TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A jogszabályok szerint 1998 után csak olyan középületek épülhetnek, amelyekbe a mozgássérültek is bejuthatnak. Az esélyegyenlőségi törvény módosítására kormányhatározat is született, amely szerint az akadálymentesítésre a 2010-es évet határozták meg.

Akadálymentesítésről az utóbbi években nagyon sokat beszéltünk. Mindezek ellenére ma az látható, hogy az akadálymentesítés a rászorulók számára a közeljövőben nem vagy nehezen megvalósítható szándék; mert ez a program nemcsak a rámpák építésére vonatkozik, hanem egy adott épületen belüli közlekedésre, a mosdók használhatóságára, az információs akadálymentesítésre is, általában az egyenlő hozzáférés biztosítására. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy nemcsak a kerekes székkel közlekedőket érinti, hanem például a babakocsis kismamákat is.

Az előző évek negatív tendenciáit megtörve örvendetes, hogy egyre több gyermek születik, ami együtt jár azzal is, hogy a fiatal családok, amelyek közül sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy saját autóval közlekedjenek, kénytelenek igénybe venni a tömegközlekedési eszközöket. Ezt azonban nehezíti például, hogy a vasútállomások és megállók 10 százaléka, a vonatok és helyközi buszok 2-2 százaléka közelíthető csak meg és használható kerekes székkel, illetve babakocsival.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány hogyan kívánja bővíteni az akadálymentesítés előnyeit használni tudók körét? Hogyan ösztönzi a minisztérium az akadálymentes környezet kialakítását?

Tisztelettel várjuk válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)