HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat a gyűlöletbeszéddel szemben a polgári fellépés területén egy újabb kísérlet, immár figyelembe véve a közelmúltban az e tárgyban meghozott alkotmányírósági döntéseket, amelyek legalább két ilyen kísérletet alkotmányellenesnek minősítettek. Én egy kicsinykét optimistább vagyok Hankó Faragó Miklósnál, és azt állítom, hogy ez a mostani benyújtott javaslat talán közelebb áll az alkotmányosság kritériumainak a teljesítéséhez, mint az előző kettő, tehát valami remény azért csak nyílik.

(13.50)

Előre kell bocsátani, hogy egy normális országban a gyűlöletbeszéd kérdésének kezelése abban nyilvánul meg, hogy a társadalom önmaga képes kiszűrni és elutasítani, ha úgy tetszik, margóra tenni az ilyen megnyilvánulásokat. Másként fogalmazva: társadalmi közmegegyezés van abban a kérdésben, hogy a mások becsületét sértő, megbélyegző vagy éppen szélsőséges megnyilvánulásoknak nincs helye a közbeszédben, a közéletben vagy éppen a médiában.

A társadalom egészségesen gondolkodó többsége elfordul az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól és azok forrásaitól. A mai Magyarországon pedig sajnos nemhogy társadalmi közmegegyezés, de még politikai közmegegyezés sincs arról, hogy a másokat sértő, megbélyegző kijelentések szerzőit, közvetítőit a leghatározottabban elutasítsák a közvéleményt formáló erők. Éppen ellenkezőleg: a politikai szembenállás, a végletekben gondolkodás, az ellenségkép mint egy-egy politikai oldalon belüli kohéziós erő sajnos teret ad annak, hogy a társadalom egy állandó, felfokozott állapotban kitermelje a szélsőségek iránti fogékonyságot. Ebben a folyamatban természetesen az is jelen van, hogy ki-ki időnként megpróbál politikai tőkét kovácsolni bizonyos megnyilvánulásokból. A rendszerváltás óta több kísérlet történt arra - '96-ban, 2004-ben, 2008-ban kétszer is -, hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, majd polgári jogi szabályozása megtörténjék. Ezek a kísérletek azonban sikertelenek voltak, alkotmányos megoldást nem sikerült találni.

A mostani törvényjavaslat egy olyan polgári jogi lehetőséget kíván biztosítani, amely egyfajta speciális személyiségi jogi keresetre irányulna. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyek a korábbi javaslatok során felmerültek, így egyértelműen támogatni csak egy olyan megoldást lehet, amely a vonatkozó jogi és alkotmányos igényeket minden szempontból kielégíti. Ez a törvényjavaslat, ahogy a korábbi megoldások is, alapvetően érinti a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjogát, ha úgy tetszik, a büntetőjogi eszköznél jóval szélesebb körben, hiszen ott csak egy tényállásszerű magatartás válhatott volna jogsértővé - becsmérel, megaláz, gyűlöletre izgat vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel -, míg a polgári jogban már mérlegelés alapján egy ennél jóval szélesebb körben megvalósított magatartás is lehet jogsértő, illetve a jogsérelmet szenvedett fél szubjektív viszonya alapján is bővülhet ez a kör, ki mit érez vagy mit gondol sérelmesnek.

Erre tekintettel a törvényjavaslattal kapcsolatban az alábbiak felvetését tartjuk szükségesnek. Ez a törvényjavaslat a korábbihoz képest már egyértelműbb helyzetet teremt abban a kérdésben, hogy a jogsértő megnyilvánulással szemben bárki vagy csak az érintett társadalmi csoporthoz tartozó személy indíthat keresetet. Jelen esetben ez utóbbi helyzet áll fenn, ugyanakkor a gyakorlatban bizonyítási problémát okozhat, hogy az érintett személynek elvileg igazolnia kellene, hogy az adott, megsértett társadalmi csoporthoz tartozik, az adott társadalmi csoporthoz tartozása alapján érzi sérelmesnek a jogsértőnek tartott megnyilvánulást, tehát jogosult a perindításra. Ennek igazolása például homoszexualitás esetében súlyosan méltánytalan helyzetet teremthet a bírósági eljárásban, esetleg vissza is tartja az egyéneket attól, hogy keresetindítási jogukkal éljenek.

A másik ilyen szempont vagy érdekes közelítés: a törvényjavaslat indoklásában nem kapunk választ arra, hogy a világnézeti meggyőződés miért marad ki a csoportképző elemek közül, holott maga az előterjesztés is hivatkozik rá, hogy az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a vallási és más világnézeti meggyőződést, illetve a nemzetiségi vagy etnikai hovatartozást tekintette a személyiség lényegi, jelen összefüggésben csoportképző vonásának. Ezzel szemben a világnézeti meggyőződést a tervezet nem tartalmazza.

Arra sem kaphat a szemlélődő kielégítő magyarázatot az indoklásból, hogy a polgári jogi szankciók közül az előterjesztők miért hagyták ki a kártérítés lehetőségét, amikor a Ptk. 84. §-a lehetőséget biztosít akár arra is, hogy a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhasson. Ez a marasztalás tipikusan lehet olyan, amikor helye lehet a közérdekű célra fordítandó bírságnak.

Az MDF részéről jobb megoldásnak tartanánk, ha a normaszöveg a polgári törvénykönyvbe épülne be. Feleslegesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben, amely szabályozási tárgyát tekintve a személyek, illetve személyek csoportjainak polgári jogi védelmét hivatott szabályozni, önálló törvény rendelkezzen három szakaszban.

Összegezve: a tervezett szabályozást nem tartjuk elvetendőnek, azonban kérjük a kormányoldal képviselőit, hogy ebben a kérdésben legyenek nyitottak az ellenzéki javaslatokra. Legalább ebben a kérdésben legyen egyfajta közmegegyezés itt a parlamenten belül, és próbáljunk egy konszenzusos, egyúttal minden tekintetben közmegegyezésen alapuló és az alkotmányosság próbáját is kiálló törvényjavaslatot elfogadni, hiszen ezzel megoldjuk ezt a jelenleg nagy problémát. Köszönöm szépen. (Taps.)