*

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném azzal, és ez egy technikai megjegyzés, hogy Szászfalvi képviselőtársam egyébként többségi véleményt ismertetett, mert bár egyenlőek a szavazati arányok, mégis csak az a bizottság álláspontja, és ilyenformán többségi véleménynek minősül. De ezt csak elöljáróban mondtam el, megjegyzésként.

Hadd kezdjem azzal, hogy az alkotmányügyi bizottság azért nem állított a bizottság véleményét előadó képviselőt, mert gyakorlatilag, leszámítva azt a vitát, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal a bizottsági ülésen folytattunk, más vélemény nem hangzott el. Hiszen a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja nem vett részt a bizottsági ülésen. Ezt mindenképpen fontosnak tartom kiemelni egy ilyen jelentőségű törvénynél, és azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bármi is volt erre az ok, ez legalábbis az én szememben elfogadhatatlan magatartás.

Miniszter úr elmondta azt, bőven kifejtve, hogy mi a társadalmi aktualitása az ügynek. Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem voltak jelen ezen a bizottsági ülésen, a legtöbb gondolatot megismétlem, hiszen nem kívánom eltitkolni a véleményemet akkor sem, amikor jelen vannak ellenzéki képviselőtársaim. A történet azzal kezdődik, hogy együtt, közösen fogalmaztuk meg azt az álláspontot, hogy szükséges szabályok kialakítása a rendbontók elleni hatékonyabb fellépés érdekében, annak megteremtése érdekében. Két nyomon indultunk el: az egyik a gyülekezési törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó törvények módosítása volt, a másik pedig a büntető törvénykönyv, illetve a szabálysértési törvény módosítása. Ezért ötpárti egyeztetéseken próbáltunk megállapodni arról, hogy milyen konkrét javaslatokat tudunk megfogalmazni.

Megkértük - szintén közösen - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium két szakállamtitkárát, a büntetőpolitikai, illetve közjogi szakállamtitkárát, hogy segítsen kidolgozni nekünk egy olyan javaslatot, amely tartalmazza, összefoglalja azokat a véleményeket, amelyekben az ötpárti megállapodásban - vagy legalábbis az irányokban - meg tudtunk egyezni, és szakszerűen leírásra kerül. Meglátásom szerint ezt megtette a két szakállamtitkárság közös munka eredményeképpen. Ezen még alakítottunk is az ötpárti egyeztetések során, majd egyszer csak ellenzéki képviselőtársaim, minden korábbi jel nélkül, a mai napig nem mondtak véleményt arról, hogy az abban foglalt megállapítások, javaslatok számukra elfogadhatók vagy nem elfogadhatóak. Nem mondtak arról semmiféle álláspontot, hogy miért nem támogatják az abban foglaltakat. A mai napig várunk erre, gondolom, nem konkrétan az ötpárti egyeztetésen megfogalmazódott javaslatcsomag kapcsán, hanem ennek a javaslatcsomagnak a kapcsán végre hallhatunk álláspontot az ellenzék részéről is, hogy miért ért vagy miért nem ért egyet a javaslattal.

Úgy gondolom és vallom ma is, hogy igazán hatékony eredményt a rendbontók elleni fellépés vonatkozásában akkor tudnánk elérni, ha egyszerre tudnánk módosítani a gyülekezési törvényt, a büntető törvénykönyvet, a szabálysértési törvényt, illetve adott esetben más kétharmados jogszabályokat, például a választási eljárásról szóló törvényt. Mit tudtunk tenni azután, hogy az ellenzéknek nem volt álláspontja? Hát egyet: ígéretet tettünk arra, és ezt be is fogjuk tartani, hogy az ötpárti egyeztetéseket folytatni fogjuk. Ezt az ígéretet megtettem én is, de nagyon örültem annak, hogy házelnök asszony, ha úgy tetszik, egy szinttel magasabbra emelte a kezdeményezést, és az Országgyűlés egyik alelnökét kérte fel arra, hogy a gyülekezési törvény módosítása kapcsán az ötpárti egyeztetést hívja össze, vezesse le, folytassa le. Legjobb tudomásom szerint ez jövő héten meg fog történni - alig várom.

Egyébként megjegyzem, itt az ellenzéknek az az álláspontja még úgy-ahogy elfogadható volt, hogy át kell gondolni még egyszer az Alkotmánybíróság határozata alapján, hogy a gyülekezési törvényt milyen irányba módosítsuk. De ezt, mondjuk, az eltelt pár hónap alatt megtehették volna, és egy véleményt kialakíthattak volna. A kétharmados törvények vonatkozásában ez a helyzet. Úgy gondolom viszont, hogy a feles törvényeknél, azaz ahol az Országgyűlés jelen lévő tagjainak fele plusz 1 szavazat elegendő az elfogadáshoz, érdemes megpróbálni, hogy jórészt az ötpárti egyeztetések során megfogalmazott szempontrendszer mentén benyújtson a kormány - vagy akár benyújthatta volna a mi képviselőcsoportunk is - egy, a büntető törvénykönyvet és a szabálysértési törvényt módosító javaslatot.

Nagyon remélem, hogy végül csak sikerül egyetértésre jutni, és ha módosításokkal is, de elfogadni a kormány által előterjesztett javaslatot. Az ötpártinak is az volt az értelme és a közös elfogadásnak - mert 50 százalék plusz 1 képviselő az eredmény tekintetében tulajdonképpen ugyanaz, mintha a parlamentben kivétel nélkül az összes képviselő elfogadja a javaslatot -, hogy más az üzenete, tisztelt képviselőtársaim, nagyon más az üzenete. Ugyanis ha együtt fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, az egy közös kiállást, közös véleményt jelentene az Országgyűlés minden pártja és frakciója részéről, hogy nem tűrjük el az ilyen rendbontó magatartást. Ezt az üzenetet tudná eredményezni az, ha az Országgyűlés nagyon nagy többséggel fogadná el ezt a javaslatot, akár bizonyos tekintetben módosított formában is.

Én erre látok azért esélyt, és látok a Fidesz padsoraiból is olyan megnyilvánulásokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy a Fidesz és a KDNP frakciója - bár a KDNP-t ebből kihagynám, mert onnan nem láttam még ilyen kezdeményezést, de a Fidesz frakciója - sem egységes az elutasítás tekintetében, hiszen Rogán Antal fogalmazta meg, hogy szükséges a kártérítési felelősség megteremtése, szükséges annak megtiltása, hogy a tüntetők, a demonstrálók ne jelenhessenek meg csuklyában a helyszínen, és Rogán Antal javaslata sok tekintetben még szigorúbb fellépést kíván és indítványoz, mint ami ebben a javaslatban szerepel. Tehát azt látom, hogy a Fidesz-frakció sem egységes az elutasítás vonatkozásában. Nagyon remélem, Rogán Antal sok képviselőtársát meggyőzi majd a végszavazásig arról, hogy ezt a törvényt el kell fogadni. (Dr. Répássy Róbert: Ne reménykedj!) Én azért remélem és apellálok a józan észre, fideszes képviselőtársaim, de legalábbis egy részük józanságára.

Maradt a másik lába a kezdeményezésnek, a büntető és szabálysértési jogszabályok módosítása. E módosítások - ahogy miniszter úr is említette - több célt is szolgálnak. Egyrészt lehetővé teszik, hogy a cselekmény súlyához mért szankciót szabhassanak ki a bíróságok, és a cselekmény súlyához mért "méltó büntetőeljárásokat" indíthassanak a hatóságok. Lehetővé teszi azt, hogy 30 ezer forintért ne lehessen hőssé válni. Azt gondolom, ez a társadalomnak érdeke, feltétlenül érdeke. Ezáltal érhető el a büntető törvénykönyvben meghatározott generál és speciál preventív hatása a büntetésnek, és a represszió szempontjából is ez teremt kiegyensúlyozott viszonyokat.

Büntetni rendeli az előterjesztés jó néhány szakasza azokat a - így fogalmaztam a bizottsági ülésen is és megismétlem - divatossá vált és a társadalomra veszélyes magatartásokat, amelyek eddig nem minősültek bűncselekménynek, illetve pontosítja azokat a jogszabályokat, azokat a fogalmakat, amelyek a könnyebb és egységesebb jogalkalmazás érdekében szükségesek.

Hadd álljak meg itt egy pillanatra! Oly sokszor emlegetik ellenzéki képviselőtársaim, és az emberi jogi bizottság többségi véleményének előadója is megemlítette, hogy a jogalkalmazás nem jó, a rendőrségnek kellene hatékonyabban fellépni, a rendőrségnek kellene rendet tartani ebben az országban. Én meg azt gondolom, hogy ez egyrészt nem rendőrségi kérdés. Másrészt, ha a rendőrségnek nincsenek eszközök a kezében arra, hogy tényleg hatékonyan tudjon fellépni, akkor ez nem is jogalkalmazási kérdés, hanem innentől kezdve jogalkotási kérdés. Egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a jogalkalmazás is lehetne konzekvensebb, de ahogy miniszter úr is említette - és azt gondolom, ezt minden demokrata így gondolja -, a hatalmi ágak nagyon egyértelműen elválnak egymástól és egymástól függetlenül működnek. Nem veheti magának a bátorságot se a kormány, se az Országgyűlés, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a bíróságok vagy az ügyészség számára, hogy kéne a jogot alkalmazni. Mondhatjuk, hogy szerintünk jobb lenne a konzekvens jogalkalmazás, mondhatjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejezetten azt mondta, hogy például a közösség elleni izgatás vonatkozásában a bíróságnak nem kéne ennyire megszorítóan értelmezni a jogot, mert ezt az Alkotmánybíróság nem kívánja meg, és a büntető törvénykönyv se kívánja meg.

Ezt a véleményt mi is oszthatjuk, de hogy beleszóljunk egy konkrét ügy vagy konkrét ügyek kapcsán, hogy milyen döntést hozzanak, arra a bátorságot nem vehetjük magunknak. Ilyenformán a jogalkotónak egyetlen lehetősége van, ott, ahol azt tapasztalja, hogy vagy nem konzekvens a jogalkalmazás, vagy olyan irányba mozdult el, ami nem tükrözi a jogalkotó szándékait, akkor vagy jogszabályt módosít, vagy egy külön törvényi tényállást alkot, esetleg pontosítja a meglévőt, vagy egy értelmező rendelkezés beiktatásával egyértelmű iránymutatást ad a jogalkalmazónak, hogy milyen magatartást kell követni, mi az, amit a jogalkotó célként tűzött ki, és hogyan kell értelmezni a jogszabályt.

Szerencsésebb - egy pillanatig se mondom, hogy nem szerencsésebb -, ha ezt a jogalkalmazó maga teszi meg, ha a jogalkalmazó - s itt konkrétan utalok az úgynevezett tojásdobálásra -, az ügyészség mondja ki például egy legfőbb ügyészi utasításban, hogy erre kell menni. A tojásdobálás nem tolerálható, a tojásdobálás bűncselekmény, attól függ, hogy milyen környezetben valósítják meg, tettleges becsületsértésnek vagy garázdaságnak minősül. Megtehette volna, de nem tette meg.

Ezért fordultam hónapokkal ezelőtt nagyon nagy tisztelettel, hangsúlyozottan az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a vezetőjéhez, hogy úgy látjuk, úgy látom, nem egységes a bírói jogalkalmazás, az ügyészség jogalkalmazása ebben a témakörben, fontolják meg, hogy egy jogegységi határozatot hoznak ebben a témában. Sokkal szerencsésebb, mint törvényt módosítani, képviselőtársaim. Sokkal szerencsésebb, ezt én is elismerem.

Eddig ennek - és egészen a törvényjavaslat benyújtásáig - nem volt foganatja, a bíróság eddig - s ez természetesen szíve-joga a bíróságnak - nem hozott ilyen döntést. Tegnap azonban született egy ilyen döntés. Úgy gondolom, megfontolást igényel az, hogy ha ez a döntés megszületett, akkor a törvényben értelmező rendelkezésként megszavazni kívánt jogszabályhelyet esetleg ki lehet venni a törvényből. Hogy konkretizáljam, mire utalok: a Legfelsőbb Bíróság a 71. számú büntetőkollégiumi véleményében a következő módon fogalmaz, s gondolom, hogy ez legalábbis egy dolgot biztosan igazol: nem demokráciaellenes tett vagy javaslat az, amit a kormány megfogalmazott, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak pontosan ugyanez a véleménye és pontosan ugyanezt fogalmazta meg. Idézek ebből a kollégiumi véleményből: "Más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal, például tojással megdobálása tettleges becsületsértést valósíthat meg."

Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság visszautal egy korábbi legfelsőbb bírósági döntésre a garázdaság vonatkozásában, ahol azt mondja, a nevezett elvi határozat kimondja: "Az erőszak és az erőszakos magatartás nem azonos fogalmak. A garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósulnak.", nyilván például a kihívóan közösségellenes magatartás.

A Legfelsőbb Bíróság tehát egyértelműsíti azt, hogy a tojásdobálás nem megengedett magatartás, megvalósíthatja mind a garázdaság, mind a tettleges becsületsértés törvényi tényállását, aki ilyet tesz. Ilyenformán én azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy esetleg ennek a kollégiumi véleménynek a tükrében a továbbiakban nem szükséges a törvényjavaslat módosítása.

A felderítés és a büntetés elkerülhetetlensége: nagyon sokszor halljuk ezt ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ez az, ami megoldást kínál. Igen, igen, valóban, de azért annak a hatását lebecsülni, hogy súlyosabbá teszünk egy bűncselekményt, és ahogy fogalmaztam, nem lehet pár tízezer forintért hőssé válni, hanem bizony megvan annak a kockázata, hogy ha netán földerítik azt, amit én csináltam, adott esetben letöltendő szabadságvesztést tudok kapni érte. Bizony ez egy komoly visszatartó erő, képviselőtársaim. Hogyha ez párosul azzal, hogy a büntetés elkerülhetetlen, hogy a felderítés hatékonysága jobb a mostaninál, az külön jó, de attól még - hogy mondjam közhasználatú szóval - a szigorítás, ha az jól irányzott szigorítás, annak megvan a hatása.

Egyébként megjegyzem zárójelben, és erre utaltam például, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezési törvényt tudnánk módosítani olyan irányban, hogy ne lehessen csuklyát viselni a demonstrációkon, talán a felderítés hatékonysága is jóval nagyobb lenne, hiszen fölismerhetők lennének azok, akik a jogsértéseket elkövették. Csak eddig ellenzéki körökből erre biztatást Rogán Antalon kívül még nem kaptunk.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat másik része, ahogy miniszter úr is említette, a bírósági eljárások biztonságát, a bírósági döntések félelem- és befolyásmentes meghozatalát igyekszik megteremteni. Az utóbbi időben több olyan esettel szembesülhettünk, ami nemcsak felháborító volt, de úgy vélem, nagyon határozottan gondolom, hogy az elszaporodottsága miatt korábban erre nem nagyon volt példa, a jogalkalmazói hatalmi ág működését már kezdi komolyan befolyásolni, kezd a bírákban félelem ébredni, és ez borzasztó. Ez ellen szintén minden törvényes eszközzel föl kell lépni, és a minden törvényes eszközt, hogy az törvényes legyen, azt pedig nekünk kell megteremteni, tisztelt képviselőtársaim, nekünk, az Országgyűlésnek.

Egy-két példa: a bírák leköpése, ahonnan kezdődik ez, de utána a bírónak egy székkel való megtámadása, ami már súlyos testi sérülést, csonttörést okozott. Aztán merik maguknak a bátorságot venni társadalmi csoportok képviselői, hogy eldöntsék azt, hogy egy tárgyalóban ki jelenhet meg és ki nem, ki mehet be vagy ki nem. Megengedhetetlen! Ugyanúgy, ahogy megengedhetetlen a bírák megfenyegetése és ezzel a pártatlan ítélkezésnek a befolyásolása. E problémákkal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is többször foglalkozott, keresi a megoldást rá, és tőlünk, tisztelt képviselőtársaim, tőlünk várják azt, hogy a megfelelő jogi hátteret biztosítsuk, hogy ilyenek ne történhessenek. Nagyon helyesen az előterjesztés egyetlen büntető tényállást, tulajdonképpen a garázdaságnak egy speciális esetét kívánja megalkotni a bírák védelme érdekében; sokkal inkább a bíróságok igazgatási jogkörében vagy a bírósági elnökök igazgatási jogkörében keresi a megoldást.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tudom azt, hogy fölmerültek alkotmányossági aggályok a törvényjavaslattal kapcsolatban. A frakciónk minden módosító javaslatot szívesen fogad és meg fog vizsgálni, kiemelt súlyú problémaként, kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli ezt a jogszabályt, és tényleg ígérem, hogy érdemben fogjuk megvitatni a módosító javaslatokat.