*

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szólásra emelkedem emlékezni és tanúskodni 1947 februárjáról, amikor Magyarország függetlenség felé haladását megállította a szovjet katonai beavatkozás.

A demokratikusan megválasztott parlament és az úgy létrejött kormány haladt a békekötés, a szuverenitás felé, és ezt akadályozta meg, előzte meg az a szovjet katonai beavatkozás, amelyik elvitte, elhurcolta a polgári politika akkori szimbólumát, legláthatóbb szimbólumát, Kovács Bélát.

Erről a témáról hallunk, nem hallunk; éppen most, ezekben a napokban emlékezés történt, néha hiteles, néha feledékeny. Én most idehozom, tisztelt Országgyűlés, egy történelmi színdarabnak egy jelenetét, Csicsery-Rónay István írta a közelmúltban, a címe: Ők mertek magyarok lenni.

Jelen esetben Kovács Béláról szólok, és szólok azokról a képviselőtársairól, hatan voltunk, én is része voltam, akiket a szovjet beavatkozás eltávolított a közéletből, ebből a parlamentből. Amit aztán a világ gyalázatos szovjet puccsnak tekintett, el is tartott negyven esztendőig, amíg a szabad világ rákényszerítette a Szovjetuniót, hogy tartsa be a jaltai egyezséget, nevezetesen emberi szabadságot és választásokat Magyarországon is.

Amire utalok, az a rövid jelenet Csicsery-Rónay István könyvéből, az a jelenet, amikor Kovács Bélát elvitték az ávóra, Péter Gábor kihallgatja. Azután hazaengedik akkor este, és akkor mondja, idézek, Kovács Béláné mondja: "Türelmetlenül várom." Ekkor kinyílik az ajtó, Kovács Béla belép. Pfeiffer Zoltán, aki képviselőtársa és ügyvéde volt, mondja: "A legfontosabb, hogy kialudd magad. Reggel 9-kor érted jövök, és megbeszéljük, mit mondasz a parlamenti beszédedben. Abban biztos lehetsz, hogy soha a mentelmi jogodat nem fogják felfüggeszteni." Szól Kovács Béla: "Benn akartak tartani. Csak Zoltán erélyes fellépése következtében engedett el Péter Gábor. Az elején udvariasan fogadott, majd átadott egy tisztjének, aki átkísért egy homályos szobába. A helyiség egyszerre megtelt emberekkel, akik öblös hangon, egyre fokozódó erősséggel gyalázni kezdtek. Hazaáruló! Bitang! Reakciós gazember! Büdös paraszt! Titkos társasági összeesküvő! - Rémálom volt az egész!"

Most megszólal Kovács István, egy képviselőtárs, akkor Fejér megyéből egy paraszt képviselő, aki jelen volt. Kovács István mondja: "Az Istenért, Béla! Ezt nem tűrhetjük tovább. Megvan a szervezetünk, amelyik kijuttat Ausztriába. Onnan leleplezheted ezt az igazi demokráciaellenes összeesküvést." Szól Kovács Béla: "Nem kell, hogy átjuttassatok a határon. Az ellenállás nemcsak a parlament padjaiból, de nem is csak fegyverrel lehetséges. Ne becsüljétek le az áldozat értékét. Ha meg kell lenni, a pincebörtönökből folytatjuk, amit elkezdtünk. A föld alatt termést hozó erők működnek!"

Ekkor szovjet katonák törnek be a házába, a lakásába, élükön egy tábornok egy tolmáccsal. Szól a tábornok: "Ön Kovács Béla?" Kovács Béla válaszol: "Igen." A tábornok: "A magyarországi szovjet megszálló hatóság nevében letartóztatom földalatti terrorista csapatok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében való aktív részvétele miatt." Két katona közrefogja Kovács Bélát. A tábornok a feleséghez, Kovács Bélánéhoz: "Ne aggódjék, asszonyom. Férje néhány nap múlva hazajöhet. Csak egy kispárnát adjon neki." Kovács Béláné el. A házvezetőnő azt mondja: "Orosz katonák lepik el az egész utcát!" A Váci utca 50-ben történt ez, itt, Budapesten.

Kovács István, a paraszt képviselő az utolsó megszólaló ebben a színházi színben: "Az ország összes erőszakszervezete tehetetlennek bizonyult a nép hatalmával szemben! A legerősebb világhatalomra, a Szovjetunióra volt szükség, hogy népünket újra rabságba döntsék. Isten legyen hozzánk irgalmas!"

Tisztelt Országgyűlés! Ez egy történelmi színdarab. Tudjuk, hogy a magyar történelemből a Bánk bántól kezdve végig, Illyés Gyula, Németh László, Móricz Zsigmond és sokan üzenetértékű történelmi drámákat írtak. Ilyen készült most is, és milyen jó lesz az - engedtessék meg, hogy hozzátegyem -, hogyha a magyar nép, mi, ilyen módon is többet megtudunk magunkról, és kevésbé leszünk bizonytalanok, és a napi életünket is több önbecsüléssel éljük.