aszú. Mert azért jó, ha tudja ez a tisztelt Ház, amikor arról volt szó, hogy tovarisi, konyec, akkor konyec lett a tokaji furmintnak és hárslevelűnek is, sőt az aszú jelentős részének is. (Dr. Répássy Róbert: Sajnáljuk is!) Ezt a privatizációval, ha a privatizatőr vállalta volna a felépítését, én is azt mondtam volna, hogy egy tisztességes privatizáció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De mivel arról volt szó, hogy nem lehet a menedzsmenté, ezért kerül vissza tartós állami tulajdonba.

 

(20.30)