*

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kálmán András képviselőtársam nagyon korrektül tárta föl azt a vitát, ami a gazdasági bizottságban e törvénytervezet kapcsán folyt. Hiszen azt hiszem, én sem járok messze az igazságtól, ha úgy fogalmazok, hogy az ellenzéki képviselők ezen az ülésen nem voltak egyedül azzal a véleményükkel, hogy a törvényi szabályozás az utolsó pillanat, amikor a hazai privatizáció történetében a magyar államnak minden érdemi ráhatása, a tulajdonosi jogokkal összefüggő bármilyen jogi eszköze lényegében megszűnik azon társaságokban, amelyeket az elmúlt időszakban úgy privatizáltak, hogy stratégiaformálási céllal, ha csak egy minősített részvény erejéig, de egy különleges jogokat megvalósító részvény erejéig az állam megtartotta tulajdonosi jogosítványait.

Államtitkár úr az expozéjában jogi kérdésnek minősítette ezt az egész ügyet, én azonban úgy gondolom, és a bizottsági ülésen is ennek adtunk valamennyien hangot - hangsúlyozom, kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt -, hogy tulajdonképpen, ahogy Kálmán András képviselőtársam fogalmazott, az 1995-ös privatizációs törvényhez kapcsolódóan még nem volt aranyrészvény, akkor még, ha vissza tetszenek emlékezni, 25 százalék plusz egy volt a legkisebb tulajdoni hányad, de amikor bizonyos okok miatt - és ebbe most nem mennék bele, hogy miért - az állam, illetve a parlament úgy döntött, hogy ezeket a tulajdoni részesedéseket adott esetben egy ilyen speciális aranyrészvénnyé formálja, de ott szeretne maradni a stratégia formálásában meg az elidegenítési tilalom meghatározásánál, akkor léptették ezt életbe, aminek pontosan ez volt a lényege, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása oldaláról tudjon az igazgatósági üléseken az állam közvetlenül beavatkozni.

Tehát nemcsak jogi kérdésekről van szó, és ez volt a vélemény, hanem ennek egy nagyon, de nagyon komoly gazdasági vetülete is van, hiszen láthattuk és hallhattuk e törvény kapcsán, hogy amikor az Országgyűlés ezeket a jogosítványokat megalkotta törvény formájában, akkor tulajdonképpen egy korlátozó, egy szabályozó eszköz állt rendelkezésére, és áll mind a mai napig. Ne tessenek elfelejteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a vállalkozások éppen e miatt a korlátozás miatt az akkori napi piaci forgalom értékénél kisebb értékért jutottak ezekhez a vagyonokhoz. A legnagyobb problémánk nekünk ezzel kapcsolatban az, hogy a társaságok most egy olyan többletjogosítványhoz jutnak lényegében - nevezzük ezt így - ingyen, hiszen ennek a jogosítványnak a törzsrészvényesítése, egy darab törzsrészvénnyé formálása egy alapvető korlátozáscsökkentés, amit anyagiakban pillanatnyilag ki sem tudunk fejezni.

Tehát amikor ennek a bizottsági vitának a során is megfogalmaztuk a kifogásainkat, egyetlenegy esetben sem amiatt emeltünk szót, mert van egy jogi kényszer, amelyiknek az Európai Unió elvárása szempontjából nekünk meg kell felelni, hanem elsősorban az vezérelte a gondolatainkat, hogyan juthattunk idáig, hogy 2002. május 1-jétől lényegében három év eltelt, és ez alatt a három év alatt a Gazdasági Minisztérium semmit nem tett meg annak érdekében, hogy gazdasági oldalról a Magyar Köztársaság érdekeit ebben az esetben megvédje, képviselje. Számos lehetőség lett volna, mint más országokban, ezen dolgok újratárgyalására megfelelő pénzügyi csatornák bevonásával, mert most, úgy gondolom, abban a szorításban vagyunk, aminek nem igazán lehet másképp eleget tenni, csak úgy, ahogy ez a törvény megfogalmazta, az pedig a társadalmi igazságosságnak messzemenően nem felel meg

Ezért ezt mi - mondom, lényegében hasonló okfejtésekkel, mint ahogy Kálmán András képviselőtársam azt kifejtette - a szavazatokban egyértelmű nemmel tudtuk csak aláhúzni. Így most is csak azt tudom mondani, hogy ebben a formájában anélkül, hogy valamiféle egyértelmű javaslat elhangozzon arra, hogyan, miként lehetne ezt a többlet anyagi veszteséget itt majd ellensúlyozni, nem tudjuk a törvényt támogatni.