*

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön köszönöm az elnök úr megértő segítségét a váltás végrehajtásához.

A rendszerváltással a polgári demokráciákra jellemző és az azok alappillérét, lelkét adó alapvető szabadságjogok: a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési jog előtt megnyílt a lehetőség. Szerintem több mint egy évtizeden keresztül valamennyien úgy gondoltuk, hogy tudjuk és értjük, mit jelentenek ezek a jogok, tudjuk, hogyan kell, lehet ezekkel élni.

Egyfajta társadalmi konszenzus, közmegegyezés látszott, mi az, ami elfogadható, mi az, ami elfogadhatatlan a politikai véleménynyilvánítás kifejtése kapcsán, a gyülekezési jog gyakorlása során. Azt hihettük - és én persze ma is szeretném hinni, de már tudom, hogy nem lehet -, hogy ebben széles körű társadalmi egyetértés van, a politikai erők, az emberek értik és tudják, hol húzódnak ezek a jog által sokszor nem pontosan meghúzott határok. Sajnos, ez a közmegegyezés láthatóan megbomlott, egyes kicsiny, de jól szervezett erőszakos csoportok felrúgták ezt a közmegegyezést.

Sokáig úgy tűnt, a társadalom elfogadja, ha egyesek gyülekezési jogukkal akarnak élni. Ez persze akár nehézséget, kellemetlenséget okoz másoknak, zajjal jár, közlekedési korlátozásokhoz vezet, de ezt természetesnek tekintették, ez együtt jár a demokráciával, ennyit tűrni kell ahhoz, hogy mások szabadságjogaikkal élhessenek.

Azonban valami megváltozott. Azt kellett tapasztalni, hogy a véleménynyilvánítás, a gyülekezési jog örve alatt, ki merem mondani, messze túllépve annak alkotmányos keretein, bizony egyesek mások jogainak és szabadságának, a szabad közlekedés, a tulajdon védelme elveinek súlyos sérelmével próbálták, próbálják véleményüket vagy meghatározhatatlan szándékaikat kifejezésre juttatni. Ez pedig már azzal jár, hogy bizony sérülnek a társadalom túlnyomó többségének alkotmányos jogai.

Ezeket a cselekményeket - és ez szerintem jól látható és érzékelhető - a társadalom meghatározó, józan többsége elutasítja, és nem fogadja el, hozzáteszem, nem is fogadhatja el, hogy ez természetes része lenne a demokráciának, a szabadságjogok adta lehetőségek kihasználásának.

Az államnak, amely felelősséget visel a közrendért és a közbiztonságért, ezekre az új jelenségekre az állampolgárok és alapvető jogaik védelmében feltétlenül reagálnia kell. Hiszen meggyőződéssel vallom, hogy demokráciánk erős, önmagát képes és hajlandó is megvédeni. De azt is látom, hogy az új kihívások a régi eszközökkel - merthogy azok részben elégtelennek bizonyultak - nem válaszolhatók meg.

A demokratikus alapjogokat ért új kihívásokat, sérelmeket én egyfajta betegségnek, vírusnak tekintem; olyannak, amelyekkel szemben a szervezet - a demokrácia - fokozatosan fejleszti ki önvédelmi mechanizmusait. Lépésről lépésre, lehet, hogy kicsit lassabban, mint ahogyan azt sokan várnák, de megteremti a védekezés eszköztárát, megteremti azokat a feltételeket, hogy ne lehessen a demokráciában át nem léphető határokat rendszeresen, tömegesen átlépni.

Az immunrendszernek, a társadalom immunrendszerének megerősítése egyrészt politikai, társadalmi feladat, de a jog eszközeit is, úgy gondolom, igénybe lehet - és a jelenlegi helyzetben, úgy gondolom, igénybe is kell - venni. Ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor meggyőződésem, hogy az ártalmas betolakodók, a kórokozók, ezek a társadalom nyugalmát súlyosan sértő jelenségek leküzdhetők.

Ha eddig volt egyfajta közmegegyezés abban, hogy hol húzódnak a szabadságjogok gyakorlásának alkotmányos korlátai, mik azok a határok, amik nem léphetők át vagy nem illendő, hogy átlépje őket bárki, akkor természetesen nem volt szükség arra, hogy a jog világos, egyértelmű útmutatást, és ha valaki átlépi ezeket a határokat, akkor egyértelmű következményeket fűzzön ezekhez a magatartásokhoz.

Jól megvoltunk - és azt mondom, ez a kívánatosabb helyzet - ilyenfajta részletekbe menő jogi szabályozás, egyértelmű szankciórendszer nélkül is. Az új helyzetben azonban nem nélkülözhető, hogy az állam kijelölje immár jogi eszközökkel, hol húzódnak az átléphetetlen határok. Az a javaslat, ami önök előtt fekszik, lényegében erre tesz kísérletet.

Természetesen tudom, ahogy szerintem valamennyien tudjuk, hogy ezek a jelenségek pusztán a jogalkotás eszközeivel nem kezelhetők, nem is kezelendők. Azt sem tartom a jogalkotó feladatának persze, hogy egyedi esetekre hirtelen, kapkodva, hebrencs módon reagáljon. Azonban az elmúlt két év eseményei szerintem világosan bizonyították, hogy az ezen jelenségekkel szembeni hatásosabb fellépéshez a jogi környezet átalakítására, kiegészítésére is - és itt az "is"-t természetesen kétszer aláhúznám - szükség van.

A probléma természetesen átfogó intézkedéseket igényel. Beletartozik ebbe a rendőrség jobb felszerelése és kiképzése, taktikájának átalakítása, éppen úgy, mint például a sporttörvény kiegészítése vagy éppen a térfigyelő kamerák rendszerének bővítése. Dolgozunk ezeken a lépéseken is, mert tudjuk, hogy csak az összehangolt fellépés lehet eredményes. Most az eszközrendszer egyik elemének, a büntetőjogi szabálysértési védelemnek a megerősítésére teszünk javaslatot.

Sokan mondják a különböző vitákban - a bizottsági üléseken is felvetődött -, hogy tulajdonképpen a jogszabályok megfelelőek, a jogalkalmazásban van baj, ha van baj egyáltalán. Azt kell mondanom, van ebben sok igazság, persze. Következetesebb, határozottabb jogalkalmazás a ma nehezen kezelhető jelenségek egy jó részét kezelhetné. De úgy gondolom, a tapasztalatok indokolják a feltételes módot - kezelhetné, de nem teszi.

Jogállamban, ahol egyértelműek a hatalmi ágak közötti nagyon világos választóvonalak, a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak, amely felelősséget érez és visel azért, hogy a közrendet fenntartsa, nincsen más módja a jogalkalmazás befolyásolására - és isten ments, hogy legyen, teszem hozzá -, mint hogy a törvényhozáshoz fordul, és a jogszabályok kiegészítését, módosítását javasolja, hogy ezen keresztül érje el a jogalkalmazás szükségesnek vélt korrekcióját is.

Ne legyenek kétségeink! Akik ma a jogi szabályozás hiányosságai, ellentmondásossága, esetleg a jogalkalmazás egységességének hiánya miatt - vagy éppen mert a szankciórendszer hiányos - meg merik támadni a demokrácia alapintézményeit, azok tulajdonképpen a jogállamot, a demokrácia egészét, azokat az alapintézményeket veszik célba, amelyeken az ország nyugszik. Ez messze több mint egy-egy kormány tevékenységének megítélése vagy a politikai vélemények akár nem szimpatikus formában történő tudomásulvétele. Ez a demokratikus berendezkedés alapjait fenyegeti, ezért is szükséges megerősíteni az ennek védelmére szolgáló eszközöket.

Ezeknek az erőknek, ezeknek a csoportoknak nyilvánvalóan a káosz, a felfordulás, a bizonytalanság erősítése a céljuk, erre pedig nem lehet más válasz, mint a rend, a biztonság megerősítése. Ezért meggyőződésem, hogy a mi dolgunk és kötelességünk - és amikor többes szám első személyt használok, akkor a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat, de hozzáteszem, valamennyi demokratikus politikai és társadalmi erőt értem ezalatt -, hogy bebizonyítsuk: a demokrácia nemcsak hogy erős - erős, mert a törvények uralmán nyugszik -, de képes megerősíteni is önvédelmi mechanizmusait, megtalálni a módját annak, hogy ezekkel az erőszakos magatartásokkal szemben eredményesen felvegye a harcot.

De bármilyen nagy is legyen a veszély - és úgy látom, hogy meglehetősen nagy -, van egy határ, amit a jelentős társadalmi felháborodás ellenére sem lehet átlépni. Semmiféle jogkorlátozó lépés nem elfogadható, még a legnemesebb cél, a demokrácia, a jogállam védelmében sem.

A mi dolgunk - és újra hangsúlyozom a többes szám első személyt - a jogok érvényesülését és védelmét biztosítani. Más útra, a jogok legkisebb mértékű korlátozásának útjára már csak azért sem léphetünk, mert ezzel a rendzavarók győznének, bebizonyítanák, hogy rávették a jogállamot, hogy adja fel alapértékeit. Éppen ezt akarják. Ezt - meggyőződésem szerint - nem tehetjük. A javaslat nagyon következetes abban, hogy a legkisebb engedményt sem teszi ebben az irányban.

Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt pár esztendőben nemcsak az utcán, hanem döbbenetes módon az igazságszolgáltatás épületeiben, a bírósági tárgyalótermekben is rendszeresen tapasztalhattunk olyan jelenségeket, amelyek a pártatlan, befolyásmentes, nyilvánosság előtt zajló igazságszolgáltatás alapintézményeit támadták. A sajtó is részletesen beszámolt különböző jelenségekről. Ha van teendő az utcai rendzavarásokkal szemben, akkor úgy gondolom, van teendő a tárgyalótermek, a bíróságok épületei rendjének megerősítése érdekében is.

Az a fajta nyomásgyakorlás, ami az utóbbi időben az igazságszolgáltatás működését különböző alkalmakkor, különböző eljárásokban megpróbálta kikezdeni, megint csak azt a jelzést küldi a társadalomnak, hogy egy alapintézmény működésében, az igazságszolgáltatás működésében sem lehet igazán bízni, nem lehetünk sziklaszilárdak abban, hogy a bíró, a bíróság mindenfajta befolyástól függetlenül, objektíven, a törvény és lelkiismerete szerint tud eljárni. Ez pedig nem tűrhető, nem hagyható.

A bíróságok zavartalan működésének biztosítása tehát nem csak dolgunk, meggyőződésem, kötelességünk is. Természetesen a bírósági önigazgatás 1998-ban bevezetett, helyes elvének megfelelően a legfontosabb teendője itt a bírósági igazgatási vezetőknek van. Az ő feladataikat kell világosabbá tenni, a rendelkezésükre álló eszköztárat megerősíteni. Ezt teszi a javaslat.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nyugodt bírósági és más hatósági munka megfelelő feltételeinek biztosítása mellett fontosnak tartja azt is, hogy a bírósági és más hatósági döntéseknek következetesen érvényt lehessen szerezni, mert a jog adta keretek csak akkor tekinthetők stabilaknak, a demokrácia csak akkor erős és hiteles, ha a jogot megsértőknek nemcsak a bíróság előtt kell számot adni tetteikről, de velük szemben a következmények is mindenfajta bizonytalankodás nélkül, elkerülhetetlenül érvényesülnek.

A tapasztalat az, hogy a szabálysértések esetében a határozatoknak tömegesen - a tömeges az összes szabálysértési eljárás körülbelül egyharmadát jelenti - nem tesznek eleget az elkövetők, jogerős szabálysértési határozatok ellenére nem fizetik meg a bírságokat, egészen addig húzzák az időt, amíg jogerős döntés nem születik a pénzbüntetésnek szabadságelvonásra történő átváltoztatásáról. Százezres nagyságrendben kényszerítik új és új eljárásokra, drága eljárási cselekményekre a szabálysértési hatóságokat és a bíróságokat. Ez egy nem fönntartható állapot, ez megkérdőjelezi a szankciórendszerbe vetett bizalmat, megszünteti vagy legalábbis lényegesen csökkenti a szabálysértési eljárások visszatartó erejét. A javaslat ezért egyszerű, átlátható, hozzáteszem, sokkal olcsóbb mechanizmust alakít ki a szabálysértési bírságok megfizetésének kikényszerítésére, olyat, ami elől jószerivel nem lehet kitérni, de mégsem szabadságelvonással fenyegeti azokat, akik egyébként kisebb súlyú szabályszegéseket követtek el.

Megerősítendő a szabálysértési szankciórendszer érvényesülését, a javaslat elrendeli a régóta hiányzó szabálysértési nyilvántartás felállítását is. Ennek pénzügyi fedezetét egyébként az európai uniós forrásokból látjuk biztosíthatónak.

Az eddigiekben ismertetett kihívásokra összetett és hatékony választ kell adni. Összetettet, mert a demokráciát, az alkotmányos alapjogokat is számos ponton érte egyszerre támadás. Hatékonyat, mert látszatcselekvés, ellentmondásos, kettős beszéd és tett helyett egyértelmű és eredményes fellépésre van szükség. Hozzáteszem: ilyen beszéd és fellépés nemcsak az Országgyűléstől és a kormánytól, hanem a demokratikus politizálás minden szereplőjétől politikai hovatartozás nélkül elvárható.

A kormány a maga részéről összeállította és a Ház elé terjesztette erre vonatkozó javaslatait, most persze következik a vita és reményeim szerint az Országgyűlés pozitív döntése.

Engedjék meg, hogy a javaslatcsomag néhány főbb elemére részletesebben is kitérjek! Előre kell bocsátani, hogy a javaslatcsomag minden eleme azt a célt szolgálja, hogy a korábban kikezdett közmegegyezés helyett kijelölje az elfogadható és elfogadhatatlan magatartások közötti egyértelmű határt, ezzel eligazítást adjon a jogalkalmazók és persze minden egyes ember, a társadalom valamennyi csoportja számára, ezzel megerősítse a jogbiztonságot, és kiszámíthatóbbá tegye a jogalkalmazást. Ennek érdekében a büntető törvénykönyv és a szabálysértésekről szóló törvény kiegészítését, új tényállások beiktatását, új minősített esetek megalkotását és néhány értelmező rendelkezés beiktatását javasoljuk.

Ezek a javaslatok egyrészt kiegészítik a garázdaságban meglévő büntető törvénykönyvbeli és szabálysértési tényállásait, világossá teszik, hogy a garázdaságnak vannak olyan súlyosabban minősítendő esetei, amelyeket eddig a törvény nem rendelt súlyosabban büntetni, de világos módon társadalomra veszélyességük nagyobb akkor, ha mondjuk, a garázdaságot egy tömegrendezvényen - és ez nem feltétlenül politikai demonstráció, lehet egy nagy létszámú sportesemény vagy kulturális rendezvény éppen úgy - követik el, ugyancsak, ha a garázdaságot csoportosan vagy felfegyverkezve, vagy ezek valamilyen kombinációjában követik el. Ez messze több és súlyosabb, mint a garázdaság hagyományos, mondjuk, kocsmában megvalósított tényállása.

Az élet bebizonyította azt, hogy bizony szükség van a garázdaság Btk.-beli tényállásában megjelenő, nagyon fontos tényállási elem, az erőszak törvényi definíciójára, egyszerűen azért, mert az e tekintetben korábban évtizedeken keresztül egységes bírói gyakorlat megbomlott, új értelmezések jelentek meg. A javaslat pedig azt célozza, hogy állítsuk vissza az értelmezés és ezen keresztül az igazságszolgáltatás egységességét. Ennek lényege egyébként az, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt, támadó jellegű fizikai ráhatás akkor is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Ez volt az, amit a magyar bíróságok egységesen és következetesen alkalmaztak. Azt javasoljuk, legyen ez immár törvényi követelmény is.

Az elmúlt időszak tapasztalatain alapszik, és úgy gondolom, fontos változás az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése bűncselekményének más fejezetbe helyezése, és egy új elemmel történő kiegészítése. Eddig ez a hivatali bűncselekmények között szabályoztatott, és emiatt arra az értelmezésre adott alapot, hogy ezt csak hivatalos személy hivatalos eljárásban követheti el, de jól tudjuk, hogy nem erről van szó. A szerkezeti változás világossá teszi, hogy ezt a bűncselekményt bárki, aki másokat alkotmányos jogaik gyakorlásában megzavarni, akadályozni kíván, elkövetheti. Megint csak azért, hogy ne legyen vita a jogalkalmazásban, ezt a tényállást javasoljuk kiterjeszteni a választási gyűlésekre éppen úgy, mint a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó egyéb rendezvényekre.

Szintén az alapvető jogok védelmének megerősítését szolgálja az a változtatás, amely a Btk.-ban eddig meglévő nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak tényállását a társadalom valamennyi csoportja - természetesen ez mindig bizonyos jellemzők szerinti, homogén csoportot jelent - védelmére egészíti ki.

Magyarán, nemcsak az eddig meghatározott jellemzők, hanem más jellemzők szerint létrejött csoportok elleni erőszakos fellépés is védelemben részesül e Btk.-beli tényállás alapján.

Lényegesen szigorítani javasoljuk a közérdekű üzem működésének megzavarása esetén kiszabható szankciókat. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony újabban csoportosan, nemegyszer felfegyverkezve emberek megpróbálják a televíziótól az internet-szolgáltatókig, a vasúttól a távközlésig megzavarni ezeknek az üzemeknek a működését, sokak számára jelentős károkat, működési zavarokat okozva. Ez nemcsak a közrend védelmét szolgálná hatékonyabban, hanem a színesfémlopásokkal szemben fellépést is eredményesebbé tenné.

Mindenki előtt, ha máshonnan nem, a sajtóból ismert, de itt a teremben bizony sértettek is helyet foglalnak, ismert az a jelenség, amelynek keretében gyanús fehér port tartalmazó küldeményeket kaptak szervezetek, személyek, hol arra utaló felirattal, hogy ebben egészségkárosító anyag van, hol csak felirat nélkül, de nyilvánvalóan félelemkeltés, ijesztgetés, fenyegetés céljával. Azért, hogy ezeknek a megítélésében a jövőben ne legyen bizonytalanság, világosabb, egyértelműbb eligazítást adjunk a jogalkalmazás számára, javasoljuk a zaklatás és a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállásainak megfelelő módosítását.

Fontos új eleme a javaslatnak az előkészület hagyományos jogintézményének a súlyos bűncselekmények mainál szélesebb, de még mindig óvatosan szűk körére történő kiterjesztése. Ma az élet elleni és terrorista cselekmények körében érvényesül például az erőszak büntethetősége, most azt javasoljuk, hogy a súlyos testi sértés, a hivatalos személy elleni erőszak meg a hivatalos személy működése kapcsán elkövetett bántalmazás vagy a rablás tényállására is terjedjen ki az előkészület büntethetősége. Vagyis aki ilyen cselekményekre ajánlkozik, vállalkozik, ehhez szükséges eszközöket szerez be, másokkal összebeszél, bizony viseljen komoly büntetőjogi felelősséget. Magyarán, azt javasoljuk, hogy a büntetőjogi védelem határát toljuk kijjebb. Ha sok a támadás, ha nagyobb a veszély, akkor máshol, kicsit kijjebb kell a védelmi eszközöket felépíteni, a bástyákat megerősíteni.

Tudjuk azt is, hogy a közrend, a köznyugalom védelme szempontjából kiemelkedő jelentősége van a szabálysértési törvénynek, ami a büntetőjogi védelmet nem igénylő, de a társadalom nyugalmát megzavarni képes magatartásokkal szembeni állami fellépés alapvető eszköze. Összhangban a Btk.-beli módosításokkal javasoljuk a szabálysértési törvény bizonyos tényállásainak kiegészítését és módosítását.

Hasonlóképpen az eddigiekhez egészíti ki a javaslat a büntető törvénykönyvet néhány, a bírósági eljárások függetlenségét, pártatlanságát, befolyásmentes működését biztosító javaslatokkal. Ezek új eszközöket adnak az igazságszolgáltatás vezetőinek meg a bírák kezébe azért, hogy a megfelelő eljárásokat biztosítani tudják.

Végül a javaslat a szabálysértési törvény módosításával, ahogy erre már utaltam, kiegészíti a végrehajtási mechanizmust, elrendeli a szabálysértések általános nyilvántartásának létrehozását, természetesen az adatvédelmi szabályokra tekintettel, azok korrekt érvényesülését biztosítja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmet, bízom abban, hogy az országgyűlési vitában világossá válnak a kormány szándékai, és az Országgyűlés döntése megerősíti a demokráciát, a szabadságjogok védelmét Magyarországon.