DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Göndör István képviselő úr kezdte, ő volt szíves idehozni az Országgyűlés elé egy témát, és azzal kezdeném a felszólalásomat, tisztelt Országgyűlés, megcélozva Göndör István képviselő urat, és meg is várom, amíg Göndör képviselő úr lesz szíves figyelni, mert Göndör István képviselő úr kezdeményezése nélkül nem mentünk volna végig azon, amin végigmentünk itt.

Képviselő úr, az első általános megjegyzésem az, hogy van egy olyan dolog, hogy öngól. Képviselő úr, lehet, hogy öngólt lőtt. A valószínűsége elég magas. Én nem szeretek próféciával foglalkozni, hacsak nem muszáj, hát most nem prófétálok. De talán szabad arra emlékeztetni magunkat, hogy kockázatos olyan dolgokat elővenni, ami a közéletben érdeklődés tárgya lehet, és a közélet képes mérni, véleményt formálni és megítélni.

 

(21.00)

Amit itt hallottunk ismételten, hogy megkezdődött a választási kampány: persze, jól van ez, azonban, hogy azt hogyan csináljuk, az kockázattal jár. És ha azt gondoljuk, hogy a magyar népnek, a magyar választóknak, a magyar nemzetnek így jelentkezünk, a Magyar Országgyűlés, akkor ez azt jelenti, hogy lenéztük őket, ők fogják úgy olvasni, hogy mi lenéztük őket, ez az Országgyűlés, mert ez az Országgyűlés. Úgy fogják értékelni, hogy mi lenézzük őket. Itt vagyunk ebben a csodálatos palotában, azért, hogy törvényeket hozzunk, azért, hogy a kormányzást felügyeljük, és amellett még mást is csinálunk, ami rendjén van. De ha azt túlzásba visszük, tisztelt Országgyűlés, akkor öngólt lövünk.

Van olyan, a társadalomtudományokban tanítják azt, éppen ma ebédnél egyetemi emberek idejöttek hozzám, kérdezve arról, hogy is van az a negatív összegű játszma. Az a játszma - talán nem untatom képviselőtársaimat, csak pár másodperc alatt elmondom - nem olyan játszma, mint a sakk vagy a kártya, hogy az egyik nyeresége a másik vesztesége, az egyik vesztesége a másik nyeresége, hanem van negatív összegű játszma, amikor mind a kettő vesztes. Az egyik vesztesége lehet több, mint a másiké, de negatív eredménye lesz a játszmának.

Tisztelt Országgyűlés! Az öngól egy hasonlat, a másik a negatív összegű játszma, amit mi most rákényszerítünk önmagunkra ezen az estén az Országházban. És ezt nem veszi jó néven a magyar nép, ezt úgy olvassa, hogy lenéztük őket. Mert foglalkozhatnánk adóügyekkel, egészséggel, az agráriummal, hogy mennyivel van elmaradva az agrárium amellett, ahol lehetne. Itt hallhattuk, a Tokaj-Hegyalján mennyivel több szőlő lehetne, és véges végig. Az az ötvenezer ember, aki most hallgat bennünket… - azt a visszajelzést szoktuk kapni, hogy a késő esti országgyűlési vitákat, beszédeket, még a napirend után elmondottakat is 25-30-50 ezer ember hallgatja szerte az országban, akik aztán elmondják másnap reggel a szomszédoknak, és elmondják tovább. Ne nézzük le ezeket az embereket, ezeket a magyarokat, akik bizony számon tartják, hogy mi mit csinálunk! Én magam nem vagyok ideges, azt hiszem, senki sem ideges, és egymás fejéhez ilyesmit vágni nem célszerű.

Viszont talán Orbán Viktor, minthogy neve itt ismét előkerült, talán egy nap hálás lesz Göndör képviselő úrnak, mert nem kellett neki magának kiállni, és azzal kérkedni, hogy tessenek nézni, micsoda Szent György-lovag vagyok én, és milyen nagyszerű közéleti ember vagyok én, és milyen tiszta vagyok én, hanem azt teheti, hogy válaszol a Göndör képviselő úr által kezdeményezettekre. Ilyen formában lehet az, hogy a kezdeményező öngólt lő.

De nem megyek tovább a próféciákban és jóslatokban, inkább azért mondom, amit most mondok - talán a vége felé vagyunk a ma esti vitának, mondhatnám beszélgetésnek -, hogy jobban tennénk, ha az Országgyűlésben más lenne a hang, mert amikor megyünk a vonaton, és megtudják, hogy országgyűlési képviselő vagyok, akkor aztán a tányéromra raknak egy csomó dolgot. Azt hiszem, elég sokan vagyunk, akik a vonaton vagy a vidéki kocsmában vagy a taxisofőr Budapesten, amikor megtudja, hogy országgyűlési képviselők vagyunk, akkor aztán mintha a gát szakadt volna. Nem jó a hírünk a világban, pedig ezt mi csináljuk.

Ha egy kicsit, nem is egy kicsit, tisztességes adaggal több volna bennünk a bölcsesség, akkor több volna a jóakarat is és a jóhiszeműség is, és másképpen nézne ránk a világ. És akiről ezt észreveszi a választó, arra fog majd szavazni, nem pedig arra, aki jobban tudja átkozni és besározni a másikat.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiból.)