*

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Készséggel bemutatjuk önnek - akár írásbeli kérdésre válaszul -, hogy milyen módon jelent megtakarítást egy-egy ilyen vonal megszüntetése. A Kiskőrös-Kalocsa közötti vonal esetén például az átlagos utasszám három-négy körül volt vonatonként, ugyanez a Fülöpszállás-Kecskemét közötti vonalon nyolc-kilenc fő volt vonatonként. Ezekre az utasforgalmi adatokra támaszkodunk akkor, amikor döntünk egy-egy ilyen szárnyvonalnak a megszüntetéséről.

Az ön által említett keceli példával kapcsolatban el kell mondanom, hogy már a rövid távú prognózisaink szerint is az autóbuszjáratokon utasszám-növekedésre számolhatunk. Valóban nem követi a közúti és a vasúti pálya egymást. Ezután például Kecel központjától indulnak az autóbuszjáratok, míg eddig a város legszélső házától egy kilométerre volt a vasútállomás; nagy valószínűséggel ezért választották a Kecelről közlekedők kevesebb mint 1 százalékban a vasutat. Mi ezeket a szakmai szempontokat mérlegeltük. Azok a szárnyvonali adatok, amelyeket ön és néhány sajtóorgánum is emleget, minden bizonnyal még a kalocsai kiképzőközpont legszebb napjaiban mért utasforgalmi adatok, de azóta hathatós közreműködésünkkel és néhány egyéb, nem feltétlenül pártoló megjegyzéssel sikerült a sorkatonai szolgálatot megszüntetni.

Az pedig, hogy az SZDSZ-es polgármesternek nincs ráhatása egy-egy ilyen döntésre, ékesen bizonyítja azt, hogy szigorúan nem politikai, hanem szakmai döntések születtek.