*

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Nézők a televízióban! Meghatódva állok itt, és szólok honfitársaimhoz és önökhöz, kedves képviselőtársaim. Holnap, október 1-jén az idős embereket ünnepeljük itthon és szerte a világon az idősek világnapja alkalmából, amely abban a környezetben, amelyben élünk, a XX. század máig tartó kihatású négy nagy robbanásával kell hogy megküzdjön. Ez a négy robbanás, ami bekövetkezett az emberiség életében: a népesség, a hosszabbéletűség, az információ és a globalizálódás soha nem tapasztalt robbanásai. Az ENSZ megfogalmazásában a "hosszú élet forradalma" következett be. Ez a változás olyan jelentős volt nemcsak az egyedi földlakónál, hanem társadalmi, nemzeti és nemzetközi szinteken egyaránt, hogy 1982-ben Bécsben megrendezésre került az első öregedéssel foglalkozó világkonferencia, elfogadva egy hosszabb távú cselekvési tervet, jelmondatként pedig az "életet az éveknek" üzenetét.

Oldalhajtásokkal többször is megemlítésre került ugyan ez a cselekvési terv, és eszmeileg is jelentős volt, mégis csupán 9 évvel később, 1991-ben fogalmazta meg az ENSZ az idős emberekkel foglalkozó alapelveket egy minden korosztály számára kedvező társadalom kialakítása érdekében. Ennek négy fő vonulata volt: élethosszig tartó fejlődés, generációs kapcsolatok, a társadalom öregedése és fejlődése közötti kapcsolódás és az idős emberek helyzetének ügye. Az 1991-es ENSZ-közgyűlés határozata alapján végül is meghirdetésre és megrendezésre került az első idősek világnapja, amely 1999-ben mint az első idősek nemzetközi éve, jelentős rendezvénysorozatot eredményezett, kiemelve a méltóságteljes öregkort, valamint annak motiválását, hogy az idősek visszaintegrálódjanak a gazdaságba a munkaerőhiány pótlására és annak érdekében, hogy aktív idősek legyenek, maradhassanak.

Az idősek nemzetközi évét 1999-ben a polgári kormány Idősügyi Tanácsának támogatásával és szervezésében központi és civil rendezvényekkel sikeresen gazdagítottuk. 2001-ben az elfogadott időspolitikai elvek és események, valamint a vészesen fokozódó idősügyi feszültségek következményeként az EU tagállamai az időseket érintő közös politikai célkitűzéseket fogalmaztak meg. A szociálpolitikai ütemterv 2005-ig terjedő időszakra olyan szociálpolitikai akciótervet szövegezett meg, amelynek fő irányvonala az öregedéssel összefüggő minőségi és mennyiségi változásokkal járó szektorpolitikai intézkedések megvalósítását tartalmazta. 2001-ben a polgári kormány Idősügyi Tanácsa a magyar emberek fenntartható egészsége, életminősége, társadalmi bevonása és nem utolsósorban ombudsmani szintű jogbiztonsága érdekében elkészítette az első magyarországi idősügyi chartát, amely megalapozta volna széles körű szakmai és civil előkészítéssel egy idősügyi törvény kidolgozását. Sajnálatos módon többszöri kezdeményezésünkre sem került erre sor.

Tisztelt Képviselőtársak! Az idősek világnapja, az idősek nemzetközi éve rövid története mind az ENSZ, mind az EU tényfeltárásával, állásfoglalásaival, határozataival lényegében egy globálisan őszülő világ fokozódó demográfiai, gazdasági, munkaerő-piaci, nemzedéki és fennmaradási dilemmáit tárja elénk, nagy regionális különbözőségekkel. Ezek intézése sajnos bürokratikus és lassú, ki nem számított veszteségeivel, emberi életek nyomorúságával és igazságtalanságaival egyszerre globális és lokális válságjeleket termel bővítetten újra. Az eddigi határozatokkal és megállapodásokkal csupán utánfutó-szervizeléshez nyújt általános recepteket, de nemzeti megoldások felé áthárít, és közfelelősségnek, itt most kimondom, nyoma sincs.

A hazai, jól ismert demográfiai, egészségügyi, szociális, gazdasági, valamint politikai és kormányzási zavarok sajnálatos módon mindinkább elérik idősügyünket is, válságjeleket tükrözve. Ezek kitűnnek a következőkből. Az idősödők és idősek fenntartható egészsége és életminősége minden szinten romlik. A hozzáférésük a létfontosságú és biztonságos ellátásokhoz romlik. Megélhetési válságjelek észlelhetők. Tájékoztatásuk esetleges és bizonytalan, az idősödésükkel velejáró testi-lelki, társas-társadalmi egyedi eltérő változásaik minden szinten háttérbe szorulnak. A politikai érdekekre alapozott deklarációk, a volt és jelen kormányzati ígéretek következetesen szembemennek az idősödő és idős emberek valós problémáival. Még a Kincsnek nevezett program sem valósulhatott meg. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a magyar idősödők és idősek ügye veszélyben van, mind többen kerülnek megélhetési válságba a rendszer anómiája miatt. Az idősek világnapján egyszerre lelkiismereti és jogi kérdéssé vált a közkötelezettség közfelelőssége minden szinten. Ez valamennyiünk feladata.