*

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt alakulásáról és a jövő alakításáról kívánok beszélni. A trianoni béke igazságtalan béke volt. Igazságtalan és megalázó, de a békeszerződés tényein túl elhibázott és rossz. A béke, ha jó, a konfliktuskezelés eszköze, az a célja, hogy megoldjon problémákat. De Trianon nem megoldott, hanem új és az addiginál még nagyobb jelentőségű konfliktusokat hordott, hordozott magában.

Trianon egy átfogóbbnak szándékolt békeszerződés egy eleme, az első világháborút lezáró Párizs környéki békerendszerekbe illeszkedik bele. De nem illeszkedik bele az azt megelőző évszázadok európai hagyományába, az európai konfliktuskezelés tradícióiba, és az addigi békerendszerek fél évezredes központi gondolataiba. Trianon, a béke vae victis, "Jaj a legyőzötteknek" alapú béke volt, amelyben a legyőzött nem egyszerűen vesztes, hanem megalázandó.

A korábbi európai békeszerződés-történet és mentalitás mást mutat. A bécsi-zsitvatoroki kettős béke 1606-1608-ban, amely a legnagyobb magyar politikai siker volt Deák Ferenc 1867-es kiegyezéséig, Vesztfália Európát rendező rendszere 1648-ban, a napóleoni háborúkat lezáró békék 1815-ben integratív békerendszerek voltak. Ennek az volt a lényege, hogy a vesztest integrálja, a vesztest emelje be az új létrehozandó rendszerbe, az új szisztémába. Vesztfália a nemzetközi jog alapja, a kis államok jelentősége, a mai napon is olyan gyakran emlegetett szuverenitás megfogalmazója. Kérem, emlékezzenek, 1815-ben a legyőzött Franciaországot beemelték az új rendszerbe, és nem kitaszították. A rendszer minősítése nélkül mondom ezt.

Trianon, a Párizs környéki békerendszer szakított ezzel, nem beemelt, hanem kirekesztett, nem integrált, hanem vae victis alapon antiintegratív lett. Ebből a véleményből fakadott minden, a területek elszakításától kezdődően a morális megalázásig, az például, hogy az olimpiára aztán nem hívták meg a vesztes hatalmakat. De, tisztelt Országgyűlés, itt az áttekintés nem fejeződhet be. Trianon ugyanis nemcsak következmény volt, egy elhibázott politika következménye, hanem önmagában is ok. Trianon kezelése évszázados rossz válasz. Erre alapult a két világháború közötti politika, a revizionizmus rendszerének egésze, újabb hibák és újabb bűnök és újabb tragédiák forrása.

A megalázottságtól vak érzelem világtalan politikát vezetett. Törvényszerűen sodródott az ország az igazságtalan béke és annak rossz kezelése nyomán egy embertelen politika kiszolgálójaként az új, még nagyobb és még tragikusabb konfliktusba, a második világháborúba és az újabb vereségbe.

Tisztelt Ház! A történelem nem szakácskönyv, nincsenek garantált receptek, de vannak és léteznek folyamatok. Kérem, vegyék figyelembe, Trianont gyakran hasonlították - nem minden alap nélkül - Mohácshoz. De Mohács ellenszere nem lehetett és nem is lett egy ellen-Mohács. A döntő vesztes csatát sohasem egyenlítette ki egy másik döntő győztes csata Európa közepén. Ugyanúgy a trianoni diktátumot nem egyenlítette ki egy anti-Trianon. Nem egyenlítette ki a revizionizmus politikája, mert történelmileg és geopolitikailag vesztésre volt ítélve.

Ám az sem volt semmivel sem jobb, ami a második világháborút követő politikai rendszer sajátja és lényege lett. Az elhallgatás és elhallgattatás semmit nem oldott meg, és nem is gyógyított. Az égő sebek megmaradtak, ha nem is volt, nem is lehetett erről beszélni. Az ellenhatás azonban mindig folyamat. A sebet egy pillanat alatt ejtik, a behegedés mindig hosszú.

Az összetartozás, a nemzet határokon átívelő összetartozása nem önmagában politikai kategória, hanem kulturális, mentalitásbeli, az anyanyelv ápolása, a közös identitás, a kapcsolattartás egészének szabadsága, legyen az politikai, gazdasági vagy éppen egyéni, családi. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ez megvalósuljon és kiteljesedjék. Nem a revizionizmus és nem az elhallgatás, hanem a közösen vállalt és vallott identitás formáinak szabadsága; ennek kiterjesztése az a folyamat, amely oldja a trianoni, amely oldja az európai szégyent.

Tisztelt Ház! Kölcsey Ferenc, elődünk országgyűlési képviselőként nagyszerű gondolata, a "haza és haladás" ma is élő igazság. Haza és haladás annyit tesz, hogy magyarság és európaiság, így együtt. Fontos a két szó: magyarság, európaiság, és ugyanolyan fontos az "és" szó is, a kapcsolat, az összetartozás kifejezése.

Ezért azt javaslom, a nemzeti összetartozást, a haza és haladás ügyét, a magyarság összetartozását, a magyarság és európaiság összetartozását fejezzük ki együtt. Fejezzük ki együtt ugyanazon kifejezéssel, és nevezzük Trianon dátumát, június 4-ét és Európa napját, május 9-ét a nemzeti összetartozás napjának.

Nem ismerek olyan egykori elszakított területet, ahol az ott élő magyarok ne akarták volna vagy ne akarnák az európai összetartozást és annak intézményes formáját, a mi közös uniónkat, Szerbiától Szlovákiáig, Ukrajnától Horvátországig és Szlovénián át Ausztriától Romániáig. Vannak olyanok, akiknek már velünk együtt ez valóság, és vannak olyanok, ahol elérhető közelség, és vannak olyanok, akiknek távoli cél. De elvetni, ezt nem akarni, egyik sem látszik.

Ezért azt javaslom, és azt indítványozom, hogy kössük össze a szétszakítás napját és az egybetartozás folyamatát együtt. Kölcsey gondolata él, a nemzeti összetartozás ügyében is nem elég igazat mondani, a valóságot érdemes kifejezni.

Mindent, amit akarunk, mindent, amit akarnak, a két dátum egysége, a magyarság és az európaiság egysége fejezi ki hűen. Történelmet, múltat és céljaink megfogalmazását, alakítását, a jövőt ez az egység, magyarságunk büszke vállalása és európaiságunk büszke vállalása együtt adja.