*

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A vége felé nehéz már újat mondani, főleg jót mondani a törvényjavaslatról, hiszen a Magyar Demokrata Fórumnak is az a véleménye, hogy a törvényjavaslat sajnálatos módon jó példája a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotásnak.

Nem vitatjuk, hogy a jogalkotónak reagálnia kell a különböző társadalmi folyamatokra, nemkívánatos jelenségekre. Jelen esetben azonban a szabályozás egyes elemei abba az irányba mutatnak, hogy mivel a kormány álláspontja szerint baj van a jogalkalmazással, például a bíróságok nem állapítanak meg bizonyos esetekben bűncselekményt, vagy nem, illetve eltérő értelemben alkalmaznak bizonyos tényállásokat, a rendőrség pedig nem tud vagy nem akar fellépni bizonyos esetekben - ez a kormány álláspontja -, ezért speciális tényállásokra tesz javaslatot.

Ez több szempontból is káros véleményünk szerint. A legfontosabb talán az, hogy jogbizonytalanságot eredményezhet, ha megnehezül az egyes cselekmények elhatárolása, ha a szabályozás szándékoltan párhuzamosságokat alkot. Például tipikusan ilyen a nagy nyilvánosság előtt bűncselekmény elkövetésére történő felhívás és a felbujtói magatartás elhatárolása. Komoly problémákat fog okozni ugyancsak a jogalkalmazásban az a számtalan előkészületi alakzat, amit a tervezet szerint beiktatni kívánnak.

Előre kell bocsátani, hogy van a tervezetnek támogatható eleme is. Mi ilyennek tartjuk a közérdekű üzem működésének megzavarására vonatkozó részt - itt a színesfémekkel összefüggő bűncselekmények jönnek elsősorban szóba -, vagy a választási gyűlések védelemben részesítését a büntetőjog által, illetve a szabálysértési szankciók közül a pénzbüntetések behajtására tett lépéseket is - természetesen a szabálysértési szégyenfal kivételével, meggondolandónak tartjuk, hogy magának a fenyegetettségnek az állapota talán nem eredményez egy hatékonyabb behajtási eredményt -, vagy a szabálysértési nyilvántartást, illetve még egyéb gyakorlati és technikai tartalmi módosítást.

Jó néhány kritikai észrevételt azonban fel kell vetni a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel összefüggésben. A javaslat bevezetné a közösség tagja elleni erőszak tényállását. A jogalkotói szándék érthető, támogatható, ugyanakkor a törvényi tényállás tervezett kitágítása több jogalkalmazási problémát is felvet. A "lakosság egyes csoportjai" kategóriát az Alkotmánybíróság már korábban is vizsgálta a közösség elleni igazgatás törvényi tényállásával kapcsolatban, s ennek definícióját a 30/1992. alkotmánybírósági határozatban a következőképpen adta meg. "Emögött az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb.) résztvevői vagy egyéb, tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg." Az előterjesztés által alkalmazott megoldásnál talán szerencsésebb lett volna esetleg egy keretdiszpozíciót létrehozva az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ára utalni, amely a) és t) pontjaiban, ugyan itt sem kimerítő jelleggel, konkrétabban felsorolja, milyen tulajdonságok is tartozhatnak ebbe a körbe.

Nyilvánvaló, hogy ezen tulajdonságok zárt taxációja a folyamatosan változó társadalmi-kulturális környezet miatt lehetetlen. Azonban éppen ennél a módosítani kívánt tényállásnál a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozás jelent egy olyan minőségi többletet, amely indokolttá teszi az e csoportokhoz tartozók ellen, kifejezetten a csoporthoz tartozásuk miatt elkövetett bántalmazás, illetve kényszerítés büntethetővé tételét. Az effajta külön törvényi tényállás megalkotására okot adó többlet meglehet az esélyegyenlőségről szóló törvény 8. §-ában felsorolt esetekben is.

Önmagában a "lakosság egyes csoportjaihoz tartozás" kitétel olyan mértékben tágítja ki a tényállást, hogy így az már alig különböztethető meg és emelhető ki az alapul szolgáló törvényi tényállásból. A lakosság valamely csoportjához ugyanis bizonyosan minden személy tartozik: szemüvegesek, kerékpárral közlekedők vagy esetleg a dohányzók. Annak a többletelemnek a megléte pedig, amit jelenleg a Btk. most hatályos szövege például a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozás esetében védelmez, az említett kategóriák esetében - például biciklisták - nem feltétlenül igazolható. Minden bizonnyal itt a bírói gyakorlatnak kell majd úttörő szerepet betöltenie, nehezen megfogható, teljes mértékben diszkrecionálisan értelmezhető fogalmakba kapaszkodva.

Az egyesülési, gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése mint új tényállás ugyancsak számos érv alapján támogatható. Különösen támogatható, és jó elképzelésnek tartjuk a választási rendezvények fokozottabb büntetőjogi védelmét, ugyanakkor ezen formája, a tényállás szétbontása logikai zavart okozhat, mivel a cselekmény tipikusan erőszakkal vagy fenyegetéssel valósul meg, ezért szabályozása javasolható a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése tényállásának mintájára, összevonva az (1) és (2) bekezdést.

A Btk.-ba bevezetni kívánt új bűncselekmény törvényi tényállásának megfogalmazása ezért nem teljesen mentes az értelmezési problémáktól. A bűncselekmény alapesetének elkövetési magatartása jogtalanul akadályoz, még csak nem is megakadályoz, a minősített eset elkövetési magatartása pedig erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz. E megfogalmazások felvetik azt az elhatárolással kapcsolatos kérdést, hogy alapeset szerint milyen elkövetési magatartás lehet az, mely ugyan jogtalan, jogellenes, de nem erőszakos vagy fenyegető. Bizonyára kitalálhatók ilyen magatartások, de valószínű, hogy a jogalkalmazónak majd határesetek tucatjával kell szembesülnie. Ám az is elképzelhető, hogy a jogalkalmazói gyakorlatban az alapeset a minősített eset rovására teljesen kiüresedik. Éppen ezért egyértelműbb helyzetet teremtett volna a minősített eset alapesetkénti tételezése.

Másrészt nehézségekhez vezethet, és az elkövetési magatartások körét beláthatatlanul kiszélesítheti az a lehetőség is, ha valaki a gyülekezés jogát nem mint a rendezvény egy résztvevője, hanem mint szervező kívánja gyakorolni. Ezt a lehetőséget az alkotmány és a gyülekezési törvény természetesen ugyanúgy biztosítja, ezért a tényállás megvalósítható lenne például azáltal, hogy a rendőrség azt nem az előírt határidőn belül vagy a jogszabályokat helytelenül alkalmazva veszi tudomásul vagy tiltja meg, illetve, ha a bíróság egy esetleges megtiltó határozat elleni felülvizsgálat során nem a határidőknek megfelelően hozza meg a döntését. Ha a jogalkotó nemcsak kifejezetten a gyülekezéseken való részvétel akadályozását kívánja büntetni, hanem az egyesülési jog, valamint szervezőként a gyülekezési jog gyakorlásának akadályozását is, akkor a koncepció ezen része felülvizsgálatra szorul, mert a jelenlegi formájában csak a különböző rendezvényeken való részvételt tekinti szabályozási mintának, ahogy ez már a választási gyűlésnél kifejezetten szerepel is.

A törvényi tényállás alap- és minősített eseteinek bizonytalanságai miatt különösen is problémás az ezen bűncselekménynél egyébként is nehezen értelmezhető "előkészülete". A szükséges vagy könnyítő feltételek biztosítása, felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, közös elkövetésben megállapodás - a Btk. 18. § (1) bekezdés - esetei igen nehezen alkalmazhatók, különösen az alapcselekményre, és könnyen elképzelhetők olyan élethelyzetek is, hogy egy személy bizonyos, egyébként teljesen semleges kijelentései vagy aktusai vétségnek minősülnek, esetleg tudtán kívül is, pusztán azért, mert a közelében éppen rendezvényt fognak tartani.

A hatóság eljárásának megzavarása tényállásával kapcsolatban kritikai észrevételként meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Btk.-ba beiktatni kívánt új törvényi tényállás egy garázda magatartást emel ki a garázdaság általános Btk.-beli tényállásából, és ezt kívánja sui generis bűncselekményként szabályozni.

Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény cím alatt szabályozandó tettesi magatartások eddig is büntethetők voltak a Btk. 271. § - garázdaság - alapján, ezért ugyan a szabályozáson bizonyos tekintetben pontosít a tervezett rendelkezés, külön törvényi tényállásban történő szabályozásuk nem feltétlenül szükséges. Elképzelhető, hogy a kérdés következetes jogalkalmazói gyakorlattal is megoldható lenne.

A szabálysértési határozatok nyilvánosságra hozatala mint egyfajta megbélyegző szégyenfal létrehozása komoly alkotmányos aggályokat vet fel. Túl azon, hogy a kérdés felvet adatvédelmi kételyeket - mennyiben érvényesül itt a célhoz kötöttség, illetve a jogkorlátozás szükségessége és arányossága -, nem szabályozott például az intézkedéssel szembeni jogorvoslat sem. Emellett pedig nem orvosolható az a körülmény sem, ha például adminisztratív hiba következtében tévedésből kerülnek ki személyes adatok a világhálóra, ugyanis a világháló természetéből adódóan az oda egyszer kikerült adatok már lényegében visszavonhatatlanok.

A garázdaság szabálysértési alakzatával kapcsolatban az előterjesztői cél érhető, ugyanakkor a szöveg nem felel meg a normavilágosság követelményének. Elég ezzel összefüggésben utalni akár a gyűlöletbeszéd kapcsán hozott korábbi alkotmánybírósági határozatokra. Az alakzat, a vezényszó és jel önmagukban nehezen értelmezhető kifejezések, tényállási elemként pedig kifejezetten teret adnak az önkényes jogértelmezésnek. A normaszöveg ráadásul kijátszható oly módon is, hogy a félelemkeltő jelleg egyébként megmarad.

A tervezett módosítás (1) bekezdés b) pontja büntetni szándékozik bizonyos feltételek mellett az akár szabályosan bejelentett rendezvények résztvevőit is. Külön problémás lehet az, hogy milyen megjelenések, különösen alakzatok kelthetnek valakiben félelmet. Elég, ha egyvalakiben félelmet keltenek? Ugyanakkor egy olyan csoportosulás, amely másokban félelmet kelthet, elegendő, ha például átöltözik vagy másmilyen, nem félelemkeltő alakzatot vesz fel, és máris nem valósítja meg a tényállást.

Mikor a tervezet a csoport vezetője által használt vezényszavakról és jelekről rendelkezik, nem szabad elfelejteni, hogy a büntetendő magatartás még mindig a rendezvényen való részvétel, tehát attól függően, hogy egy rendezvény vagy egy csoport szónoka, vezetője milyen vezényszavakat használ, milyen jeleket alkalmaz, megbüntethetővé válnának ezen rendezvény vagy csoport résztvevői. Míg a csoport megjelenésének, alakzatának milyenségére van ráhatása a csoport résztvevőjének, ahhoz az ő közreműködése is szükséges, a vezető által használt vezényszavak és jelek a résztvevőktől független történések, amelyeknek ő csak szemtanúja, nem is feltétlenül ért azokkal egyet, de ha egyet is ért, önmagában ezért még nem büntethető. Ilyen esetekben inkább az ilyen vezényszavakat és jeleket használó vezető szankcionálása lenne indokolt. A tervezet szerinti megoldás egyfajta kollektív bűnösséget hoz létre a szabálysértési törvényben.

A (4) bekezdés szerint, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt, a szabálysértés csoportosan elkövetettnek minősül. Nehéz értelmezni, miben különbözik ez az alapesettől, hiszen az elkövetési magatartásokat tekintve egyéni elkövetés aligha képzelhető el. Mind a csoport megjelenéséhez, alakzatához, mind a vezető szónoklatának meghallgatásához több személy szükséges - többes elkövetés -, különben nem beszélhetünk rendezvényről, ahogy ezt az értelmező (5) bekezdés ki is mondja. Többes elkövetést feltételező cselekménynél értelmetlen a csoportos elkövetést külön kiemelni és szankcionálni, ráadásul ez a kétszeres értékelés tilalmába is ütközhet. Az előterjesztés ki is mondja, hogy a csoportos elkövetés a Btk. garázdaságról szóló részének - 271. § (2) bekezdés b) pont - analógiájával került bele a tervezetbe, noha itt teljesen különböző elkövetési magatartásokról van szó.

A gyülekezési jog megsértésével összefüggő új tényállás indokolatlanul széles körben kívánja szankcionálni a gyülekezési joggal kapcsolatos visszaéléseket. "A bejelentést a törvényben előírt határidőt alaptalanul elmulasztva teszi meg" fordulat olyan esetekben is marasztalási lehetőséget biztosít, amikor a cselekmény nem irányul jogsértésre vagy a törvényi rendelkezések kijátszására. A gyülekezési jog nem jogszerű gyakorlását az előterjesztés szerint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény eddig is szankcionálta, ennek újrafogalmazását most az Alkotmánybíróság spontán gyülekezésekről szóló határozata tette indokolttá. Természetesen továbbra is bejelentési kötelezettséghez kötött rendezvények bejelentés nélküli vagy tiltó határozat ellenére történő megtartása veszélyes és szankcionálandó magatartás lehet, s a rendőrségnek ilyen esetekben nincs is más eszköze, mint a szabálysértési, esetleg büntetőjogi szankciók alkalmazása.

A módosítás során beemelt új elkövetési magatartás - amelyet egyébként nem indokol az említett alkotmánybírósági határozat - a bejelentésnek a törvényben előírt határidőt alaptalanul elmulasztva történő megtétele. Ez a magatartás 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ez a rendelkezés teljesen érthetetlen, ráadásul büntetőjogi alapelvekbe is ütközik azon kívül, hogy alkotmányos alapvető jogokat szükségtelenül és aránytalanul korlátoz.

Egy rendezvény elkésve történő bejelentése nem minden esetben tekinthető veszélyes magatartásnak, amely büntetést érdemel. Jól mutatja ezt a rendőrség azon gyakorlata is, hogy a gyülekezési jog minél teljesebb érvényesülése érdekében bizonyos esetekben a törvényben előírt határidőn kívül bejelentett rendezvények megtartását is tudomásul veszi, nem tiltja meg, amennyiben a rendezvény biztosítására kellőképpen fel tud még készülni. Ha azonban erre már nincs lehetőség, a késedelmes bejelentésnek nem az a szankciója, hogy szabálysértésként pénzbírsággal sújtandó, hanem az, hogy a rendőrség a jogszabályok alapján a rendezvény megtartását megtiltja.

Éppen ezért, mert a rendőrségnek van eszköze az ilyen rendezvények megakadályozására, mindössze ezek be nem jelentése nem rejt magában még a szabálysértésekhez megkívánt minimális társadalomra veszélyességet sem, és nem bűnös magatartás. Általában nem a tudatos jogsértés szándéka miatt késik el a bejelentés, gyakran ez csak egyszerű figyelmetlenségen, hanyagságon múlik, bár természetesen erre ellenpélda is van. Ezért a rendezvény megtiltásán kívül még pénzbírságot is kiszabni meglehetősen indokolatlan, visszaélésszerű, fölöslegesen megtorló jellegű. Az ilyen cselekmények mögött nincs a büntetést szükségessé tevő, legalábbis minimálisan limitált bűnös szándék, ezért a tervezet a nullum crimen sine culpa elvébe ütközik. Az elkésett bejelentések a rendezvények megtiltásával szankcionálhatók, de indokolatlan a szabályozás bevezetése azért is, mert a hivatalos személy jogszerű intézkedésével szembeni engedetlenség szabálysértése alkalmas az olyan résztvevőkkel szembeni fellépésre, akik azt követően sem hagyják el egy nem szabályosan szervezett, bejelentett rendezvény helyszínét, hogy őket a rendőrség a távozásra felszólította.

Aggályosnak tartjuk a hatálybalépés időpontját is, kevés lehet a 30 napos hatályba léptetés, ugyanis a törvény jelentős mértékben változtat meg fennálló életviszonyokat. Indokolt lehet a törvény 90 napos, de legalább 2009. január 1-jéhez köthető hatályba léptetése.

A fentiekben ismertetett észrevételeinket módosító javaslatok formájában is elő fogjuk terjeszteni, és ezek sorsa fogja majd meghatározni azt, hogy a végszavazás során a Magyar Demokrata Fórum milyen álláspontot képvisel a törvény elfogadását illetően.