*

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) A kormányzati kommunikációban előkelő helyet foglal el a reform szó, de az, hogy ez a reform szó kellő tartalommal van-e kitöltve, az már egy másik kérdés.

Sok szó esik a kisebb állam céljáról, amivel egyet lehet érteni, sőt egyet is értünk, de a hogyanról annál kevesebb. Sokféleképpen lehet kisebb államot teremteni. A legrosszabb mód az, ha a fűnyíróelv alapján mindent valamennyire megkurtítunk, de feladatköröket, egyebeket nem nézünk át.

Szerintünk az lenne a jó, ha a kormány azt a rengeteg feladatkört, amit magához vont, felülvizsgálná, és megkeresné annak a lehetőségét, hogy ezeket a döntési kompetenciákat hogyan lehet társadalmasítani, hogyan lehet köztestületekhez, kamarákhoz és egyebekhez helyezni, hiszen a demokrácia kiteljesedését jelentené ez.

Ha ebben egyetértünk, akkor érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan áll a kamarák működésének törvényi háttere, és ha megvizsgáljuk, akkor úgy tűnik, hogy bizony itt sok cselekvés vár ránk, sok dolgot kell tenni, hiszen a törvényi háttér jelenleg nem jó. A gazdasági kamarákról szóló törvényt 1994-ben az Antall-kormány fogadta el, aztán 1999-ben megtörtént a kötelező kamarai tagság megszüntetése; elég rosszul történt, ez a Fidesz-kormány idején volt így. Akkor a parlamenti vitában szinte minden párt a Magyar Demokrata Fórummal együtt kiállt a kötelező tagság mellett, azonban ez az álláspont mintha mára megváltozott volna, különösen igaz ez például a Szabad Demokraták Szövetségére. Hiszen akkoriban az ő vezérszónokuk, Szalay Gábor volt a legkeményebb, és nagyon védte a kamarákat. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) És most az előbb felszólaló egészségügyi miniszter úr volt az, aki a három évvel ezelőtt elfogadott egészségügyi szakmai kamarák megszüntetését kezdeményezte, ezzel a civil szféra háttérbe szorult, az állami szerepvállalás pedig kiteljesedett. Ez pont ellentétes azzal, ami történt.

Itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk azt az álláspontot, ami sajnos 1990-ben aztán országgyűlési döntés formájában valósult meg, és ha komolyan gondoljuk a reformokat, akkor el kell gondolkodni a kamarák helyzetének jelentős változtatásán. Az én kérdésem a napirend előtt az, hogy vajon a kormány hogyan értelmezi a reformot. Egyetért-e azzal a törekvéssel - és ez nemcsak a mi törekvésünk, hanem a civil szféra, a kamarák, a gazdasági kamarák törekvése is -, hogy régi jogkörüket visszakapva úgy működjenek, ahogy Nyugat-Európában mint a gazdaság teljes értékű szereplői működnek? Ennek oka néhány mondatban megfogalmazható. Az egyik az, hogy ők rendelkeznek olyan valós, konkrét, piaci információkkal, ami alapján a munkájukat jól tudják végezni. A kormány vagy az önkormányzatok ilyenekkel természetesen nem rendelkezhetnek.

A másik igen fontos érv, hogy minden szakmának védeni kell a saját szakmai tekintélyét, a saját szakmai becsületét. Ez így volt régen is, régen céheknek hívták őket, most a modern világban kamaráknak, szakmai és gazdasági kamaráknak, de ezek a kamarák csak akkor tudnak jól működni, ha a törvényi háttér biztosított.

A kérdés az, hogy a kormányzati kommunikáció ellentmondásait - amelyek ellentétet sugároznak, a cselekedetek és a szavak szöges ellenétben állnak egymással - fel akarja-e oldani a kormány. Partner-e egy olyan törvénymódosító csomag kidolgozásában, elfogadásában, ami a kamarák működésének feltételeit javítaná, ami a gazdaság szereplői közé teljes joggal beemelné a szakmai kamarákat, ezzel a zavarmentes működést biztosítaná? A kérésem az, hogy ez a reform, amely a kisebb állam létrehozását célozza, komolyan átgondolt-e, tartalmaz-e ilyen elemeket, vagy hasonlóan a szerintünk kellően át nem gondolt egészségügyi reformhoz, hasonló sorsra fog jutni.

Ha komoly a kormányzati szándék és elhatározás, akkor ehhez a Magyar Demokrata Fórum partnerként ajánlja hozzáértését, szakértelmét - hiszen '99-ben is ezt tettük -, és akkor tudunk olyan törvényi hátteret és olyan feltételeket teremteni, amelyek révén végső soron a magyar vállalkozói szféra és a vállalkozói szféra vagy a gazdasági élet legfontosabb szereplőinek egyike, a gazdasági kamarák jó helyzetbe, méltó helyzetbe kerülnek.