*

BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a mai hozzászólásokat, a gazdasági bizottság és a költségvetési bizottság előadójának a bizottság véleményét tükröző álláspontját, a vezérszónokok hozzászólását. A legtöbb kérdés, a fő kérdések tekintetében egyetértő vélemény alakult ki a vitában. Én csak néhány kérdésre szeretnék visszatérni.

Az egyik az, amit Pósán úr felvetett. A közbeszerzések alkalmazása Magyarországon 1995 óta létezik. Ahol mi most tagok vagyunk, az Európai Unióban, a régi 17 államban ez évtizedek óta és az egyes országokban évszázadok óta kialakult gyakorlat. Magyarországon negyven vagy ötven évig nem volt semmiféle olyan kényszer, hogy valaki versenyeztessen, emiatt jogvitája legyen. Volt egy szállító partnere, azzal általában megkötötte a szerződést, és a feltételek pedig olyanok voltak, amiket előírtak számukra. Most az nem szabadon választott tétel, hogy Magyarországon közbeszerzést kell alkalmazni. Tudniillik, hogy valaki az Európai Unió tagja legyen, az Unió feltétele, hogy a közbeszerzési irányelveket elfogadja.

Való igaz, a közbeszerzési szabályozás az Unióban is úgy fejlődött, hogy egyre bonyolultabb, egyre komplikáltabb lett, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok az ellentmondások, amelyek itt a vitában felmerültek a tisztaság, a korrupció és a többi tekintetében, minden országban felmerültek, és ezt mindig próbálták szabályozásokkal is megakadályozni. Való igaz, mára már rendkívül bonyolultak ezek a szabályok, ezért, minthogy a nemzeti hatóságok az európai uniós értékhatár alatti beszerzéseknél szabad kezet kapnak abban a tekintetben, hogy részleteiben hogyan szabályozzák a közbeszerzést, mód van arra, hogy a kisebb értékű beszerzéseknél rugalmasabb szabályokat alkossunk meg. Azt remélem, hogy a mostani törvénymódosítás ilyen szempontból hasznos lesz, beleértve azt is, hogy megszűnik a nemzeti eljárási renden belül az egyszerű eljárásokra is, az úgynevezett nemzeti eljárásra a külön szabály, ebből egy eljárási forma lesz. Ezt én már a tavalyi vitában is mondtam, hogy a tanács ezt támogatja. Most ezzel együtt természetesen vannak rendkívüli esetek, lehet pró és kontra véleményeket mondani.

Ami itt a vitában elhangzott, csak jelezni szeretném, hogy egy ilyen jelzőberendezés sürgős megépítésénél a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást arra találták ki, hogy ilyenkor alkalmazzák, amikor valami rendkívül sürgős, vagy a gyorsított eljárást is arra találták ki, hogy ilyenkor alkalmazzák. A baj csak az, hogy ezeket az eljárási formákat nemcsak ilyen esetekre akarják alkalmazni, hanem minden olyan esetre, ahol azt gondolják, nem kell, hogy verseny legyen. Ez vonatkozik a kis értékű irodaszerek beszerzésére is. Ha itt az értékhatárokat tovább emeljük a törvénymódosítás után, akkor az ilyen típusú beszerzések nem fognak a törvény hatálya alá tartozni, tehát nem kell végigvinni ezt a bonyolult procedúrát.

A másik kérdés, amire röviden szeretnék visszatérni: a Közbeszerzések Tanácsa az Országgyűlés előtt lévő törvénymódosítási csomag tekintetében az álláspontját kifejtette, és a közbeszerzési albizottságban, amit Göndör úr vezet, mi egy sor módosító javaslatot tettünk, ezekkel a módosító javaslatokkal az ott dolgozó országgyűlési képviselők alapvetően egyetértettek. Azt reméljük, hogy ettől, minthogy mi alapvetően gyakorlati tapasztalatok alapján teszünk javaslatokat, a törvény csak jobbá válhat.

Végül azt szeretném elmondani a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy a közbeszerzések jövője a közbeszerzések alakulása szempontjából, beleértve azokat a kritikus pontokat, amelyek a korrupcióról elhangzottak, nem oldhatók meg csak a közbeszerzési törvény vagy a közbeszerzési szabályozás keretei között. Itt is elhangzott, hogy nagyon sok más törvény módosítása is szükséges. A körbetartozás tipikusan ilyen példa, hogy viszonylag szerény eredményeket hozott a tavalyi törvénymódosítás, de ilyen az is, hogy az önkormányzati törvény például nincs összhangban egy sor területen a közbeszerzési törvénnyel.

Végül, ez a korrupcióra is vonatkozik: én Göndör úrral alapvetően egyetértek, hogy tulajdonképpen senki nem tudja Magyarországon, hogy ténylegesen hány korrupciós eset van, mert amennyit az igazságügyi szervek feltárnak, ha 12 év alatt 12 volt, akkor sokat mondtam.

Ilyen körülmények között nagyon nehéz közelíteni, a másik oldalról viszont - és emiatt lehet, hogy a média által is gerjesztve - még rosszabb vélemény alakul ki, mert sokan úgy gondolják... - nem az a jellemző, hogy egy pályázó indul, hanem valamikor 10-12, és abból egy nyertes van, az összes többi vesztes. Ha korrekt, akkor azt mondja, hogy jogorvoslattal fordulok - ha lát esélyt - a döntőbizottsághoz. Ha nem, akkor egyszerűen azt mondja, hogy a győztes biztos korrumpálta az ajánlatkérőt, és azért nyerte el. Ezt azért szeretném elmondani, hogy a közbeszerzéseknél és minden más polgári jogi kapcsolatban, akár áruvásárlásnál, akár beruházásnál, akár szolgáltatásvásárlásnál a két főszereplő az ajánlatkérő és az ajánlattevő, és nem a hatóságoknak kell főszereplőknek lenniük, még csak nem is mindig a törvény, mert a törvényt ők alkalmazzák elsősorban.

Az önkormányzatok felé egyébként, amikor ilyen viták vannak, akkor mi mindig azt ajánljuk, hogy az önkormányzatoknak mint testületnek kell elsősorban véleményt nyilvánítani abban a tekintetben, hogy egy pályázatot hogyan fogadnak el és hogyan írnak ki. Emellett a Közbeszerzések Tanácsa - és itt már ezért sok sikert értünk el - nagyon nagy súlyt helyez az oktatási tevékenység erősítésére. Ma már felnőtt Magyarországon nagyon sok közbeszerzéshez értő szakember. Csak 600 közbeszerzési tanácsadó működik, a közbeszerzési referensképzésben csak 2007-ben mintegy 900-an fejezték be a közbeszerzési képzést sikeresen. Ennek a továbbvitele azt kell hogy eredményezze, hogy egyre többen lesznek azok, akik ezt a bonyolult szakmát ismerik, értik, és tudnak a döntéshozóknak megfelelő javaslatokat adni.