*

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a témámba belekezdenék, egy-két mondatot az idősek világnapjához, bár tegnap erről szóltam én is.

Én úgy gondolom, valóban van egy nagy szakadék a valóság és a szívlágyító kormányzati kommunikáció között. Csak egyetlen dologra hadd utaljak. A foglalkoztatás a probléma megoldása, de tavaly 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, talán először ezt is meg kellene oldani.

Ha megengedik, akkor valóban a témámra térnék. A hír így szól: csütörtök reggel, egyelőre ismeretlen tettesek darabokra törték a kiskunhalasi főplébánia-templom kertjében álló feszület előtti Mária-szobrot. Ez kultúra-, közösség- és vallásellenes cselekedet volt. Önmagában véve talán ha elszigetelt jelenségről van szó, akkor nem kívánkozik ide, de mivel egy súlyos társadalmi probléma megnyilvánulása és nem egyedi eset, ezért szólni kell róla.

Kultúraellenes volt, hiszen ezek műemlékszobrok voltak; közösségellenes, mert a közösség maga adta össze a pénzt az előzőleg már megrongált szobor helyreállítására; és vallásellenes, hiszen annak a hívőközösségnek a vallási tiszteletét gyalázta meg.

Miért mondom azt, hogy ez egy súlyos társadalmi probléma megnyilatkozása? Azért, mert itt két magatartás találkozik: egyrészt az értékőrző, a társadalmi normákat betartó, a másik embert tisztelő, önmaga és a társadalom iránt felelősséget érző ember magatartása, szemben azzal, amelyik nem tiszteli a normákat, a másik embert sem, felelőtlen, és lehet, hogy nem mindig szoborrongálásban, de a szomszéd tyúkjának ellopásában vagy a közlekedésben száguldozva, a másikat leszorítva jelennek meg; az ő gyerekeik azok, akik nem adják át a helyet a buszon az idős embernek. Szóval egy deviáns magatartás egyre terjedő jelenségével állunk szemben, és akkor azt kell mondanunk, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, mert kik azok, akik ezen változtathatnak. Elsősorban persze a család, de nézzük meg, milyen állapotban vannak a családjaink, és hadd utaljak egy pillanatra aktuális kérdésre: a Ptk. módosításában hogyan próbálják a házasság, a család intézményét tönkretenni.

Vagy nézzük meg, hogy mit tehet még, mondjuk, a média! Nem szeretném ennek a felelősségét hangsúlyozni, de amikor üres emberek sztárként jelennek meg és öntik belső tartalmukat a társadalomra, akkor - azt hiszem - a média felelősségét mégiscsak meg kell említeni; és elsősorban az a politika, ami lehetőséget ad a társadalom formálására, éppen a közösségek megerősítésével, és a normák szerepének növelésével.

Mi az, amit tehetünk? És most nézzünk egy pillanatra magunkra, hiszen a politika világa képes befolyásolni minden társadalmi jelenséget. Akkor, amikor a normák megtartásában pont a politikai csúcson állók nem vitézkednek, amikor az igazmondás, a más tulajdonának tisztelete nem válik olyan normává, amit be kell tartani, sőt ehelyett a manipuláció erősödik fel, akkor bizony a politika felelősségét is említeni kell. De ha már a példához vissza kell térnem, azt is meg kell említenem, hogy akik egyház nélküli társadalomban gondolkodnak, vagy visszatartják az egyházi intézmények normatíváját, azok egy olyan szellemiséget erősítenek meg, ami ehhez hasonló cselekményekre biztat deviáns embereket.

Amikor a társadalmat befolyásolni akarjuk, amikor javítani akarjuk annak állapotát, akkor két dolgot kell figyelemmel kísérnünk, és ezt hadd hangsúlyozzam ki. Azokat a normákat kell megerősítenünk - példával és intézkedésekkel is -, amelyek az egyéni életet boldogabbá, emberibbé, a társadalmat pedig működőképessé teszik, és meg kell erősítenünk azokat a közösségeket, amelyek képesek olyan embereket szocializálni, akik a társadalomnak tisztességes és hasznos tagjai lesznek.