*

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Áldozatok és Meghurcoltak! - akik itt vannak az ülésteremben és azok, akik nincsenek itt, és azok, akik akár egy életre elveszítették a hitüket abban, hogy igazságtétel lehet olyan bűnök után, amelyeket 2006 őszén követett el a magyar állam képviseletében a kormányzat, a kormányzat irányítása alatt működő rendőrség. És ennek folytán egy soha nem látott mértékű, az 1956-os forradalom és szabadságharc óta legalábbis soha nem látott mértékű, gyalázatos szabadságjogi jogsértések sorozata történt meg. Nagy elégtétel számomra, hogy itt állhatok most, és elmondhatom ezt a beszédet jogvédőként, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat vezetőjeként, amely valóban nagyon sok harcot vívott a bűnök feltárásáért, amelyeket elkövettek, és amelyek elkövetéséért nemcsak a rendőrök tartoznak felelősséggel, hanem a Magyar Szocialista Párt vezetői és minden képviselője, aki itt ül, és aki vállalja a folytonosságot azokkal a tettekkel, és még most is mentegeti. Van mersze, van bátorsága ahhoz, hogy a jogállamiság megvédéséről beszéljen egy határozattal szemben, miközben ez a határozati javaslat nem szól másról, mintsem a reparációról, a jóvátételről. Arról a jóvátételről, amely az állam nevében eljáró erőszakszervezetek képviselői... - amelyeket magánhadseregként, párthadseregként működtettek és vezényeltek rá olyan emberekre, akik vagy kifejezték tiltakozásukat ez ellen az embertelen rendszer ellen, amely alatt nyolc évig nyögött az ország, vagy pedig akik részt vettek olyan megemlékezéseken, többek között az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezésén az Astoriánál abban a hitben és reményben, hogy méltóan megünnepelhetik azt a valóban nagyon kerek évfordulót. Hiszen az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, köztük Wittner Mária a Fidesz padsoraiban, Murányi Levente a Jobbik padsoraiban ül, tegnap itt volt Rácz Sándor, és sok '56-os hős él még, de az elhunytak közül Pongrátz Gergely mindannyiunk számára példát adott arra, hogy hogyan lehet és kell a magyar szabadságért kiállni.

Ezt a kiállást képviselték és testesítették meg azok az emberek 2006 őszén, akik az utcára mentek, vagy pedig vétlen járókelőként belekerültek a rendőri húsdarálóba, és az embervadászatok áldozataivá váltak. Készült is egy könyv "Embervadászat utasításra" címmel, Kormos Valéria tollából, amely feldolgozza ezeket a véres napokat. Nagyon sok áldozat itt van közülük, külön köszöntöm őket. Nem mondtam a nevüket az elején, de talán a jegyzőkönyv kedvéért talán igenis mondjuk el, bár talán nem feltétlenül képviselői jogkör ezt elmondani. Itt van Kruchina Vince, ő már testvérével együtt részben elégtételt kapott. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Fönn a karzaton Fodor Gábor, aki társával, Darnay Jánossal együtt a Nyugati téren került bele a rendőri húsdarálóba (Taps a Jobbik soraiban.), ott gázolták le őket a rendőrök, ott verték meg, majd többnapos gyalázat után előzetesbe vágták őket, és az előzetes letartóztatást követően hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indult ellenük koncepciós eljárás. Azután ott vannak a hölgyek is, nem tudom, szeretnék-e, hogy elmondjam, ott van két szőke hölgy, akiket a Magyar Rádió udvarán kínoztak és aláztak meg, térdepeltettek nyakukban táblákkal, számokkal, megfosztva emberi mivoltuktól, hajukat ráncigálva alázták meg őket. Mindenki, aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni azt a napot, 2006. szeptember 23-át, azt a szombati napot a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol 43 fiatalembert állítottak gyorsított eljárásban bíróság elé, előzetes letartóztatás alá helyezés céljából, mert döntő többségük az utcán járkált, nem is találkoztak egymással. Őket csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt vonták eljárás alá.

Nagyon sajnálom, hogy Steiner képviselő úr nincs itt, és nem tudom elmondani neki azt, hogy a Fővárosi Bíróság igenis nálunk sokkal keményebben, a határozati javaslatnál százszor keményebben kimondta azt, hogy bizony az elsőfokú bíróságok tömegesen szegték meg a rájuk vonatkozó előírásokat, hiszen nem ellenőrizték az eléjük tárt bizonyítékokat, kritika nélkül elfogadták a rendőri nyomozati előterjesztésekben foglaltakat, a rendőr tanúkról egyes bírók megállapították, hogy következetesen hazudoztak, néhány perc alatt döntöttek, nem törekedtek az egyéniesítésre, elmaradt a személyre bontott vizsgálat, és indokolatlanul szabtak ki szabadságvesztést, előzetes letartoztatást, súlyos, többéves börtönbüntetéseket. Más kérdés, hogy a bírósági vezetés az elemzésében végül azt mondta, hogy az előforduló hibák ellenére tisztelet és elismerés illeti a nyomozási bírók munkáját. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ezt miért tették, hiszen ezek a nyomozási bírók méltatlanok arra, hogy továbbra is a karban maradjanak.

Jogvédőként jogvédő bajtartásaimmal együtt nagyon sokat küzdöttem azért, hogy ezek az emberek, a meghurcoltak jóvátételhez jussanak. Kiemelném néhány bajtársamat, de elsősorban is, akinek a neve nem hangzott el - örültem volna, ha Balog Zoltán megemlíti -; Morvai Krisztináról van szó, aki a Civil Jogász Bizottság társelnökeként (Taps a Jobbik, szórványos taps a Fidesz soraiban.), azt gondolom, hogy nagyon sokat tett ennek az ügynek az előremozdításáért, és európai parlamenti képviselőként is. És függetlenül attól, hogy most nem egy padsorban ül a kormánytöbbséggel, és mi sem ülünk egy padsorban önökkel, de valóban ebben az ügyben feltétlen egyetértésről biztosíthatjuk önöket annak érdekében, hogy ezek a bűnök, ezek a tömeges jogsértések maradéktalanul kivizsgálásra kerüljenek, az áldozatok jóvátételre kerüljenek, a felelősök felelősségre vonásra kerülhessenek.

Ami nagyon fontos, és amiről nem szól ez a javaslat: mindenképpen szeretném figyelmébe ajánlani a kormánytöbbségnek azt, hogy igenis el kell gondolkodni a közkegyelem lehetőségéről azok esetében, akik olyan összeütközésekben vagy olyan eljárásokban kerültek végül is elítélésre jogerősen, amely eljárásokra nyugodtan mondható a koncepciós jelleg. Ilyen eljárásokban ugyan sikerült felmentetni embereket - mint például Gőbl Györgyöt, a bátor soproni mozgalmárt, aki magyar zászlóval a vállán szaladt el a rendőrök elől, utána pedig a rendőrök őt azzal vádolták, hogy kővel dobja meg őket, majd pedig három évig tartott, hogy kimondja mégis a bíróság, hogy nem követett el semmit -, de voltak olyanok, akiket elítéltek.

Itt van Dukán Dániel, a fiatal egyetemista esete, aki a Blaha Lujza tér környékén szeptember 19-én néhány társával együtt, hát igen, kórusban szidalmazta Gyurcsány Ferencet, és azt kiáltozta, hogy "Gyurcsány, takarodj!", ami, azt gondolom, hogy teljes mértékben kifejezte mindannyiunk akkori elképzelését és véleményét Gyurcsány Ferenc rendszeréről. (Taps a Jobbik, szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt követően két fedett nyomozó, rendőrnyomozó felfedte magát, és azt mondta, hogy Dániel köveket dobott a rendőrök felé. Ezt követően előzetesbe helyezték, ezt követően két év szabadságvesztés büntetésre ítélték hamis rendőri vallomások alapján, amelyet másodfokon fenntartottak, és a Legfelsőbb Bíróság is elutasította a felülvizsgálati kérelmünket, annak ellenére, hogy a tényállást nem támadtuk, és a büntetőeljárási törvény szerint, ha a tényállást nem támadja a felülvizsgálati indítvány, akkor érdemben el kell bírálni, és ezt sem tette meg a Legfelsőbb Bíróság. Tehát sajnos, az egész gyurcsányi rendszer rothadtsága és jogállamiságot tipró jellege átitatta nemcsak a rendőrséget, az ügyészségeket is, de a bíróságokat is, sajnos. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy rengeteg a feladat, és ezeket az embereket bizony megfelelő jóvátételhez kell juttatni, és mentesíteni kell azokat, akik - még egyszer mondom - igenis nem jogállami körülmények között kerültek elítélésre.

A köszönet sorát még folytatnom kell Schiffer András képviselőtársam vonatkozásában is, hiszen ő a TASZ akkori jogvédőjeként, most az LMP tagjaként, képviselőjeként folyamatosan és következetesen szintén kiállt a rendőri jogsértések elítéléséért, és tulajdonképpen őt nem kis részben talán ezért is nem látják már olyan szívesen, mondjuk, azon az oldalon, ahol ő korábban volt. Köszönjük neki. (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Ne felejtsük el, hogy ezen jogsértések nyomán - amelyek valóban több száz ember testi épségét, lelki életét törték meg, és személyes szabadságát fosztották meg, amely az egész várost, egész Budapestet lényegében rendkívüli állapotok közé vitte - gyakorlatilag olyan háborús viszonyok keletkeztek, amelynek során valóban válogatás nélkül vadászták le az embereket az utcáról, így kerültek a húsdarálóba olyan emberek, mint például az a dél-amerikai fiatalember, aki hamburgert ment le vásárolni a saját lakásából kilépve, és őt is randalírozó csőcseléknek - úgymond - minősítette a rendőrség, és szétverte, kínozta a rendőrségi fogdákban.

És hogy bizony mennyire nehéz a helyzet, és mennyire nem jogállami körülmények között zajlottak ezek az eljárások, arra tökéletes példaként szeretnék egy idézetet felolvasni egy vádiratból, két rendőr elleni vádiratból, amely 2008 márciusában kelt. Ezen vádirat alapján ez a két rendőr a Víg utcai kapitányságon kínozta és bántalmazta az Attila nevezetű védencünket; mai napig nem álltak még bíróság elé, két évvel azután, hogy vádat emeltek, és most már lassan négy évvel az események után.

No, a vádirat mit mond? Azt mondja, hogy a vádlottak szeptember 19-éről 20-ára virradó éjjel a BRFK VIII. kerületi rendőrkapitányságára előállított, udvaron elhelyezett személyek őrzésével voltak megbízva. Más előállított személyekkel együtt a sértettnek is a kapitányság udvarán a fal felé fordulva, hátrabilincselt kézzel kellett térdepelnie. De miután előállítása közben megsérült, többek között bordatörést szenvedett el - itt teszem hozzá, hogy őt úgy megverték, hogy önkívületi, eszméletlen állapotba került, utána a mentősök ellátás alá vonták, és ezt követően a mentőből ráncigálták ki a magukból kivetkőzött rohamrendőrök, és folytatták a bántalmazását -, ez az ember a felszólításnak nem tudott engedelmeskedni, többször oldalra dőlt, ezért a vádlottak magatartását engedetlenségnek vélve bántalmazni kezdték.

Ezután részletesen leírja, hogy a hátrabilincselt kezű sértettet mellkasánál fogva felrántotta a földről, felültette, két oldalról gumikesztyűs tenyérrel legalább 12 alkalommal pofon ütötte, majd pedig elkezdte pofozni a sértettet, három alkalommal ököllel állon ütötte, majd megkísérelte ágyékon rúgni őt, aki aztán megpróbált védekezni. Ennek folytatásaképpen rátérdeltek a mellkasára, és így nyomogatták a mellkasát, majd pedig taposták a meztelen lábfejét. Szóval, elképesztő dolgok történtek.

Ez az ember, Attila, mai napig nem jutott érdemi jóvátételhez. Egy nevetséges részegyezségi ajánlatot tett a készenléti rendőrség. A mai napig például Apáthy Istvánné ügyében, a Síp utcánál nyakon lőtt áldozat ügyében éppen három hete kellett az első tárgyalásnak megtörténnie az ő kártérítési ügyében, miután a rendőrség éveken át hitegetett minket afelől, hogy kártérítést kaphat, és bizony az első tárgyaláson a rendőrség nem átallotta mind a jogalapot, mind az összegszerűséget is vitatni az ő ügyében.

Igenis szükség van tehát erre a jóvátételre, és szükség van arra, hogy az állam, az Országgyűlés kifejezze az irányú vágyát és elkötelezettségét, hogy az újonnan felálló kormány azonnal kövesse az ENSZ kínzás elleni bizottságának iránymutatását. Ez az iránymutatás, amely 2006 őszén már megszületett, egyértelműen kimondta, hogy az ilyen típusú, tömeges jogsértések esetén az államnak kötelessége egy egyszerűsített eljárásban gyorsan, méltányos módon kártérítéshez juttatni az áldozatokat, akik a jogállamiság medréből kilépett rendvédelmi szervek bántalmazása következtében veszítik el emberi méltóságukat, vagy sérül emberi méltóságuk, vagy sérül személyes szabadságuk.

Ugyanakkor a sort folytatnom kell egy olyan áldozattal is, aki a sorainkban ül. A Jobbik Magyarországért Mozgalom soraiban ott ül Novák Előd képviselőtársaim, aki szintén 2006. őszi áldozat, hiszen 2006. október 23-án délelőtt ő is tiltakozott társaival együtt a Kossuth tér jogellenes kiürítése ellen, majd pedig ennek nyomán gyűrték le őt a rendőrök, és közel kétnapos fogva tartás után egy nagyon hosszú, nehéz eljárásban mentették csak föl, majd végül is egy közel kétéves eljárásban kapott jogerősen kártérítést. Ő ilyen szempontból egy kivétel, de sajnos a többi áldozattárs döntő többsége a mai napig nem kapott kártérítést.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közel száz károsult ügyét vállalta el, ezeknek csak egy részében sikerült kártérítést kiharcolni. Főleg kiemelném a Budapesti Rendőr-főkapitányság rendkívül negatív hozzáállását, hiszen egészen a közelmúltig egyetlenegy ember esetében adtak csak önként kártérítést; olyan nyilvánvaló esetekben sem adtak, ahol a napnál is világosabb volt, és ügyészségi nyomozást megszüntető határozat igazolja, hogy valóban megtörtént a jogsértés.

Ne felejtsük el, ne menjünk el amellett a rendőrfelelősök felelősségre vonása körében, hogy előfordulhatott - ahogy az előttem szóló képviselőtársam, Gulyás Gergely is említette, illetve Balog Zoltán is utalt rá - az a gyalázat, hogy azonosító jelvény nélkül, az irányadó rendőrségi törvény ellenére és az irányadó alkotmánybírósági határozat ellenére a felismerhetetlenség lehetőségét biztosították a rendőröknek, akik magukból kivetkőzve követték el a legválogatottabb bűnöket. A másik: nem rendszeresített vadászfegyverekkel és gumilövedékekkel lövették az embereket. Ráadásul ezek a fegyverek - most már tudjuk a vizsgálati eredményekből - olyan hatásfokúak voltak, olyan roncsoló fokúak voltak, amelyet nem ismert a kezelő állomány, az a kezelő állomány, amely, most már tudjuk, egymással versengett, és egymás között számolgatták, hogy ki tud több száz lövést leadni, ki tud több lövést leadni a mozgó áldozatokra.

Ezek a bűnök mindenképpen orvoslást várnak, azért is, mert a hatályos jogszabályok - ahogy KDNP-s képviselőtársam nagyon korrekten ismertette a vonatkozó jogszabályokat - között a jogszabályi keretek adottak, csak eddig nem volt igazi akarat arra, sajnos a bíróságok részéről sem, hogy ezeket a jóvátételeket megfelelő módon biztosítsák. A kártérítések mértéke is megalázóan alacsony. Azt kell mondanom, hogy néhány millió forintos kártérítés egy kilőtt szemű embernek inkább csak képletes jóvátétel lehet. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatára, ahol ugyanilyen összegeket USA-dollárban adnak hasonló jellegű jogsértések esetében. Rodney King egy afroamerikai fiatalember, akit rendőrök bántalmaztak, ő több millió dollár kártérítést kapott egy brutális bántalmazást követően. Azt gondolom, hogy el kell mozdulni a kártérítés, a jóvátétel mértékében is a jogalkalmazásnak, és ez már feltétlenül jogalkotói feladat.

De jogalkotói feladat az is, hogy biztosítsuk az egyszerűsített eljárást arra, hogy az ilyen típusú áldozatok gyors kártérítést kaphassanak. Méltatlan helyzet az, amit Fodor Gáborék vagy Darnay Jánosék esetében végig kellett csinálnunk. Őket a Rebisz, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagjai rohanták le a Nyugati téren, ott verték meg őket, aztán átadták őket a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, majd előzetesbe a Gyorskocsi, illetve a Markó utcába kerültek. Tehát három állami szervvel szemben kellett pereskedniük három különböző eljárásban. Kegyetlen áldozatokat kell hozni ilyenkor, hiszen az áldozatoknak ezek a kártérítési perek rendkívül sebszaggatók, rendkívül megalázók, hihetetlen fájdalmat okoznak. Sokuknak persze a kibeszélés lehetőségét is megadja, de nagyon sokuknak embertelen szenvedést okoz ismét felidézni a megaláztatásokat.

Ne felejtsük el azt sem, hogy ilyen jogsértések nemcsak 2006 őszén történtek, ezért nagyon örülök, hogy az előterjesztés nem csak 2006. október 23-áról szól. Annyi pontosítást mindenképpen javasolnék, hogy már 2006. szeptember 18-án, a TV-székház ostromának ideje alatt is történt meg nem engedhető rendőri fellépés tüntetőkkel szemben. Bár hozzá kell tennem, hogy az előzményekről is szólni kell, hiszen Balatonőszöd nélkül nem lett volna a TV-székház ostroma, és az elhazudott, a választási csalást beismerő hazugságbeszéd nélkül nem lettek volna azok a tiltakozások, amelyek tömegesen voltak tapasztalhatók az országban. Ezért kell megállapítanunk azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom programjában, és kellett a szabadságjogi programban leszögezni, hogy Magyarország ma nem jogállam, tehát Steiner Pál ne féltse a jogállamiságot a jelenlegi jogalkotástól, az Országgyűléstől, hiszen most kell helyreállítani a jogállamiságot azzal, hogy megtörténik az igazságtétel egyik legfontosabb eleme, a jóvátétel, amelyet mindenképpen követnie kell a felelősségre vonásnak.

A felelősségre vonásban egy nagyon jó eszköz lesz majd - egyetértek ezzel, én magam is támogattam - ennek az albizottságnak a létrehozása az emberi jogi bizottságon belül, amely javaslatomra - s nagy örömömre támogatta ezt a többség - ráadásul nemcsak a 2006. őszi politikai szabadságjogsértésekkel fog foglalkozni, hanem a 2002 óta 2010-ig tartó tömeges politikai szabadságjogsértésekkel. Most csak néhányat villantok fel ezekből, hiszen nemrégiben folyamatosan hatalmas tüntetések voltak: 2002. július 4., Erzsébet híd; 2003, Gesztenyéskert; 2003, Kvassay híd; aztán folytatható a sor: 2007. október 22., 2008. március 15., 2008. április 11., Clark Ádám tér. Éppen ezen a héten volt az első kártérítési tárgyalása ennek az ügynek, ahol 52 embert zárt körbe a rendőrség, pedig nyilvánvalóan teljesen jogellenesen tették ezt, hiszen a gyülekezési jogukkal éltek. Ezeket orvosolni kell. És 2009. július 4., amikor a gárdisták és a szimpatizánsok - köztük Vona Gábor - azért gyűltek össze, hogy kifejezzék tiltakozásukat egy olyan jogellenes döntéssel szemben, amely szembemegy az irányadó emberi jogi normákkal. Ennek érdekében fogjuk nemsokára a strasbourgi bíróság elé vinni a gárda ügyét, hiszen legyen szó akár gárdáról vagy bármilyen érdekérvényesítésről, az állam akkor sem engedheti meg azt, hogy jogellenes eszközökkel korlátozza bárkinek a személyes szabadságát, gyülekezési vagy egyesülési jogát.

A diktatórikus rendőri gyakorlattal és a diktatórikus időszakkal szakítani kell, a jogállamiságnak kell átvenni a helyet az új időszakban. S nagyon remélem, hogy az új időszakban abban az albizottságban, amelynek az elnöke Gulyás Gergely lett, az alelnöki posztot pedig Ékes Ilona és jómagam töltjük be, az áldozatokkal együtt fogunk mindent megtenni az igazság kiderítése érdekében, és támogatni fogjuk Balsai képviselő urat. Egyúttal nagyon remélem, hogy olyan belügyminisztere lesz ennek az országnak, aki ezt a munkát nem fogja akadályozni, hívják őt bárkinek.