*

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tanácselnök Úr! A gazdasági bizottság szeptember 24-i ülésén tárgyalta meg a J/6000. számú jelentést és a költségvetési, számvevőszéki bizottság H/6339. számú országgyűlési határozati javaslatát, amely a Közbeszerzések Tanácsa beszámolójának elfogadásáról született.

A gazdasági bizottságban nem fogalmazódott meg kisebbségi vélemény, egyhangú szavazattal támogattuk az általános vitára való alkalmasságot, és javasoljuk a tisztelt Háznak a jelentés elfogadását. Ez nem jelenti azt, hogy a bizottságban ne lett volna vita. Mind a két oldalon nagyon határozottan fogalmaztak meg álláspontokat annak a szervezetnek a munkájával kapcsolatban, amely nagyon segít abban, hogy az a közös érdekünk, hogy a hatékonyság a közpénzek elköltésében érvényesüljön, hogy egységnyi erőforrásból a lehető legnagyobb eredményt érjük el. Ehhez a tanács a munkájával folyamatosan hozzájárult.

Úgy, ahogy államtitkár úr említette, nálunk is főhajtással fogadjuk el, hogy '95-ben való megalakulása óta ez a szervezet az, amely minden évben eleget tett jelentési kötelezettségének, és hogy a jelentésnek is súlyt ad. Számos olyan más szervezet van, amelynek a jelentése nem kerül ide a Ház asztalára; ez a jelentés mindig szerepelt a tisztelt Ház programjában. Ez azt mutatja, hogy a megállapításai rendkívül fontosak. Mi megalkotjuk a jogszabályokat, az ajánlatkérők, az ajánlattevők és maga a tanács is ezt alkalmazza, de a tanács mint független szervezet tud olyan tapasztalatokról nekünk beszámolni, amihez mi más csatornán nem tudunk hozzájutni.

Szót kell ejtenem itt az Állami Számvevőszék jelentéséről - mert a bizottságban erről is volt szó -, amely a közbeszerzési rendszer működésének ellenőrzéséről szól. Üdvözölte a bizottság azt, hogy az Állami Számvevőszék is kiterjesztette tevékenységét, mert más területeken tudnak vizsgálódni, mint amivel valójában találkozik a Közbeszerzések Tanácsa vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság.

El kell mondanom, a bizottság sérelmezi, hogy eddig főbizottságként viszonyult mindig a közbeszerzésekhez, annak jogszabályi hátteréhez, és most valami véletlen során ez a költségvetési bizottság kezébe került. A bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőben szintén főbizottságként dolgozhasson e tevékenységgel kapcsolatban.

Nagyon sokat foglalkoztunk vele, és nem akarok kitérni erre, mert lesz majd más napirend, ahol beszélhetünk az új törvényről, annak tartalmáról és az azzal kapcsolatos elvárásokról. Mondhatom azt, hogy a bizottságban talán a vitában fele-fele arányt képviselt már mind az új törvénnyel kapcsolatos elvárás, mind a jelentés tartalma.

Megerősítem azt, amit már előttem mások is: a kisvállalkozások helyzete, a pályázatokon való részvétele folyamatosan visszatérő probléma, annak ellenére, hogy a módosítások során apró lépéseket mindig tettünk, és ennyiben cáfolom előbbi önmagamat, hogy nem térek ki a törvényre. Az új javaslatban is újabb, hatékony lépéseket tervezünk annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások jobb pozícióba kerüljenek. Azt gondolom, ékes bizonyíték arra, hogy ezzel foglalkozni kell, hogy miközben a pályázati felhívások körülbelül 70 százaléka landol a kis- és középvállalkozásoknál, addig az értéknek mindössze 35 százaléka.

Nagyon nagy hangsúlyt kap, és örülök annak, amit a Pénzügyminisztérium képviseletében Keller államtitkár úr elmondott, hogy a fejlesztésekben partner a Pénzügyminisztérium, mert mi meg vagyunk győződve arról, hogy a közbeszerzéseknél a nyilvánosság az átláthatóságban, az elektronikus munkafolyamatok nagyon sokat fognak segíteni, és hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a közpénzek elköltése valóban átlátható legyen.

És talán mindössze fél percet kérnék, elnök úr. A jogorvoslati kérdésről, ami szintén nagyon nagy hangsúlyt kapott - nem ismétlem meg, mert az elnök úr tételesen beszámolt arról, hogy ott mi történt -, azt gondoljuk, hogy ez bizonyítja a tanács és a döntőbizottság munkájának jóságát. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a bizottság egyhangúlag elfogadásra javasolja a jelentést.