DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én csak rövid megjegyzést szeretnék tenni. A hétköznapi embereknek, a vállalkozóknak vagy egész egyszerűen azoknak, akik találkoznak a közbeszerzéssel, az általános tapasztalatuk az, hogy bonyolult, sokáig tart, és semmivel nem olcsóbb, minthogyha nem lenne, ugyanakkor feleslegesen rengeteg bürokratikus kört is kénytelenek megfutni, sokszor pedig olyan esetben - itt egyet kell értenem azzal a felszólalással, ami a pécsi ügyre vonatkozott -, ami életszerűen egész egyszerűen nonszensz. Hadd mondjak egy példát szintén csak az oktatás területéről: amikor irodaszerekre, tollakra és nem tudom, mi minden beszerzésére a közbeszerzési törvény alapján közbeszerzést kell kiírni, és három-négy hónapig vagy nem tudom, meddig húzódó dolgok ezek, azt kell mondanom, ez egész egyszerűen agyrém, tehát nem életszerű. Azt gondolom, ésszerű lenne változtatni akár értékhatárokat is.

A másik oldalon pedig, ami meg kifejezetten irritáló az emberek felé, az, hogy kormányzati szinten viszont nincs ilyen önkontroll, amikor irodabútorok kellenek, és ilyen adminisztratív közbeszerzéseket írnak ki. Azt gondolom, ésszerű lenne a közbeszerzési törvényben a közpénzekkel való gazdálkodás ésszerűsége szempontjából akár olyan korlátokat is bevezetni, hogy minisztériumi bútorcseréknél is vezessék be az amortizáció valamiféle fogalmát, hogy mi után lehet csereberélni, és nem tudom, mit csinálni, nem pedig a mindenkori miniszter vagy államtitkár kénye-kedve szerint. A másik oldalon pedig: ne az ilyen kis tételekkel problémázzunk, mert az egész egyszerűen ellehetetleníti az amúgy is nehéz helyzetben lévő, közpénzből gazdálkodó intézményeket, iskolákat, óvodákat és így tovább. Köszönöm szépen.