SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön feltette a kérdést: miért akarnak reformot az emberek az egészségügyben? Hogy miért akarnak reformot, az valóban nagy kérdés, de hogy valóban reform-e az, amit önök véghezvittek és végrehajtottak most itt az elmúlt hónapokban, az itt az igazi nagy kérdés. Ön kiemelt néhány nagy területet: az egyik a vizitdíjnak a bevezetése, és azt mondta, hogy a vártnál is zökkenőmentesebben történt a bevezetés.

Tisztelt Miniszter Úr! Az az embertelen lépés, amit egyébként most, a hétvégén tapasztaltak a tűzoltók, az ahhoz képest még mindig kicsi, mint mondjuk, azoknál a szülőknél, akik a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeküket beviszik a kórházba, mellettük akarnak feküdni, és önök kifizettetik velük a kórházi ágydíjat, a napidíjat, mindent kifizettetnek velük, kifizettetik velük azokat a pluszköltségeket, amelyek a gyógyszereknél és más területen rájuk hárulnak.

Kórházlistáról is említést tett ön, miniszter úr, hogy ezen a héten meg fog jelenni. Milyen kórházlistáról van szó, tisztelt miniszter úr? Arról, amit saját képviselőtársai sem fogadnak el? Arról, amelyet a saját maguk által kinevezett kórházi vezetők sem fogadnak el, és tüntetnek ellene, aláírásgyűjtéseket szerveznek? Nem szakmai döntés született itt a kórházlisták során, hanem abszolút politikai döntés, mégpedig nem más, mint a lovasberényi mutyinak a folytatása.

Tisztelt Országgyűlés! Amit a miniszter úr itt elmondott, érdekes, hogy az ezt megelőző években Csehák Judit miniszter asszony, Kökény Mihály miniszter úr, illetve Rácz Jenő miniszter úr nem tartotta fontosnak, hogy ilyen köntösbe, reformba csomagolja az egészségügy átalakítását. Amit önök tesznek, ez nem reform, hanem megszorítás, az emberek megsarcolása. (Taps az ellenzéki padsorokban.)