BÓKAY ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselők! Szeretném tájékozatni önöket, hogy mielőtt a világörökséggel kapcsolatos jelentés elénk került, milyen lépéseket tettünk az elmúlt időszakban, és milyen eredményeket értünk el ebben az időszakban. Egyrészt - mint ahogy államtitkár úr is említette - Magyarország 1985-ben csatlakozott a világörökség egyezményhez. Ezt megelőzően már nemzetközi kezdeményezések történtek, és egy nagyon érdekes esemény kapcsán jött rá a világ, hogy ezekre a kulturális örökségekre nemcsak egy adott országnak, hanem sok államnak is szüksége van.
Az első világháború után merült föl először, hogy a kulturális örökségeket valamilyen módon megőrizzék és nemzetközi védelem alá helyezzék. Igazából ez a mozgalom az ötvenes évek végén indult el, amikor az egyiptomi kormányzat elhatározta, hogy Asszuánnál, a Nílus alsó folyásánál egy hatalmas víztározót épít. Ettől a tervétől még azon az áron sem kívánt elállni, hogy az abu-szimbeli templom víz alá kerül, és egy múlhatatlan értékű, több ezer éves egyiptomi-núbiai kulturális örökség végül is a világ számára úgymond láthatatlanná válik. Ekkor több mint 50 ország fogott össze, és egy 80 millió dolláros beruházás kapcsán megmentették a templomot, a köveket, a hatalmas kőtömböket szétfűrészelték, és a víztükör fölé mintegy szimbolikusan egy dombra állították fel, és itt építették újra ezt a templomot. Ez indította el azt a nemzetközi összefogást, ami alapján ez a szervezet létrejött. Ennek természetesen volt egy üzenete is, hogy van fogadókészség és van áldozatkészség arra, hogy világörökségként ilyen kiemelkedő kulturális és természeti örökségeket megőrizzünk.
A szervezet felállításakor kimondták, hogy a világörökség megőrzését elsősorban kezelési tervek létrehozásával, állapotfigyelő, állapotjelentő rendszerek kidolgozásával kívánják elősegíteni, de támogatják a nemzetközi együttműködést és a szakmai továbbképzést is, amely a kulturális és a természeti örökség megőrzéséhez közvetlenül hozzátartozik. A részes államok alakítják ezt a közösséget, nevezetesen 182 állam csatlakozott 2006-ig ehhez a szervezethez, és a világörökség-listán összesen 830 tétel található. 138 részes államban vannak ezek a tételek, ami azt jelenti, hogy átlagosan egy-egy állam területén hat darab világörökség vagy világemlék található. Természetesen ez nem ilyen elosztásban van meg, hanem nyilván egyes államokban lényegesen többet, másokban kevesebbet találhatunk.
A nemzetközi testületek másik jelentős bizottsága az úgynevezett Világörökség Bizottság, amely 21 tagú, és magával a végrehajtással foglalkozik, illetve ennek a bizottságnak van egy központja, egy titkársága, és tanácsadó testületek működnek körülöttük. Különböző, már korábban felépített nemzetközi szervezetek tartoznak ehhez. Ilyen például a szobrászattal, a világépítészettel, a műemlékvédelemmel kapcsolatos, a műemlékhelyszínek nemzetközi tanácsa.
Magyarország a csatlakozása után hasonló módon építette fel a szervezeti rendszerét, és létrehoztuk itt is a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságot. Ezt a bizottságot az Oktatási és Kulturális Minisztérium gondozza, és emellett szerepet kapnak a bizottság munkájában, illetve az ehhez kapcsolódó tevékenységben a természetvédelemért és a területfejlesztésért felelős minisztériumunk is. A bizottság mellett működik a titkárság, amely a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal keretein belül látja el a feladatát. Mint ismeretes, Magyarországon nyolc darab világörökség-helyszínt találhatunk, és a helyi kezelő szervezetek végzik a napi operatív munkát és az ehhez kapcsolódó feladatokat.
Ismeretes és érdemes felsorolnunk is, hogy mely világörökség-helyszínekről beszélünk. Az egyik a budapesti Duna-parti látkép, ami 1987-ben lett a világörökség része, és ehhez a későbbiekben, 2002-ben a budai várnegyed, illetve az Andrássy úti történelmi környezet csatlakozott. A másik, igen jelentős, csodálatos szépségű kis falu, Hollókő, amely kulturális örökségként 1987-ben nyerte el ezt a címet. A harmadik az Aggteleki-karszt és a szlovák karszt barlangjai, amely 1995-től lett a világörökség része. Ez annyiban érdekes, hogy ez már nemzetközi együttműködés, tehát a két határos ország együttműködését kívánta meg, és újabban a Világörökség Bizottság elsősorban azoknak a kulturális értékeknek, természeti értékeknek a felvételét támogatja, amelyek nagyobb fokú nemzetközi együttműködésre késztetik az érintett szervezeteket, illetve országokat.
A negyedik ilyen, ami Magyarországnak méltán büszkesége és egyrészt a történelmi múltunk szimbóluma is, az ezeréves pannonhalmi bencés főapátság, illetve ennek természeti környezete, amely 1996-ban vált a világörökség részévé.
(18.30)
Szinte ezer éve, hogy Magyarországon kialakultak különböző építészeti stílusok, kulturális örökségek, ahogy egymásra rakódtak, ezt méltán tükrözi a pannonhalmi bencés főapátság, amelyről tudjuk, hogy ma is működik.
Az ötödik szintén egy klasszikus magyar táj, a Hortobágyi Nemzeti Park és puszta, amely 1999-ben vált a világörökség részévé.
A hatodik - ez számomra különösen kedves, hiszen magam pécsi országgyűlési képviselő vagyok - a pécsi ókeresztény sírkamrák, amelyek 2000-ben váltak a világörökség részévé. Megemlíthetjük, hogy ez az örökség egyedi a világon, ilyen Olaszországban található még, másutt nincsenek ilyen színes festményekkel ilyen díszes ókeresztény sírkamrák, úgyhogy ez az örökség számunkra rendkívül kedves.
A hetedik a Fertőtavi kultúrtáj kulturális környezete. Itt Ausztriával közösen kapta meg Magyarország a címet. Szintén nemzetközi együttműködést feltételez, illetve arra késztet bennünket, ami természetesen számunkra is és Ausztria számára is rendkívül előnyös.
Végül 2002-ben Tokaj történelmi borvidéke kapta meg a kulturális örökség kiemelkedő címet. Itt nemcsak a tokaji borról, hanem a miliőről is szó van, tehát valamikor az 1500-as években azok a görögök, akik a török megszállás elől menekültek, fedezték fel itt az aszúszemeket, és ezeknek az előállításával csinálták ezt a speciális tokaji bort, ami méltán vált világhírűvé.
Két jelentősebb örökségünk vár felvételre. Ez a visegrádi középkori királyi birtok és vadaskert, amely esetében kedvezőtlen döntés születhetett volna, ha ilyen formában beterjesztik az érintettek, ezért a Világörökség Bizottság visszaadta további átdolgozásra, de abban bízunk, hogy ebben hamarosan sikeresek leszünk.
A másik a tarnóci ősélőhely, amely 2004-ben lett beterjesztve, de itt is további kidolgozásra visszaadták számunkra, illetve arra kérték az előterjesztőket, hogy ezen még módosítsanak.
A hazai működés eredményeire, illetve ha ezt próbáljuk számításba venni, akkor mindenképpen ki kell emelnünk, hogy az elmúlt négy évben, tehát 2002 és 2006 között a világörökségi emlékhelyek megőrzésére 5,3 milliárdot fordítottunk különböző pályázati alapokból. Ez öt területegységre lett felosztva, így Hortobágy kapott közel 578 millió forintot, a pannonhalmi apátság 345 milliót, és Pécs esetében az ókeresztény sírkamrák másfél milliárd forintos támogatásban részesültek. Ezt azért tartom lényegesnek és kiemelendőnek, mert Pécs mint Európa leendő kulturális fővárosa, ez az a mag, amire építjük a főváros miliőjét, hangulatát, és ebből indítjuk el azt a turisztikai vonzerőt, ami a városunkra remélhetőleg 2010-re elérhető, és egy jó nemzetközi bemutatkozást tesz számunkra lehetővé. Tokaj-borvidék pedig 2 milliárdos támogatásban részesült, illetve az Aggteleki Nemzeti Park 900 milliót kapott.
Ezzel együtt az is felmerült kérdésként, hogy milyen állapotban vannak a világörökségi helyszínek. Meg kell jegyeznem, hogy a körülményekhez képest igen jó állapotban vannak, de ez felelősségünk is, mert ahhoz, hogy valami felkerüljön a világörökségi listára, ahhoz nyilván egy bizonyos színvonalra szükségünk van, tehát úgymond, el kell adnunk ezt, mivel jó néhány más előnyt is élveznek a világörökségi helyszínek pusztán a támogatáson kívül. De van egy veszélyes dolog is: ha ezek nem érik el azt a szintet, és a monitoringjelentések alapján valamiféle visszaesés következik be, akkor veszélyeztetett listára kerülnek. Ez azt jelenti, hogy vagy felhozzák a világörökség helyszínét, vagy a javításokat elvégzik, vagy a veszélyeket elhárítják, akkor visszakerül a normális listára, ha nem, akkor lekerülhet. Az eddigi gyakorlat során ilyen nem alakult ki. Viszont a veszélyeztetett listákról meg kell jegyeznem, hogy az kettős tartalmú, mert vannak bizonyos államok, amelyek azért igyekeznek, hogy rákerüljenek a veszélyeztetett listára, hiszen ebben az esetben nemzetközi támogatásra számíthatnak, más államok viszont igyekeznek ezt elkerülni - így Németország is -, mert szégyennek tekintik, ha a világörökségük így található, ezért igyekeznek minél hamarabb a szükséges lépéseket megtenni, hogy ezeket a veszélyeket elhárítsák.
A világörökségi értékek megőrzéséhez egy komplex tevékenység kapcsolódik. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy ezeket az örökségeket megőrzik valamilyen formában, hanem ennek a fejlesztéséről, egy miliő, egy világ kialakításáról van szó. Az oktatás, egy komplex turisztikai bemutatás kapcsolódik ehhez, hiszen ez igen nagy nemzetközi rangot jelent, és új lehetőséget is jelent annak az országnak, illetve azon kultúrtáj területének a fejlesztéséhez, ha ezt a címet elnyeri. Ezt igyekeznek is kihasználni minél többen, és ezt részünkről maximálisan kívánjuk támogatni.
Egy másik ilyen, úgymond, kiaknázatlan lehetőség van, ez pedig a nemzetközi hírnév, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, mert ezek a szervezetek, ezek a kulturális örökségi csomópontok az együttműködést kihasználják, ezeknek a lehetőségével megpróbálják a saját kulturális értéküket más távoli országban is eladni, és ismertek azok a nemzetközi kiadványok is, amelyek megjelennek a világ különböző tájain, és bemutatják ezeket a világörökségeket.
Mondhatjuk azt is, hogy ez egy olyan ingyenes és nagyon hasznos országimidzs, amelynek a felépítésére szánnunk kell, illetve ennek a lehetőségével élnünk kell.
Ennek a tartalmát felismerte a hazai szakmai közösség is, és így a "Világörökség ifjú kezekben" című nemzetközi kiadványban egy magyar fejezet jelent meg külön "A világörökség Magyarországon" címmel. Ugyanakkor tudjuk, hogy nagyon sok diák is választja diplomamunkaként a világörökségi helyszínek tanulmányozását. Megpróbáltak egy széles körű kommunikációt is elindítani, "Értékőrző Magyarország" címen angol, magyar, francia és német nyelven adtak ki évente, a 2002., 2003., 2004. és 2005. évben CD-t és ehhez kapcsolódó anyagokat.
Ugyanakkor baj, hogy gyakran olyan anyagok is megjelennek a világörökségről - főleg turisztikai irodák kiadásában, gondozásában -, ami felett nincs kellő szakmai kontroll, így az értékük meglehetősen visszás is lehet. De azt szeretnénk elérni, hogy ez a jövőben ne történjen meg, tehát valamiféle szakmai kontroll történjen.
Ez nagyon jó bemutatkozási lehetőséget is ad, hiszen kiállításokat szerveznek a világörökség bemutatása kapcsán olyan nagyvárosokban, mint például az elmúlt években Bécsben, Rómában, Londonban. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy mit jelent ez országunk számára.
Ugyanakkor belső propagandaanyagként is - ez most persze egy picit túlzás - megpróbálta a kulturális minisztérium a korábbi időszakokban ezt elindítani, és úgynevezett közúti információs táblákat helyeztek el a világörökség közelében, tehát egyszerűen arra inspirálják a látogatókat, hogy odautazzanak és nézzenek körül, szívják magukba azt a miliőt. Erre közel 70 millió forintot költöttek az elmúlt időszakban.
Végül megemlíthetjük a propagandaeszközök között a világörökség honlapját. Bár ebben némi kifogásunk lehet, mert ha valaki végignézni a mai napon ezt a honlapot, akkor bizony az információk egy részét aktualizálni kell, illetve a feltöltés alatt lévő oldalakat tényleg fel kellene töltenünk.
Egy mondattal összegezve az eddig elhangzottakat: van mit tennünk, hogy a világörökség részeit, amit Magyarországon találunk, jobb módon, elegánsabban elő tudjuk adni, de méltán büszkék lehetünk ezekre az örökségeinkre, hiszen színvonalasak, szépek, magukért beszélnek, és egy picit tükrözik népünk, nemzetünk múltját is és öntudatát is.
Elnök úr, köszönöm szépen.