*

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának álláspontja szerint egyáltalán hadd ismételjem az imént mondott szavaimat: a törvényjavaslat előkészítése során is elég sok olyan esemény történt vagy nem történt meg éppen, ami negatív irányban befolyásolja ezt a törvényjavaslatot, illetve annak a tárgyalását. Nem előzte meg a törvényjavaslat benyújtását szakmai, társadalmi vita, nem volt elegendő idő sem arra, hogy ezt a javaslatot szakmai körökben megvitassák, nem vette figyelembe a civil jogvédő szervezetek állásfoglalását, véleményét a kormányzat, illetve a már megtett megjegyzésem szerint nem történt előzetes egyeztetés az adatvédelmi biztosi jogkört ellátó ombudsmannal sem.

Álláspontunk szerint a kampányszerű pillanatnyi politikai érdekeket szolgáló jogalkotás, különösen a büntetőjogi és szabálysértési jogi jogszabály-módosítások esetén súlyosan sérti a jogbiztonságot, alkalmazása elfogadható érvekkel nem indokolható.

Figyelemre méltó, hogy a szocialista kormányok idején a büntetőpolitika elsődleges eszköze a jogalkotás lett, ahelyett, hogy a jogalkalmazás hatékonyságára és a jogkövetés feltételeinek biztosítására helyeznék a hangsúlyt. A jelenleg hatályos szabálysértési törvény és büntető törvénykönyv egyértelmű szabályozást tartalmaz, a probléma a szankcionálás szempontjából elsősorban a jogalkalmazás területén érhető tetten. A kormány azért kívánja módosítani a Btk.-t, hogy a saját érdekeinek megfelelő döntések irányába orientálja a jogalkalmazókat.

Érdemes figyelembe venni egy neves büntetőjogász véleményét a kormány javaslatáról. Dr. Tóth Mihály tanszékvezető így fogalmaz: "Nem kellene a politikai elszántság igazolásaként lejáratni a Btk.-t, hiszen annak jogállami viszonyok között ultima ratióként, végső eszközként kell működnie, s a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni. Mértéktartóbb, megfontoltabb jogalkotásra lenne szükség."

A törvénytervezet összesen hat jogszabály módosítását érinti a közrendet és köznyugalmat veszélyeztető, valamint az igazságszolgáltatás működését zavaró jelenségekkel összefüggésben. Sajnálatos módon szükségtelenül és aránytalanul terveznek korlátozni alapjogokat, ami komoly alkotmányossági aggályokat vet fel a tervezettel kapcsolatosan, ezért a törvényjavaslatot frakciónk nem támogatja.

El kell mondanom, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőinek álláspontja a fenti törvénymódosítást illetően sok tekintetben megegyezik a mértékadó emberi jogi szervezetek álláspontjával. Hadd idézzek az előterjesztésből néhány, a jogvédő szervezetek által is kifogásolt elemet. A kormányzati előterjesztés indokolása utal arra, hogy az újraszabályozást a közelmúlt eseményei tették szükségessé. Nem egyértelmű, hogy a kormány mit ért a közelmúlt alatt, azonban határozott meggyőződésünk, hogy a 2006. őszi rendőri brutalitáshoz hasonló mértékű jogsértések a legszűkebb közelmúltban nem fordultak elő, éppen ezért üdvözöljük a kormányzati álláspont változását, még akkor is, ha e változás őszintesége véleményünk szerint mindaddig joggal vonható kétségbe, amíg a 2006 októberében és novemberében a gyülekezés alapjogát durván sértő, az állam által saját polgárai ellen parancsra elkövetett erőszak kivizsgálása, a felelősök felkutatása és a sértettek kártérítése nem történik meg.

De vegyünk szemügyre néhány konkrét tényállást, például az egyesülési, gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése címen előterjesztett, a Btk. 171/C. § (1) bekezdéseként rekonstruálni szándékozott tényállást, mely a választási gyűlésen való részvétel jogtalan akadályozását akkor is büntetendőnek nyilvánítja, ha az erőszak vagy fenyegetés nélkül történik, hiszen erőszakkal vagy fenyegetéssel való elkövetés már e tényállás (2) bekezdésben rögzített minősített esete. A törvény a jogellenes akadályozás fogalmát nem rögzíti, a törvénymódosítás indokolása hangszóróval vagy más zajkeltő eszközökkel történő megzavarást említ. Véleményünk szerint az ilyen magatartás büntetőjogi szankcionálása az európai gyakorlattal szembeforduló, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992. határozatában rögzített szükségesség és arányosság büntetőjogi témával ellentétes szabályozást tartalmaz. Konkrét példával érzékeltetve a problémát: a miniszterelnök mindenkori kifütyülése büntetőjogi szankcióval nem járhat, ez még a bírói mérlegelés körébe sem vonható. Álláspontunk szerint itt alkotmányosan csak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő fellépés vezethet a büntetőjogi felelősség megállapításához.

A hatóság eljárása megzavarásának nevezett új tényállásnál a törvénytervezet az erőszakos magatartás meghatározásakor a jelenlegi bírói gyakorlattal fordul szembe. Kétségkívül voltak korábban más álláspontok is, de a jelenlegi gyakorlattal szembefordul, amikor erőszakos magatartásnak minősíti a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást abban az esetben is, ha ez testi sértés okozására nem alkalmas. A KDNP álláspontja szerint a tojásdobálás vagy más testi sértés okozására alkalmatlan cselekmény legfeljebb szabálysértésnek minősülhet, emellett a cselekmény sértettje a polgári jog szabályai szerint jelenleg is követelhet elégtételt.

A jogalkotó aránytévesztését még jobban szemlélteti a garázdaság már magában is aggályos jelenlegi gumitényállásának módosítási szándéka, melyre a kormány az erőszakos magatartás fenti meghatározását szintén kiterjesztené, valamint a büntetési tételeket kettőről három, illetve a (3) bekezdésben újonnan kreált minősített esetben öt évre emelné. A gyakorlatban ez véleményünk szerint az egészséges jogérzékkel rendelkezők számára minden további magyarázat nélkül nyilvánvalóan alkotmányellenesen aránytalan szabályozást eredményezne.

Ha valaki egy rendezvényen papírgalacsinnal sikertelenül próbálja megdobni a miniszterelnököt, akkor az a garázdaság bűntettét - a Btk. új, 271. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerint is kétszeresen minősülő minősített esetének bűntettét - követné el, mely öt évig terjedő szabadságvesztéssel lenne sújtandó.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, valamint a Társaság a Szabadságjogokért közös álláspontot tett közzé a közrendvédelmi törvény módosítása tárgyában, megfogalmazva aggodalmaikat és aggályaikat. Állásfoglalásukban aggodalmukat fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotás nyilvánossága csorbát szenvedett a törvényjavaslat benyújtása során, erről az imént már tettem említést.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése szerint a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. A hatásvizsgálat lefolytatására vonatkozóan sem a tervezet, sem az IRM honlapja nem tartalmaz semmiféle információt. Ez a megoldás soha nem szerencsés, büntetőjogot érintő kérdésekben pedig kifejezetten veszélyes is.

A konkrét problémákra, tartalmi kérdésekre, illetve konkrét paragrafusokat érintő kérdésekre csak felsorolásszerűen térnék ki, hiszen az előttem szólók már részletesen ezt elemezték, így a közérdekű üzem működésének megzavarása, hatóság eljárásának megzavarása, büntetés kiszabása, az úgynevezett szabálysértési nyilvántartás, a szégyenlista - amelyre vonatkozóan Répássy képviselőtársam már utalt - tekintetében. Teljes mértékben egyetértünk az általa megfogalmazottakkal, illetve a végrehajtási kérdések tekintetében is megfogalmazzuk aggályainkat és alkotmányos aggályainkat.

Összefoglalva: miközben kétségeink vannak a kormány szándékának őszinteségével kapcsolatosan, addig egészében a szabályozás célját, a közrend és köznyugalom védelmét, továbbá a gyülekezési jog akadálytalan érvényesülését fontosnak tartjuk, de a választott eszközök a törvényjavaslatban több esetben nem megfelelők, a szabályozatlanságok vagy aránytalanságok folytán is alkotmányellenesek. Ezzel kapcsolatban fel kívánjuk hívni a szocialista kormány és kormánypárt figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában egyértelművé tette, hogy a büntetőjog a jogi rendszerben, az ultima ratio társadalmi rendeltetése, a jogrendszer egészének zárt köre legyen.

Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében, az emberi és szabadságjogokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni akkor, ha az alkotmányos vagy alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi-gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.