*

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bókay Képviselőtársam! A kulturális örökségvédelemről szóló törvénynek 2005-ben egyik nagy eredménye volt, hogy végül is bekerült a világörökség mint fontos magyarországi értéket őrző fogalom, de ugyanakkor a világörökségekkel kapcsolatban még egy fontos szabályozás került be: ez pedig az, hogy kezelő szervezetnek is lennie kell.

Ezen túl nagyon sok hiányossága van még ennek a törvénynek, és éppen akkor abban a vitában és az ahhoz a vitához kapcsolódó szakmai vitákon fogalmazódott meg az az igény, hogy maga az örökségvédelem, a világörökség annyira széles körű és annyiféle nemzetközi kötelezettség tartozik hozzá, hogy megérdemelne egy külön törvényt; különösen arra vonatkozóan, hogy például képzeljük el a pécsi ókeresztény sírkamrák és a Fertő-táj világörökség közti különbséget, vagy akár említhetném Tokajt - és akkor már nem hazabeszélek -, hiszen magán a tokaji világörökségen 27 ezer ember lakik, a sírkamrákban meg, úgy tudom, meglehetősen kevés ember. Ez egy picit érzékelteti azt a problémát, ami a két világörökség között és mint érték között leledzik.

Tehát sokszor, sok helyen megfogalmazódik, nem itt a parlamenti falak között és nem politikai vitában jött elő az, hogy bizony a világörökségek megérdemelnének egy külön törvényt, pont a sajátosságaikra, a nemzetközi elkötelezettségekre és az államtitkár úr által is említett hosszú távú bizonyosságra, biztosságra való tekintettel. Ebben a törvényben lehetne leírni azt, hogy a mindenkori kormánynak milyen minimumfeltételeket kell teljesítenie annak érdekében, hogy az értékvédelem mind anyagi, mind fizikai valóságában állandósulhasson, és a világörökségek véletlenül se kerülhessenek fel a veszélyeztetetti listára.