*

LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A sherwoodi sötét, sűrű erdő igazságosztó hőse sok évszázad óta legendává vált, gyerek- és felnőttkorunk kedvencévé, mint a szegények megmentője, akire a legnagyobb bajban is lehetett számítani. De valljuk be, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Robin Hoodok és a Rózsa Sándorok kora már nem a XXI. század.

Amikor a távfűtéses lakásokban élők helyzetével, a lakossági távhőfogyasztók problémáival szembesülünk, akkor a megoldáskeresés nehézségei, a probléma összetettsége könnyen sodorhat minket vagy a csodavárás, vagy a nagyon leegyszerűsített problémakezelés irányába. A kormány eddig megismert elgondolásai ebben a témakörben ez utóbbi tendenciát tükrözik számomra, ezért is szeretném napirend előtti hozzászólásommal felhívni a figyelmet egy komplex, a kormányzati tevékenység több ágazatát is érintő problémakezelés szükségességére.

Tudjuk, hogy mintegy 2-2,5 millió embert, körülbelül 650 ezer lakást - csak Budapesten több mint 240 ezer lakásról beszélhetünk - érintő kérdésről van szó, egy olyan gazdasági környezetben, ahol a földgázból előállított hőre alapozott szolgáltatást a földgáz és kőolaj világpiaci ára szinte egy az egyben befolyásolja. A gázáremelések hatása a távhőszolgáltatás összköltségén belül legalább 60 százalékos mértékben érvényesül, a földgáz aránya pedig mintegy 80 százalékos a távhőszolgáltatás energiahordozó-mérlegén belül.

Drága a távfűtés, halljuk, mondjuk is, és itt meg is áll a tudomány. Miért drága? - tegyük fel a kérdést. Egyrészt az egymást követő kormányok irracionális hatósági gázár-megállapítási politikája a távhőszolgáltatást verseny- és árhátrányba kényszerítette az egyedi gázfűtéshez viszonyítva. Szükség van tehát az erőművi hőárak leszorítására, egy piaci megközelítésű gáztarifára, egyszóval a szolgáltatás végfelhasználói árának mérséklésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a különböző támogatások adják a megoldás kulcsát, hanem a hátrányos gazdasági környezet átalakítása.

Másrészt, amikor a távfűtés áráról beszélünk, akkor nem szabad elmennünk amellett, hogy tudjuk, pazarló maga a felhasználás módja a magas hőveszteségek és az egyedi mérhetőség hiánya miatt. Helye van tehát a lakások és elosztó rendszerek korszerűsítését segítő programok kialakításának. Hívhatjuk ezeket ökoprogramnak, hívhatjuk panelprogramnak is akár, mindegy, hogyan hívjuk, csak tegyünk ebben az ügyben valamit. Vannak már ismert, konkrét, kidolgozott idevonatkozó javaslatok is, gondolok például a fővárosi csomagra, hát akkor foglalkozzunk ezekkel érdemben!

Felmerülhet a Magyar Energia Hivatal árkontroll szerepe is az önkormányzati hatósági ármegállapítás rendszerében, de ez számtalan újabb kérdést vet fel, nehezen kezelhető. Az árképletek kialakításában azonban a szakmai kontroll segítséget jelenthet. Természetesen nem vitatjuk, hogy a rászorultság elvét követő támogatási rendszerek sem nélkülözhetők ebben a problémakörben. Nem törekedhetünk azonban arra, nem segíthetjük elő azt a folyamatot, amely megkönnyíti a távhőrendszerekről történő leválásokat. Nem adhatjuk fel a markáns környezetvédelmi előnyöket, amelyeket a távfűtés kétségtelenül kínál számunkra. Váltani tehát csak a környezetvédelmi szempontok szigorú érvényesítésével lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Láthatjuk, hogy olyan összetett problémakörről beszélünk, ahol sem egy rövid távú gyorssegélyprogram, ráadásul a rászorultság elvének mellőzésével, sem egy hirtelen jött áfacsökkentési ötlet önmagában nem adhat megoldást. Szükség van tehát a kormányzati tevékenység számos területét felölelő, összehangolt intézkedéssorozatra és törvényalkotási folyamatra. Erre kérem a kormányt.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, kérem önöket is az együttműködésre ebben a 2,5 millió embert érintő problémakör megoldásának keresésében, és kérem azt a szemléletmódot, hogy lássuk a fa mögött az erdőt, nem Robin Hoodként, csak egyszerű törvényalkotóként.