*

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: A hozzászólásom két részből áll. Az első részben azt a kérdést szeretném taglalni, ami miatt Varga Mihály kezdeményezésére az ellenzéki képviselők kivonultak a teremből. Abból a botrányból, amibe belesodródott a Fidesz, megpróbálnak kimenekülni, és ezért találtak valamilyen ürügyet arra, hogy eltereljék a figyelmet az elfogadhatatlan viselkedésükről. Ez az ürügy azonban teljes mértékben megalapozatlan és megítélésem szerint elfogadhatatlan. Még egyszer mondom, felelős politikus ilyen lépéseket nem tehet, hiszen volt miniszterként pontosan tisztában van azzal, hogy a zárszámadás milyen módon kerül összeállításra és miket tartalmaz.

Nagyon világosan szeretném rögzíteni, hogy a benyújtott T/6133. számú törvényjavaslat, amely elszámol a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről, egyértelműen rögzíti, hogy a központi költségvetésnek milyen bevételi és milyen kiadási teljesülése volt, és ebből következően milyen hiánnyal zártuk a 2007-es évet. Ez a hiány egyértelműen nem százalékos mértékben, hanem nominális mértékben került meghatározásra, ennek az értéke 1398,1 milliárd forint. A KSH most nyilvánosságra hozott korrekciója ezt az értéket egyetlenegy forint-fillérrel nem érinti.

A költségvetés indokolási részében, ott, ahol a kormány gazdaságpolitikájának fő vonásairól szólunk, indokolásként szerepel az, hogy az államháztartás eredményszemléletű GDP-arányos hiánya az előirányzott 6,8 százalékkal szemben 5,5 százalék lett, ami az előző évhez képest több mint 3,5 százalékpont, az elsődleges egyenlegben közel 4 százalékpont egyenlegjavulást jelent. Tehát ténylegesen az eredményszemléletű hiányról az indokolás beszél, a pénzforgalmi szemléletű kiadás-bevételről pedig maga a törvény.

Szeretném jelezni, hogy az indokolásban megjelölt értéket nem a Pénzügyminisztérium, hanem a KSH, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium közösen állapítja meg. Ez az érték mindeddig 5,5 százalék volt a GDP arányában. A KSH folyamatosan a maga módszertana szerint értékeli a 2007. évi folyamatokat, de még nem jutott el az értékelés végére, ám már eljutott oda, hogy a saját módszertana szerint ez az érték nem 5,5 százalék, hanem 0,5 százalékponttal jobb az uniós módszertan szerint. Ez nem jelenti azt, hogy pénzforgalmi szemléletben - tehát ahogy mi elszámoltunk a törvényben - változást eredményezett volna.

Ahogy már elmondtam, az eltérésnek az az oka, hogy a KSH az uniós módszertan alapján az eredményszemléletű elszámolásban bizonyos tételeket újraértékelt. Ilyen tétel többek között a gabonapiaci intervenciós költségek és az árfolyamveszteségek, amelyekkel kapcsolatos kifizetések 2007-ben valósultak meg, de eredményszemléletű elszámolásuk több évre visszamenőleg történik. Tehát amit eddig másképpen, egyfajta módon elszámolt a KSH eredményszemléletű könyvelésben, most ezt megváltoztatta, és többek között ez okozta az eltérést.

Ugyancsak módosította az eredményszemléletű elszámolást néhány beruházással kapcsolatban a KSH, például a 4-es metróval kapcsolatban és az M7-es elszámolását érintő kifizetéseknél. Szeretném rögzíteni, hogy a KSH semmiféle költségvetési tartalékot nem tárt fel. Alapvetően egyes tételek átértékelése módosította az egyenleget, méghozzá az eredményszemléletű egyenleget.

Szeretném azt is rögzíteni, hogy az eredményszemléletű hiány módosítása semmilyen mértékben nem befolyásolja az idei várható hiányt, illetve a jövő évi költségvetésben tervezett deficitet.

Egyébiránt pedig a GDP-változásra is utalt Varga Mihály képviselő úr. Hozzám még nem jutott el a KSH-nak ez a jelentése, ami értelemszerű, hiszen én itt bent ülök, kint pedig folyik az élet, de tudomásom szerint azt is korrigálta. Egyébként a GDP értéke, amit szintén a zárszámadás indokolási része tartalmaz, korábban a KSH értékelése szerint 1,3 százalék volt, most - ahogy hallom - a KSH szintén újraértékelte a 2007-es folyamatot, és 1,1 százalékra módosította a GDP 2007-es értékét. Szintén értékelésre került a folyó fizetésimérleg-hiány az MNB-ben, és bizonyos módszertani elszámolások miatt ez az érték is megváltozott. De ebben semmi újdonság nem lehet Varga Mihály képviselő úrnak, aki volt pénzügyminiszter, hiszen ez rendre minden évben így van. A zárszámadás benyújtását követően még a KSH is és a Magyar Nemzeti Bank is folyamatosan értékeli és pontosítja az európai uniós módszertannak megfelelően és ahhoz alkalmazkodva a 2007-es, illetve az éppen aktuális évet megelőző év adatait, és később kerülnek pontosításra ezek az adatok.

Azzal szeretném zárni, hogy aki figyelte az én megszólalásom és Varga Mihály képviselő úr megszólalását, annak a számára világossá válik, hogy teljes mértékben megalapozatlan volt Varga Mihály képviselő úr ügyrendi javaslata, hogy a fideszesek arra hivatkozással, hogy a kormány nem a valós adatokat terjesztette be elszámolásként 2007-ről, vonuljanak ki. Szeretném még egyszer és utoljára rögzíteni, hogy a valós adatokat tartalmazza a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat.

Most szeretném a délután megkezdett hozzászólásomat befejezni. Akkor nem volt lehetőség arra, hogy befejezzem azt a reagálást, amit az ellenzéki vezérszónokok múlt heti megszólalására gondoltam elmondani. Ezt mindenképpen szeretném folytatni.

Odáig tudtam eljutni, hogy a Munkaerő-piaci Alap helyzetét próbáltam reálisan bemutatni és értékelni. Ezzel kapcsolatban még mindenképpen szükséges azt elmondani, hogy a közcélú foglalkoztatás és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása az aktív foglalkoztatáspolitika része. Felhívnám az ellenzéki képviselők figyelmét arra, hogy téves az az ellenzéki képviselő által megfogalmazott bírálat, amely szerint a Munkaerő-piaci Alapnál a működési költségek a kiadások 9,1 százalékát érték el. A szűken vett működtetési kiadások ugyanis nem érik el a 6,8 százalékot sem. Ez tartalmazza az alapkezelő és a teljes munkaügyi szervezet kiadásait, valamint a kincstári tranzakciós díjakat. Ha ezt kiegészítjük a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnek, valamint az országos munkabiztonsági és munkavédelmi felügyelőségnek és az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak átadott pénzeszközökkel, továbbá a társadalmi párbeszéd programokra fordított kiadásokkal, akkor is csak 8,2 százalék az összes kiadáson belül a működés.

Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az intézményrendszer tekinthető az aktív eszközök motorjának, mivel az ott dolgozók munkája segíti az álláskeresőket az új munkahelyük megtalálásában, képzésekhez való hozzáférésüket. Ehhez hasonlóan az országos munkabiztonsági és munkavédelmi felügyelőség a munkavégzés körülményeire vonatkozó szabályok betartását vizsgálja, a társadalmi partnerek szerepe pedig az érdekegyeztetés békés kereteit garantálja.

Tisztelt Országgyűlés! A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 2007. évi tervezete egyensúlyos volt, azaz a kiadásait a bevételei összegéig tervezte. Az alap kiadása 32,3 milliárd forintot tett ki, mely az éves előirányzat 77,8 százaléka. Kiadási elmaradás a hazai innováció támogatása, a nemzetközi együttműködésben megvalósuló innováció támogatása, a tudományos és technológiai attasék munkájának támogatása, valamint az új fejlesztési tervekre való felkészülés támogatása címeknél keletkezett. 2007-ben a kiadások elmaradásához az alapkezelő által készített beszámoló szerint elsősorban az uniós keretszabályhoz történő hazai notifikációs eljárás időigénye járult hozzá. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból nyújtott állami támogatások EU-bizottsági elfogadásáról szóló döntést 2007. év decemberében kapta meg a hivatal. Erre tekintettel a 2007. évi pályázati kiírások a 146/2007. (VI. 26.) számú kormányrendelet elfogadását követően kizárólag a csoportmentességi rendeletek hatálya alá tartozó területen és körben kerültek kiírásra 2007. év második felében.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy reagáljak a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos felvetésekre! Nagyon egyetértek mindazokkal, akik úgy fogalmaznak, hogy az állampolgárok elvárják a helyi közszolgáltatásokat, az önkormányzatok pedig mindent megtesznek mozgásterük keretein belül ezeknek eleget tenni. Ezt hívják úgy, hogy gazdálkodás. Teljesen természetes dolog, hogy az önkormányzatok mint fenntartók számba veszik az igényeket, ezeket ütköztetik a lehetőségekkel. Előttük is ott van minden döntéshozó dilemmája: az ötletek, javaslatok, igények sora végtelen, a számukra elérhető pénzforrások viszont mindig felsőkorlátosak. Tudni kell tehát súlypontokat képezni, és a prioritások mentén dönteni a súlyosabb ügyek javára, esetleg más igények elhalasztásával. Így teszünk a mindennapokban a családban, de természetesen a tágabb közösség szintjén is.

Mint ahogy az önök előtt is ismert, az önkormányzatok minden évben a parlamenti benyújtással egyidejűleg megismerik a költségvetés tervezetét. A következő évi koncepciójukat erre építik, illetve költségvetésüket az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvény ismeretében állítják össze. Optimalizálnak, azaz a forráslehetőségekhez rendelve keresik az ésszerű feladatszervezési megoldásokat. Az évközi pénzellátásnál pedig bizony figyelniük kell például a helyiadó-bevételek ciklikusságára is. Ezt én nem tartom rendkívülinek. Nyilván nem korlátok nélkül költik a pénzt, de ha szükséges, és megvan rá a megfelelő háttér, idegen források igénybevételét is felvállalják.

Így elérkeztünk a kötvénykibocsátás problémájához. Hadd tegyem egyértelművé: szemünkben a kötvénykibocsátás nem a valóságtól elrugaszkodott dolog. Azon túl, hogy az önkormányzati, valamint az államháztartási törvény is lehetővé teszi, a fő kérdés az, hogy mi a célja. Amennyiben a fejlesztések forrásául szolgál, az önkormányzatok gazdálkodásában ennek megbecsült helye van. Egy tényszám: a helyi önkormányzatok 2007-ben mintegy 180 milliárd forint értékű kötvényt bocsátottak ki. Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a kötvénykibocsátási dömpingnek köszönhetően az önkormányzatok 2007. év végi, bankbetétben elhelyezett megtakarításai közel 140 milliárd forinttal, kincstárjegyállományuk pedig 7 milliárd forinttal haladta meg a 2006. évi záró állományt, vagyis nem igazolt ezáltal az általános eladósodás, amit itt a múlt héten sorozatban a Fidesz oldaláról hallottunk.

Néhány ellenzéki képviselőtársam az elmúlt héten az önkormányzati közszolgáltatások 2007. évi kényszerű csökkentéséről beszélt. Ezzel kapcsolatban legalább két dologra kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét. Az a megfogalmazás, hogy az önkormányzati intézményi szolgáltatások drámaian szűkültek, sommás, és nem fedi a valóságot.

Nézzük elsőként például a szociális szolgáltatásokat, amelyek fenntartásához az önkormányzatok 2007-ben az előző évivel azonosan, csaknem 98 milliárd forint költségvetési támogatással számolhattak. Az ellátottak száma 190 ezer fő volt, az előző évivel szintén azonos, ezen belül az alapellátásban részesülők száma, ha kismértékben is, de nőtt. Ez nyilvánvalóan annak is köszönhető volt, hogy a valamennyi települést érintő, kötelezően ellátandó szociális étkeztetéshez és a kétezer lakosságszámnál nagyobb településeken kötelező házi segítségnyújtáshoz kapcsolódó normatíva összege kiemelt mértékben, 15 százalékkal, illetve 6,4 százalékkal nőtt.

Az önkormányzatokat megillető közoktatási célú hozzájárulásokból, támogatásokból annyi - ha így hívjuk, forráskivonás - valóban történt a 2007-2008-as tanévben, amennyivel csökkennie is kellett az ágazat kiadásigényének, azaz a pedagógusok heti kötelező óraszámemelésével összefüggő bérköltségcsökkenés érvényesült a szabályozásban.

A költségvetési szabályozás más oldalról viszont több eszközzel is segíti a kisiskolások helyben tartását. Ezek valóban nem az önálló kisiskola fenntartását támogatják bármi áron, hanem elsősorban a társulások keretében racionálisabban megszervezhető intézményrendszer működtetését. Nem iskolabezárást indukálnak, hanem az oktatás tagintézményben, társulás tagjaként, jobb szakmai feltételek biztosítása melletti megszervezését segítik. Ennek keretében az intézményi társuláshoz társulási hozzájárulás, a többcélú kistérséghez csatlakozás esetén tagintézményi, kistelepülési tagintézményi támogatás is igénybe vehető volt és lesz a jövőben is a működőképesség megtartásához.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány részéről érdemi vitára készültünk, készültem a mai nap folyamán. Ha valaki végignézi, milyen kérdésekről beszéltem a kormány nevében, világosan látja, hogy a múlt heti ellenzéki felvetésekre érdemben, tartalmilag reagáltam.

Nagyon sajnálom azt, hogy kényszerűen, a vitát megkerülve, mondjuk, a költségvetési bizottság elnökétől nem vártam, hogy a vitától távol maradna. Most még azt is megakadályozták, hogy a tavalyi gazdaságpolitikai folyamatokról érdemi vitát folytassunk, mindaddig, ameddig a képviselők ezt jónak látják. Persze, én megértem ezt. Ahogyan már mondtam, egyrészt a figyelemelterelés nyilvánvalóan fontos célja volt Varga Mihálynak, aki egyúttal persze nemcsak a költségvetési bizottság elnöke, hanem a Fidesz meghatározó vezető politikusa is.

Más vonatkozásban pedig úgy gondolom, hogy azt a sikert, amit 2007-ben a gazdaságpolitikával, a költségvetés-politikával elértünk, vagyis hogy egy nagyon feszesre szabott konvergenciaprogramot a vártnál jobban tudtunk teljesíteni, úgy, hogy közben a szociális juttatások reálértékét sikerült megőrizni, azokat a juttatásokat, amelyekhez annak révén, hogy a szociális deficitet sikerült felszámolni, az emberek hat éven keresztül hozzájutottak, ezeket nem bántottuk, nos, úgy látszik, ezzel a tényhelyzettel nagyon nehéz a Fidesznek mit kezdeni, ezért inkább megfutamodott a tartalmi, érdemi vita elől.

Nagyon remélem, hogy legalább a jegyzőkönyvet elolvassák, és a jegyzőkönyvből tájékozódva talán elgondolkodnak azon, hogy az az értelmetlen csapkolódás és megalapozatlan, nem a tényekre alapozott véleményalkotás, aminek ma délután itt a részesei lehettünk, mindaddig, ameddig nem vonultak ki a teremből, nem a valóságnak megfelelő véleményt tükrözi.

Ezzel szeretném megköszönni azoknak a figyelmét, akik ezt a meglehetősen bonyolult zárszámadást igyekeztek a televízión, majd később a rádión keresztül figyelemmel kísérni. Köszönöm elnök úrnak is a lehetőséget, hogy ilyen hosszan lehetővé tette a szólást.